Koronakomédia a bürokrácia és az egészségügy útvesztőiben, avagy hogyan próbáljunk kiszabadulni a karanténból?

A koronavírus-járvány egyelőre csak külföldön berobbant második hulláma miatt július 12-én megjelent kormányhatározat értelmében három kategóriába sorolják az államokat: zöld esetén bárki beléphet az országba, sárga vagy piros országok esetén a határon orvosi ellenőrzés szükséges a magyar állampolgárok számára. Ha felmerül a fertőzésgyanú, akkor 14 napos karanténba kell vonulni.

Karanténba kell vonulni akkor is, ha az illető nem tud felmutatni legalább 2 darab, 5 napon belül, 48 órás különbséggel elvégzett negatív Covid-tesztet. Sárga országoknál egy, vörös országoknál két negatív Covid-teszt kell a karanténból való szabaduláshoz. A negatív teszt/ tesztek (besorolástól függően) megszerzése után a járványügyi hatóság felmentést ad a hatósági házi karantén alól. De hogy ez a folyamat pontosan hogyan történik, azt máig homály fedi.

Július utolsó hetében jöttem át a román-magyar határon abban a reményben, hogy ha pénteken letesztelnek, hétfőn bemehetek dolgozni. Ennek érdekében megpróbáltam feliratkozni már a július 12-i kormányhatározat megjelenése után néhány nappal a háziorvosomnál Covid-tesztre. Ám ő akkor még nem kapott megfelelő tájékoztatást a folyamatról, ezért a hazautazásom napján próbálkoztam újra.

A Magyaroszágra való hazaérkezésem napján a határon azt az információt kaptam, hogy miután elfoglaltam az állandó helyem a hatóság által kiszabott karanténban, akkor kérhetek időpontot tesztelésre. A határátkeléskor átestünk az egészségügyi ellenőrzésen – csuklón mért hőmérséklet – és félreállítottak a rendőrök, hogy rögzítsék az adatainkat.

Fejenként 20 perc türelmet kértek erre a folyamatra, így mivel hárman voltunk az autóban, egy órát kellett ácsorognunk a parkolóban. A személyigazolványunk és a lakcímkártyánk alapján töltötték ki a járványügyi megfigyelésről történő elrendelést. Ugyanis azonnal értesíteni kell a rendőrséget, ha valaki nem az állandó lakcímén él – én is kaptam az alkalmon – , és feljegyeztettem azt a címet, ahol a karanténban fogok tartózkodni, mert ha leadják az adatokat a járványügyi hatóságoknak, már késő visszavonni.

Az eltelt egy óra leforgása alatt minden áthaladó autót átengedték - román vagy magyar rendszámtól függetlenül - egy személyigazolvány felmutatásával.

Az Országos Rendőr-főkapitányságnál rákérdeztünk, hogy mi a magyarázatuk a szúrópróbaszerű ellenőrzésekre, de csak egy terelőválaszt kaptunk: "A rendőrség a hatályos nemzetközi szerződések, illetve az európai uniós és a magyar jogszabályok alapján látja el feladatait a határforgalom-ellenőrzés során." Ennek ellenére több forrásból is úgy értesültünk, hogy a kisebb átkelőhelyeken könnyen megúszható a karantén. Arra a kérdésünkre, hogy „Hányan lépték át negatív tesztek nélkül a határátkelőket – nem tranzit céljából – és kerültek hatósági házi karanténba Magyarország területén?” azt az egyszerű választ kaptunk, hogy

„A rendőrség arra vonatkozóan nem vezet statisztikai adatot, hogy a beléptetett – nem tranzitáló – személyek közül egy adott időszakban mennyien kerültek hatósági házi karanténba Magyarország területén.”

