Könyv / Ady börtöne / Ajánló
Időnként ki-kipottyan valami a mulandóságból: váratlanul megkerül valami, ami el sem veszett, nem is kerestük, mert nem is tudtunk a létezéséről. Ajándék a múltból.
A nagyváradi királyi törvényszék iratainak már pernyéje sincs, ám a vádlottként előtte megjelent Ady Endre ottani emlékmúzeumában ráakadtak a sajtóperrel kapcsolatos dokumentációra. A lelet feltárja a procedúra lefolyását, az érintettek szerepválasztását, a város, a „Pece-parti Párizs” sajtóvilágát, idézi Ady börtönjegyzeteit.
A nagyváradi kanonoksoron tett kis sétája nyomán született cikk (1901) miatt a káptalan feljelentette izgatásért, becsületsértésért a hírlapírót. Aláírta a vádindítványt a nagyprépost, az olvasó kanonok, az éneklő kanonok, az őrkanonok, négy főesperes, nyolc mesterkanonok.
A sajtópörben Adyt három nap fogházra ítélték, és tíz korona pénzbüntetésre. „Tessék csak örvendezni, tisztelt reakció... Hej de pompás előrelátással csinálták is meg az új sajtótörvényt” – kommentálta Ady az ítéletet a Nagyváradi Naplóban. És fellebbezett. Ám nemcsak ő volt elégedetlen a verdikttel, hanem a „tisztelt reakció” is. Hogy a magyar királyi ügyész belenyugodott a törvényszék döntésébe, azzal magyarázták: szabadkőműves ez, hát persze...
Sikertelen fellebbezés és semmisségi panasz után Adynak be kellett vonulnia a fogházba, de vihetett magával tollat, tintát, papírt. „Külső kosztos” lévén, a váradi éttermek versengve ajánlották fel ebédjüket, vacsorájukat, és a költő barátai is küldtek elemózsiát. A fogoly státusával járt, hogy napi három deci bort is hozathatott, amit a vele rokonszenvező foglár még egy-egy literrel ki is egészített.
A szabadgondolkodókra szájkosarat szánó konfliktus bőven nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott Adynak, emléke még 1914-ben írott versében is felbukkant. Az előkerült paksaméta bevilágítja a hátteret.
(Péter I. Zoltán–Tóth János: Ady Endre nagyváradi sajtópere és börtönnapjai. Kiadta a Noran Libro.)
