Korunk fotómodellje

Nézi a tükörben a frizuráját és idegesen igazgatja elöl a tincseit. – A fenébe, itt egyre jobban kopaszodom. Majd végignéz magán, és odaszól az asszonynak. – Jó vagyok? – A nő tág szemmel végigméri. – Jó, de húzd ki magad, és ha beállsz, ne tedd a két kezed a nadrágot elé, nincs neked sérved. – A férfi kihúzza magát. – Mit szólsz, nem kellene egy kis póthajat...? – Az asszony kifakad. – Mit beszélsz? Neked tekintélyt ad egy kis hajritkulás. Mikor lesz az első? – A férfi elmereng. – Elég sok helyre kell mennem. Tegnap leszakadt a kórházban egy ágy, ígérték, hogy mára megjavítják, és meghívták a sajtót is. Aztán a 3. számú bölcsődébe megyek, két gyerek először mondta ki, hogy képviselőfánk, ott kell lennem. – Avatás? – kiáltja az asszony. – Lesz az is. – Olló? – A zsebemben. – Oké, csak több nemzetiszínű szalagdarabot ne hozz már haza, tele van velük három cipősdoboz. – És még hozzáteszi: – Tegnap csak két fotóval jelentél meg az újságban, ez normális? Szólhatnál a főszerkesztőnek. – Jó, majd szólok. – És már indul kifelé, amikor az asszony még utánakiált. – Tegnap volt itt az iskolaigazgató, beszakadt az iskola teteje, pályázni akarnak...

A férfi megtorpan. – Jaj, édesem, látod, miben vagyok, nem érek rá, majd esetleg két hét múlva – és elrobog egy focipálya-öltöző felújításának avatására. Utána a felhőkig felporzik az út.

Lendvai László, Zalaegerszeg