Visszatérve a július végi határátlépésem idejére, egy óra után utunkra indítottak a jól ismert csinos piros papiros kíséretében. Íme:

 

Ez a kis papír több szempontból is igen hasznos:

• Az ember makkegészségesen, negatív teszt birtokában is tudja, hol a helye, amíg meg nem jön a szabadságkorlátozásból felszabadító e-mail a Népegészségügyi Központtól. Ez legfeljebb két hét lehet.
• Ennek betartásához biztosan számíthat a rémült és szemfüles szomszédokra, akik árgus szemekkel vizsgálják, mikor nyílik a bejárati ajtó.
• Ahányszor az Önnel egy háztartásban élők hagyják el a lakást – hiszen rájuk nem túl konzekvensen átgondolva nem vonatkozik a karantén – , a lakóközösség annyiszor kapjon pánikrohamot. Hiszen ők nem tudják, kire vonatkozik a karantén.

Amennyiben valaki a „piros”, vagy „sárga” zónából történt hazaérkezése után szeretne mentesülni a hatósági házi karantén alól, PCR-vizsgálatokat (azaz felső-légúti mintavétel) kell végeztetnie. A PCR-tesztek elvégzése 2020. augusztus 1-ig állami finanszírozással is történhetett az arra kijelölt laboratóriumokban, vagyis a vizsgálatok költségeit július 31-ig vállalta a kormány, ma már azonban mindenkinek magának kell viselnie az utazáshoz kapcsolódó tesztelés költségét, amely egységesen 30 ezer forint tesztenként.

Mivel én még benne voltam az államilag finanszírozott határidőben, csütörtöki érkezésem után péntek reggel felhívtam a háziorvosom, aki túlterheltségre panaszkodva, mégis türelmesen rögzítette az adataimat és továbbította az Országos Mentőszolgálatnak, akik majd elmondása szerint házhoz mennek garat- és torokváladékminta vételére. Érdeklődésemre az orvos elmondta, hogy mivel tünetmentes vagyok,

ne számítsak arra, hogy 48 órán belül kijönnek a mentők tesztelni, mert nincs elegendő kapacitásuk. Hozzátette, az egyik betegét, aki öt nappal azelőtt jött haza, még nem hívták.

Ezután szombat délben hívtak a mentőszolgálattól és kérdezték, van-e lehetőségem bemenni az Országos Mentőszolgálat Dévai utcai mentesítési pontjára délután 3 órára "kontaktmentesen", tehát autóval vagy biciklivel. Emellett elmondták, hogy addig ne egyek, ne igyak és ne mossak fogat.

Újságíróként kérdéssel fordultam az Országos Mentőszolgálat sajtóirodájához, hogy mi alapján határozzák meg, kihez menjenek ki házhoz, illetve, hány kérelem érkezett a beutazóktól. Győrfi Pál szóvivőtől az alábbi választ kaptam:

„Az utazáshoz kapcsolódó, állami finanszírozású mintavételezés nem sürgősségi beavatkozás, az Országos Mentőszolgálat a beérkezett megrendelések számától függően, logisztikai terv alapján végzi a feladatot. Aki saját életvezetési szempontjai alapján külföldi utazásához kapcsolódóan sürgős mintavételezést szeretne igénybe venni, magánszolgáltatók közül választhat.”

Szombaton biciklivel érkeztem a Dévai utcába, ahol tünetmentes emberek álltak sorba nmaszkban, másfél méteres távolságot tartva. A tesztelési folyamat 10 perc várakozási idővel együtt civilizáltan és hatékonyan lezajlott, a mintavétel sem volt annyira kellemetlen, mint amire számítottam. 

Két nap elteltével, hétfőn meg is érkezett a negatív tesztem eredménye a háziorvosomhoz, amit telefonon tudtam meg, miután sikerült elérnem, ekkor fel is iratkoztam nála a kötelező második tesztre. Hívtam a lakóhelyemhez tartozó Népegészségügyi Központ kirendeltségét, hogy az első negatív teszteredmény birtokában kérjem a karantén feloldását.

Ekkor kiderült, hogy már az országba belépést követően kellett volna kapnom egy e-mailt, amelyre elküldhetem ezt a kérelmet. Mivel a határnál egy telefonszámot kértek tőlem mindössze, ezért a Népegészségügyi Hivatal nem kapta meg az adataimat, gyakorlatilag nem is tudtak a létezésemről.

