Komjáthi Imre: Minden mozgalom egy újabb szög a NER koporsójában

Egy újabb választókerület, ezúttal Csepel és Soroksár előválasztási küzdelmét vizsgáltuk meg közelebbről a jelöltek szemén keresztül. A kétszeres győztes, független Szabó Szabolcs ellen az MSZP a párt egyik elnökhelyettesét, Komjáthi Imrét indította a körzetben, akivel egy reggeli utcafórum közben tudtunk beszélgetni a csepeli Görgey Artúr téren. Megosztotta velünk, mit gondol Szabó Szabolcs eddigi munkájáról, képviselőként hogyan állna ki Németh Szilárd ellen, illetve melyik helyi ügyeket igyekszik majd győzelme esetén a leghamarabb megoldani. Azt is elárulta a 168-nak, érzékel-e párhuzamot a zuglói helyzettel.

Mekkora versenyre számít azzal a Szabó Szabolccsal szemben, aki már kétszer legyőzte helyben a Fideszt?

Nagyra, ez már most látszik. Hullámokban jönnek szavazni az emberek, és szinte lemérhető, ki kit mozgósított éppen.

Lát valós esélyt arra, hogy akár ön is megnyerheti az előválasztást?

Persze.

Miért?

Szabolcs egy kicsit belekényelmesedett a kétszeres győzelembe. Azt mondják, az első ciklusban sokkal aktívabb, elérhetőbb volt, a másodikban már nem annyira. Ezt az utca embere hangoztatja, nem én. Egy egyéni országgyűlési képviselőnek a feladatai közé tartozik a politikai környezet ápolása. Értem ez alatt, hogy olyan politikai szövetséget kell kötni, amelynek segítségével az önkormányzat is megnyerhető. Ha a kormánnyal azonos értékrendet valló önkormányzat lenne, akkor könnyebben tudnánk olyan betonra költeni, amely az embereket szolgálja, és nem olyanra, amelyet Németh Szilárd épített.

Szabó Szabolcs szerint  Németh Szilárd jóváhagyása szükséges minden helyi ügy megoldásához, ezért nehéz itt érdemi eredményeket elérni. Ez valószínűleg nem fog változni, ha 2022 után is marad a jelenlegi kormány. Ön hogyan oldaná meg ezt a problémát, amennyiben a körzetet megnyerné, de nem lenne kormányváltás?

A rám jellemző mozgalomépítéssel. Például a Jedlik Ányos Gimnázium tanulói 2018 óta konténerekben tanulnak. Lehetett volna szülőkkel, támogatókkal, politikai pártokkal együtt olyan mozgalmat építeni, mint korábban Miskolcon, miután a Földes Ferenc Gimnáziumot kétszer támadta meg a Fidesz. Vagy ha most a kampány miatt nem lenne szükség minden egyes emberre, akkor egy hatásos mozgalmat lehetne elindítani Szentkirályi Alexandráék panelházas akciója miatt. Lefestettek egy szigeteletlen panelházat, és odavezényeltek iskolás gyerekeket a propaganda érdekében. Kiderült, milyen magasról tesznek az emberek valós problémáira.

Igen, de Szabó Szabolcs mégis mit tudott volna tenni ez ellen?

Minden egyes mozgalom, ami elindult és esetleg elhalt, egy-egy újabb szög a NER koporsójában. Legyen szó a fekete ruhás nővérről, a kockás inges forradalomról, vagy akár az éhségmenetről. Például a Jedlik Ányos Gimnázium esetében a szülői dühnél nagyobb erő nem létezett volna. Ha Szabó Szabolcs kellő létszámban felháborodott szülőket gyűjtött volna maga köré, nem most írnák ki 2017 óta a közbeszerzési eljárást, hanem már jóval korábban megtették volna.

Ön szerint tehát Szabó Szabolcs nem visz elég érzelmet és szenvedélyt a helyi ügyekbe?

Igen, de ezt ő maga is elismeri, hiszen tanárember.

Térjünk is ki erre. Ön azt nyilatkozta korábban, hogy Szabó Szabolcs munkáját elismeri, de ő egy értelmiségi. Ebből akár az is leszűrhető, hogy ön szerint a csepeliekhez egy értelmiségi nem szólhat hatékonyan.

