Könyv és bor

Az olvasás – létezésmód. Az olvasó ember megütközik, amikor valaki nekiszegezi az otromba kérdést: „Mondd, és te szoktál olvasni?” Azt sem kérdezzük, szokott-e levegőt venni a másik. Olvasni annyi, mint érteni és érezni. És alig kisebb felelősség, mint írni – ezt pedig Esterházy Péter mondta.

A könyv – láthatatlanná tesz. Az olvasó ember nem magamutogató, amikor elmélyül a műben, nem gondol szelfire. Úgyhogy az is igaz: olvasás nélkül döcög az önismeret is. Egyébként aki éppen „benne van” egy könyvben, azt hiába is próbálják mobilon hívni, kizökkenteni, vacsorával kínálni. Nem fog menni. Az igazi olvasás – ellenállhatatlan kényszer. Az egyetlen függőség, amely nem leránt, hanem felszabadít.

Látjuk, ahogyan átrendeződnek az olvasási szokások, módosulnak a szöveghordozók, már inkább „letöltünk”, nem pedig „fellapozunk”. Ezért aztán különösen meglepő, hogy Magyarországon az utóbbi pár évben könyvet olvasni – fizikai valójában – újra trendi lett. Számok is alátámasztják: újabban sláger nálunk a szépirodalom.

A 168 Óra Könyv és bor melléklete a 86. Ünnepi Könyvhétre készült, amely lapunk megjelenésével egy időben kezdődik. Idén már nyolcvan településen köszöntik az irodalmat. Budapesten Sárközi Mátyás mond megnyitóbeszédet, Győrött Dragomán György. Néhány éve Grecsó Krisztián jegyezte meg, hogy a könyvhét olyan az íróknak, mint színháziaknak a szezonvég: „Még egyszer, utoljára oda kell dörgölőzni a befogadóhoz, hogy a hosszú nyár alatt ne feledjen el minket. Sőt minket vigyen nyaralni, velünk álmodjon.”

Ebben az irodalmi utazásban segítünk most a 168 Óra olvasóinak könyvkalauzunkkal. S hogy még kellemesebbé tegyük az olvasást, a művek mellé jó borokat is ajánlunk az írók, kötetszerkesztők javaslatára Dénes Hajni borszakértő segítségével, aki azt vallja: miként az irodalom, úgy a bor is kultúrahordozó.