A kirendeltségen elértem egy járványügyi felügyelőt, aki gyorsan el is panaszkodta nekem, milyen nehezen érik el az embereket a határőrök elfuserált jegyzetei alapján. Kérték, küldjek egy e-mailt, amelyben csatolom a negatív tesztem eredményét és a határon kapott elrendelést, hiszen azokat sem kapták meg a rendőrségtől, és majd következő nap jelentkeznek. Elküldtem.

A Nemzeti Népegészségügyi Központ Virológiai Laboratóriuma

Fotó: Koszticsák Szilárd

Másnap nem jelentkeztek, de továbbra sem adtam fel a reményt, hogy kiszabadulhatok a karanténból. Sikerült ismét elérnem a Népegészségügyi Központot, ezután meghallgattam egy másik dolgozótól, hogy megszámlálhatatlanul sok ügyük van és csak 8-10 ügyintézőjük, ezért szíves türelmemet kérik, de nem volt hasztalan a hívás: újabb információt csipegettem fel.

Be kell fizetni 3000 forintot a Magyar Államkincstárba ahhoz, hogy igényelni lehessen a karantén feloldását, így gyorsan elutaltam az összeget a bankszámlájukra és küldtem róla egy másolatot a Népegészségügynek. 

Szerdán készült el a második teszten az Országos Mentőszolgálat Dévai utcai mentesítési pontján, ahol akkor már hosszú sor állt az intézet előtt - vélhetően mindenki igyekezett kihasználni az utolsó költségtérítéses napokat. Az engem tesztelő mentőstől megtudtam, naponta 150-300 személyt tesztelnek ezen a helyen. Az Országos Mentőszolgálathoz eljuttatott kérdéseim alapján azt a választ kaptam, hogy 

„Az utóbbi napokban országosan átlagosan napi 1000 mintavételt végeztünk. A feladat ellátásához plusz kapacitást veszünk igénybe, így az nincs hatással az alaptevékenységünkre.”

Szerda délután - a karanténom 7. napján - hívtak a Népegészségügyi Központtól (ezúttal egy harmadik személy), hogy küldjem át a negatív tesztem eredményét és a határon kapott elrendelést. Emlékeztetőül: hétfőn küldtem el e-mailben ugyanezeket az adatokat. Mondtam neki, hogy már mindent megtettem napokkal azelőtt, csak a felszabadítást várom. Együtt kikerestük az e-mailemet és nyugtázta az illető, hogy minden szükséges dokumentum megvan.

Néhány órával később jött egy e-mail ugyanarról a címről egy másik ügyintézőtől, amiben kértek, hogy fizessek be 3000 forintot a Magyar Államkincstárba és akkor igényelhetem a felmentésem. Mint említettem, ezt már több napja kifizettem.

Ezen a ponton adtam fel a harcot, látva, hogy az információk nem akarnak egy helyre összegyűlni, bárhogy is harcolok értük. Ám ekkor délutánra mégis megjött a felmentő levél, amelyben egyben köteleztek a második PCR-teszt elvégzésére is.

Fotó: DIEGO AZUBEL

Másnap már megjött a második tesztem negatív eredménye is. Addigra már megtudtam - mivel sehol nem közlik a következő lépéseket, mindenkinek ki kell járnia az utat, - hogy a dokumentum feltöltésre kerül az EESZT rendszerbe, ahonnan azt letölthetjük és nem kell körbetelefonálni minden hatóságot. 

Utólag igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert a körülményekhez képest minden flottul ment, a teszteket a lehető leggyorsabban sikerült elkészíttetnem és 8 nap után hivatalosan is szabad voltam. Mivel ma már 60 ezer forintba fáj a karanténból kijutni, érdemes elgondolkodni,

hogy a bürokrácia zsákutcáiban van-e értelme kilapátolni fejenként ekkora összeget - ha már muszáj utaznunk, szüleinket, gyerekeinket meglátogatnunk stb. - vagy inkább üljük le azt a két hét karantént otthon.