Dehogynem, csak a szociológiai térkép és a célközönség más. Nem az íróasztal mögül kell osztani az észt és onnan megmondani, hogy mit akarnak az emberek. A választópolgárok között kell megtapasztalni, hogy valójában mik a problémáik. Nemcsak érteni, de érezni is kell a megfogalmazott gondokat. Ehhez viszont szükséges egy ilyen típusú beállítottság. A Partizán csatornáján megjelent vitánkban Szabó Szabolcs kiemelte, a parlamenti politizálásban és a szakpolitikában hisz. Persze én is, de vizsgáljuk meg, van-e ennek most terepe, értelme. A Parlamentben az ellenzéki képviselők odaállnak a pofozógéphez, majd annyit kapnak, hogy „Soros és Gyurcsány". Az érzelmi politizálásnak igenis van szerepe egy ilyen rendszerben. Ráadásul hat gyerekem van, vagyis minimum hat motivációm a változásra. Nem ilyen jövőt akarok nekik. A feleségem nagymamája tizenhét éven keresztül velünk élt, az ő sorsán keresztül láttam a nyugdíjasok sorsát. Harminchárom éven keresztül a vegyiparban dolgoztam három műszakban, ott a saját bőrömön éreztem, hogy milyen sokat túlórázni. A rabszolgatörvénynél a leghitelesebb emberként beszéltem róla, hogy nem túlórából kellene megkeresni a pénzt, hanem nyolc órából.

Az MSZP kommunikációja arra épít, hogy ön a munkásréteggel könnyen megtalálja a közös hangot. Szabó Szabolcs azonban már többször leszögezte, hogy Csepelen már nem ez a munkásréteg lakik, hiszen az elmúlt években bekövetkezett egy lakosságcsere. Az MSZP ezek szerint téved?

Szabolcs részéről ez a kampánystratégia eleme. A hagyományos értelemben vett gyári munkás tényleg nem létezik, de a dolgozó ember igen. Próbálják rám erőltetni, hogy én vagyok a munkások képviselője, holott a dolgozó embereket képviselem. Ide értem azokat a vállalkozókat is, akik a saját munkájukból élnek.

Mi a helyzet az értelmiségi dolgozó emberekkel, akik szintén bérből élnek?

Ők is ide tartoznak, mellettük is kiállok. Szabolcs szeretné azt közvetíteni, hogy ez nem egy munkásnegyed. Már valóban nem a Csepel Művek a legnagyobb munkáltató, de itt munkásemberek, dolgozó emberek laknak. Ha körbenéz, láthatja, hogy itt nem a felső középosztály él, a HÉV-ről nem Buda II. kerületének lakói szállnak le. Bizonyos területeken tényleg lezajlott egy lakosságcsere, de nem kőgazdag budai polgárok költöztek be.

Muszáj megemlítenünk azt a narratívát, amely mentén szinte az összes ellenzéki párt Tóth Csabát támogatja Zuglóban Hadházy Ákossal szemben. A pártok azzal érvelnek, hogy ő már kétszer legyőzte a Fideszt. Pontosan annyiszor, ahányszor Szabó Szabolcs legyőzte az ellenfelét Csepelen és Soroksáron. Ez alapján akkor itt miért nem Szabót támogatja mindenki?

Az MSZP álláspontja végig az volt, hogy az egyszeres győzteseknél se tartsunk előválasztást. Állítólag a Momentum nyomására alakult így, hogy végül százhat körzetben lesz házi verseny. Történik mindez annak ellenére, hogy kevés az aktivista, mert sokan félnek. A döntés mégis megszületett, innentől kezdve pedig kinyílt a lehetőség Csepelen is, úgyhogy megnéztük, ki az esélyes nyertes.

Ennek tükrében ön valószínűleg egyetért azzal az egy érvvel, amelyet az ellenzéki pártok elnökei hangoztatnak Tóth Csaba támogatásával kapcsolatban, noha Fekete-Győr András úgy fogalmazott, a korrupció árnyéka vetült rá. Szabó Szabolcs nem keveredett ilyen ügyekbe, ráadásul kétszer győzött. Hogy is van ez?

Azért meg is nehezítik a helyzetemet ezzel.

Tehát akkor ön is érzékeli az ellentmondást, miszerint Tóth Csaba mellett a Fidesszel szemben aratott győzelmei miatt érvelnek, a 17-es választókerületben mégsem állnak ki Szabó Szabolcs mellett.

Annyi a különbség, hogy a zuglói emberek elmondása alapján Tóth Csaba letett valamit az asztalra.

Szabó Szabolccsal szemben?

Igen. Egy dolog, hogy valaki kétszer már nyert. Viszont azért Zuglóban látványosan másfajta beruházások zajlanak. Persze hozzáteszem, ehhez az is hozzájárul, hogy a zuglói önkormányzat szintén ellenzéki kézben van, ami jelentős segítség. Itt ez Szabolcsnak sajnos nem adatott meg. De azért az emberek ennek ellenére is azt mondják, belelustult a kétszeres győzelembe.

