Közérdekű sokkolás?

„Ne hagyd, hogy a televízió nevelje fel a gyereket!” címmel az ORTT reklámkampányt indított. A három éles, drámai hangvételű, szpottal a szülők figyelmét szeretnék felhívni felelősségükre gyermeküket a tévén keresztül érő hatások ellenőrzésében és korlátozásában. A negyedperces szpotokat az ORTT kérésére 21.00 óra után teszik közzé a műsorszolgáltatók közérdekű közleményként. Ugyanakkor ebben az időpontban, főműsoridőben, több csatornán is vetítenek 12-es karikával ellátott, és korhatár nélküli filmeket. Így nem zárható ki, hogy gyermekek is láthatják ezeket.

2009. február 4., 12:07

A csöndre figyeltem fel, majd megdermedtem, amikor a televízióban a következő képsort láttam. Egy szőke bájos kislány összenéz egy kisfiúval a metróban, majd hirtelen egy rúdhoz pattan, erotikus rúd-táncot lejt, azután visszaáll döbbenettől bénult szülei mellé, és tovább nézelődik, mintha semmi sem történt volna.

A film kétségtelenül hatott. Szerencsére csak rám, gyerek nem látta.

Az üzenet világos. Legalább is nekünk, felnőtteknek. De mi van akkor, ha mindezt a gyerek látja? Gondoltak-e arra, milyen hatással lehet a gyerekre, az amúgy nagyon jó és kifejezetten ütős, figyelemfelkeltő anyag, mely egyértelműen a szülőket célozza meg? Nem tartanak tőle, hogy visszájára fordulhat a kampány?

– A szpotokat szülőknek, felnőtteknek szántuk - mondta Berényi Diána, az ORTT sajtóreferense -, hiszen tartalmukat tekintve a 16 éven felülieknek szólnak, s a Rttv. Kiskorúak védelméről szóló 5§B. paragrafusait betartva, besorolás szerint kizárólag este 9 óra után vetítjük. Ha úgy tetszik ezzel az ORTT önkorlátozást vezetett be. A törvény szerint egyébként Közérdekű közleményként futnak a szpotok.

A társadalmi célú reklámok esetében – felmérések szerint – az emberek sokkal inkább elviselik a kemény megfogalmazást, mint a gazdasági reklámok esetében. Ezt igazolja a Szonda Ipsos Gfk : „Vélemények a reklámról” című felmérése is. Mi a szabály szerint, azzal, hogy bekategorizáltuk, megpróbáltuk elkerülni azt, hogy ezeket a filmeket az érintett korosztály is láthassa.

A 12-es korhatáros, és a korhatár nélküli filmek azonban a nap bármely szakaszában levetíthetők, így nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a szpotot gyerek is láthatja. Ha a szülő megengedi, hogy a gyerek megnézzen egy olyan filmet, ami belecsúszik a 9 óra utáni idősávba, az már a szülő felelőssége. Mi külön kértük a műsorszolgáltatókat, ha lehet csak este fél 10 után kerüljön levetítésre.

– Ezek szerint, ha egy 12-es jellel ellátott műsort néz meg a gyerek, ami esetleg 21.30 után fejeződik be, akkor elképzelhető, hogy láthatja ezeket a filmeket. Miért nem lehetett 22.00 óra utánra tenni a szpotok sugárzását?

– A törvény szerint az 18 éven aluliaknak nem ajánlott kategória lenne, amire olyan erős kitételek vonatkoznak - a szexualitás közvetlen naturális ábrázolása, erőszak -, ami ezekben a társadalmi célú reklámokban nem találhatók meg.

Biztosan átgondolt kampányról van szó, valószínűleg sok szakember dolgozott rajta, mégsem vagyok képes elengedni a zavaró gondolatokat, nem vagyok nyugodt.

Már látom, ahogy a gyerekem keres egy rudat, hogy ő is kipróbálhassa, azt, amit a tévében látott. Mert ugye a veszély lesből támad. Biztosak lehetünk benne, hogy a gyermek a mélyebb tartalmát nem érti meg a filmnek, de a mintát lehet, hogy vonzónak találja.

Vajon melyik viselkedési minta hat jobban a gyerekre; amit a felnőttől, vagy amit a saját korosztályától lát? Különösen a televízión keresztül. Elképzelhető, hogy ezeket a gyerekek által bemutatott cselekvéseket sokkal inkább tartják utánozni valónak, mint amikor mindezt egy felnőttől látják?

– A kortárs csoport véleménye és hatása ebben az életkorban már jelentős. – Mondja Dr. Baktay Zelka gyermek-és családpszichológus. – Sőt, az is érdekes a majdani utánzás valószínűségét tekintve (azon túl, hogy a korához közelebbi mintát esetleg jobban utánozza), hogy a megfigyelt cselekvésnek milyen következményét látja a megfigyelő gyerek. Ha a cselekvést gyerek végzi és nem követi negatív visszajelzés a nem kívánatos cselekvést, az bizony azt közvetíti, hogy az a cselekedet számára is megtehető, ezzel mintegy zöld utat kap. S főként akkor, ha a megfigyelt cselekedetnek felnőtt szemtanúi is vannak, akik nem reagálnak megfelelően (mondjuk: bénultan állnak).

Ne képzeljük, hogy 9-12 éves kiskamaszainknak fogalmuk sincs a szexről. De jó esetben fogalmuk van saját korukról, azokról a csoportos elvárásokról, amikkel nap-mint nap találkoznak. Tudják, a helyüket, tudják, hogy a felnőttek szerint ők még mindig nagyon kicsik, nem is tudhatnak semmit a nagy misztériumról, férfi és nő testi kapcsolatáról, ezért csak egymás között beszélnek róla nagyokat kuncogva, vagy harsányan röhögve.

És még az a jó, ha csak beszélnek róla – mint azt a szegedi iskolában történt eset kapcsán megtapasztalhattuk. A felelősség nagy. Egyszerűen észre kell venni, nem csak azt kell konstatálni, hogy ma már előbb kamaszodnak a gyerekek, de ennek megfelelő párbeszédre is szükség van mind a családon, mind pedig az iskolán belül, hogy ilyen, és hasonló esetek soha ne következhessenek be.

Jó ez a kampány. Nekünk szól, szülőknek, komolyan már-már agresszíven. Vegyük észre, figyeljünk oda, milyen veszélyeket rejt a korlátlan televíziózás a fiatalok számára. Sokan ezt eddig is így tettük, és reméljük, hogy a műsorszolgáltatók is odafigyelnek erre, ha nem, akkor eggyel több feladatunk lesz. A csemetéink számára vonzó, és általunk eddig is megengedett filmeket felvesszük videóra, és kitöröljük belőle a reklámokat.

Megéri. Mindannyiunk érdekében. A jó hír, hogy csak tavaszig tart a kampány.
Mármint ez a kampány!

Az Európai Parlament képviselői megszavazták, hogy az Európai Unióban minden macska és kutya esetében kötelező legyen a mikrochip beültetése és a nyilvántartásba vétel, az illegális állatkereskedelem visszaszorítása és az állatjóléti szabályok megerősítése céljából.