És mit szól ahhoz a felvetéshez, hogy az ön indítása Csepelen és Soroksáron az MSZP bosszúja Hadházy Ákos zuglói indításáért?

Aki engem ismer, az tudja, hogy ilyesmire nem vagyok kapható. A legfőbb értékem a hitelességem. Rólam mindenki tudja, hogy valóban az emberekért akarok tenni. Számomra nem ér annyit egy parlamenti mandátum, hogy lecseréljem ezt a piros pólót kékre, zöldre, lilára. Nem megyek át másik pártba, és valóban az emberekért politizálok. Ez adja az erőmet, ezért vagyok eladható árucikk a politikában.

Ha már párthűség; sokan azt vetítik előre, hogy az MSZP össze fog olvadni egy másik párttal, mások szerint akár meg is szűnhet. Lesz még MSZP pár év múlva?

Megszűnni biztosan nem fog, mert rendkívüli módon hiányzik a közéletből az a fajta szociáldemokrata gondolkodás, ami az utóbbi időben egyre jellemzőbb a pártra. Ez nem volt mindig így. Többször mondtam korábban, hogy tíz évvel ezelőtt nekem még túl rózsaszín volt az MSZP, sokkal vörösebbet szeretnék. Még most sem tartunk ott, ahol kellene. A kapitalizmus kritikájában azért még mindig tudnék tovább menni. Megszűnni nem fogunk, az viszont elképzelhető, hogy a vörös és zöld fonalak egymásra találása valami nagyobb erő kialakulásához vezet majd. Nagyon közel van egymáshoz a zöld és a vörös politika, így ez már Nyugat-Európában is jellemző tendencia. Nem elképzelhetetlen, hogy az a fajta szövetség, ami most a Párbeszéddel és az LMP-vel létrejött, hosszú távon egy szorosabb fúzióhoz vezet.

És a Momentummal mi a helyzet?

Egyelőre nem tudom őket elhelyezni az ideológiai térképen. Még nem találták meg azt a csapásirányt, amely mentén politizálni akarnak. Hozzáteszem, valószínűleg jobban járt volna a Momentum, ha Donáth Annát indítja miniszterelnök-jelöltnek. Láthatóan nem biztos, hogy Fekete-Győr András indítása volt a legjobb döntés. Ettől függetlenül előbb-utóbb ki fogják találni magukat, és nagy szükség van rájuk. Az MSZP-re szükség van a szociáldemokratasága miatt, a Momentumra a fiatalok miatt.

Mik azok a legfontosabb problémák, amelyekre képviselőként a legnagyobb hangsúlyt fogja fektetni Csepelen és Soroksáron?

A közlekedés. A gerincutat minél hamarabb meg kell építeni, mert belefullad a kamionokba az autóforgalom. A HÉV felújítása és meghosszabbítása nem várhat. A Keleti Pályaudvartól most ötven perc alatt lehet ide beérni, ha a Kálvin tértől járna a HÉV, ez az időtartam húsz percre rövidülne. Csepel egy sziget, de nem szeretne elszigetelve lenni. Azt érzik az emberek, hogy ide nem vetül elég fény. A másik az egészségügy, azonban a helyi ügyeket az országos ügyeken keresztül lehet megoldani. Gépekkel már egész jól állnak, de nincsenek emberek. Azt is meg kellene oldani, hogy Soroksáron a tervek ne csak tervek maradjanak. A rendőrkapitányság, az SZTK és más beígért fejlesztések sem haladtak semerre. A regnáló hatalom tizenegy éve uniós pénzesővel, kétharmaddal kormányoz, és ennek ellenére Soroksáron sétálni olyan, mintha egy borsodi faluban lennénk. Ez nyilván nem a soroksáriak hibája, de mintha megállt volna az idő.

Vannak, akik szerint Edelényből nem tudja majd hatékonyan kezelni az itteni problémákat. A győzelme esetén ideköltözik?

Természetesen lesz itt egy albérletem. Terepmunkás vagyok, onnan merítem a motivációt. Fontos, hogy reggel, amikor indulok a Parlamentbe, a helyi pékségbe menjek be. Az időm nagy részét itt fogom tölteni, ez számomra evidencia.

(Kiemelt képek: Interjú Komjáthi Imrével a Magyar Szocialista Párt elnökhelyettesével 2021. Szeptember 21-én Fotó: Adrián Zoltán / 168.hu)