Komáromi Zoltán: A kórházakba megvásárolható szolgáltatásokat kell telepíteni

Komáromi Zoltán a DK egészségpolitikusaként most már a teljes egyesült ellenzék hivatalos egészségügyért felelős szakpolitikusa is. A sajtóban az elmúlt időszakban rendre mentek a találgatások arra vonatkozóan, mit tervez az ellenzék az egészségüggyel a választási győzelem után, felvetődött a vizitdíj kérdése, a várólisták csökkentése, a magánegészségügyi és a közfinanszírozott egészségügy összehangolása. Komáromi Zoltánnal budai rendelőjében ültünk le, hogy tisztázzuk az ellenzék egészségügyi programjának részleteit.

Ön, mint egészségpolitikus, relevánsnak tartja a negyedik vakcina beadását az omikron tükrében?

Az egyén és a társadalom megmentésének valahol találkoznia kell a járványkezelésben. Az egyén érdeke a korszerű vakcina és a korrekt szűrés, pláne, ha foglalkozásából adódóan gyakran találkozik oltatlan emberekkel. A társadalomnak is az lenne az érdeke, hogy nyolcvanöt százalék feletti legyen az átoltottság. Ilyenkor lehet lazítani a járványügyi szabályokon, mert a szakemberek szerint létrejön a nyájimmunitás.

És mi a helyzet azzal a felvetéssel, hogy minél több ember kapja el ezt az enyhe variánst, és így érjük el a nyájimmunitást?

Az a gond, hogy az összes olyan járványügyi információ a kormányzat tulajdonában van, amely a stratégiai döntéseket megelőzi. Egy normális országban a kormány szakmailag korrekt módon dönt és érti a dolgát, illetve nem hallgatja el a részleteket. Nem lehet összemosni az adatokat, mert úgy nem születhet jó szakmai döntés. Rengeteg országban járásokra lebontva teszik közzé az oltottsági, fertőződési adatokat, Magyarországon viszont még azt is megtiltották a kormányhivataloknak, hogy a polgármesterekkel közöljék, ki van éppen karanténban

Sokszor kritizálja a magyar kormány járványkezelését, azonban a választások után valószínűleg még itt lesz velünk a koronavírus. Az esetleges kormányváltás után mik lesznek a jelenlegi ellenzék azonnali járványkezelési lépései?

Az átvétel és a koalíciós tárgyalások miatt a legoptimistább jóslatok szerint is július elejére alakul meg a kormány, addig a leváltott ügyvezető kormány menedzseli a dolgokat. Talán egy parlamenti többséggel rá tudjuk kényszeríteni az ügyvezető kormányt, hogy kezdje el kiadni ezeket az adatokat. Amíg nem ismerjük a pontos helyzetet, csak rosszul dönthetünk. Sajnos az elmúlt két évben rengeteg rossz és rosszkor bevezetett döntés született, és a kormány sikeresen eljátszotta a lakosság bizalmát, amelyet visszanyerni számunkra plusz teher lesz. Nem kétbites üzeneteket kell terjeszteni az óriásplakátokon, hanem nyilvános szakértői vitákat kell szervezni.

Számonkéri a kormányon a határozott döntéshozatalt, de az ellenzék lenne-e olyan bátor, hogy például bevezesse a kötelező oltást?

Óriási feszültségek adódtak abból is, amikor bizonyos embereknek a foglalkozásukból adódóan rendelték el a kötelező oltást. Szerencsénk lesz; nyáron a nagy melegben a fertőző légúti betegségek nem terjednek jelentősen. Augusztus végén kell eldöntenünk, hogy mely járványügyi intézkedések a legbiztonságosabbak. Majd akkor látjuk, hogy a megoldás vajon a kötelező védőoltásban keresendő-e. Az iskolák átoltottságát és fertőzési adatait intézményenként kell megvizsgálni, és olyan döntést hozni, hogy októberben ne menjen fel meredeken a járványgörbe. Ha sok beteg lesz, az több szervi károsodást jelent, és sajnos sokkal több halálesetet. Egy felelős kormánynak ezt a kettőt el kell kerülnie.

Többször is azt nyilatkozta, ön szerint a Fidesz tette tönkre az egészségügyet, holott évtizedek óta megfigyelhető a leszállóág. Az elmúlt harminc évben mégis mikor működött a magyar egészségügy, mely időszakra gondol precedensként?

A magyar egészségügy nagyjából harminc-negyven éve csúszik le a lejtőn. Ez a lecsúszás csupán egy-két ponton stagnált a múltban, aztán folytatódott tovább. Ilyen megállás volt a háziorvosi rendszer bevezetése, amely által a háziorvosok önállóbbak lettek, és sokkal nagyobb részt vállaltak a betegek ellátásából, ennek következtében sokkal kevesebb beteg került járóbeteg-szakrendelésre és onnan kórházba. Talán a városi, megyei kórházak viszonyrendszere a 90-es évek végén jobb volt a mostaninál, de később ez is elromlott. 2012-ben a kórházak államosításával pedig a kormány végképp leblokkolta a korrekció lehetőségét.

Fotó: Dimény András / 168.hu

Tehát kijelenti, hogy az elmúlt harminc évben most van a legrosszabb állapotban a magyar egészségügy?

Egészen biztosan. Ráadásul rengeteg újító lehetőség adódna az egészségügy szervezésében, például az internet, vagy az okostelefonok segítségével. A kórházi intézményrendszerünk valamikor a XX. század első két évtizedében épült, amikor még nem állt rendelkezésre antibiotikum, tehát minden fertőző betegséget el kellett különíteni a sebészettől és a szülészettől. Ezért épültek pavilonrendszerű kórházak a fővárosban és vidéken is. Ezek fenntartása és koordinálása kifejezetten drága. Magyarországon a Honvéd Kórház és a Korányi Tömb előtt az utolsó a kórházi építkezés a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház volt a 70-es években. Már az a technológia is nagyon elavult. Ezért tartom bűnnek azt a 650 milliárdot, amelyet a mostani kormány betonban, csővezetékben, térkőben, cserépben, téglában vitt be a kórházakba, mert konzerválta a XX. század elejei intézményi struktúrát. Ettől még a gyógyítás minősége nem javult. Ezekkel a pénzekkel akkor is jobban jártuk volna, ha a szakdolgozókat megfizetik rendesen, és nem hagyta volna el tizenhétezer ember az állami egészségügyet.

Pontosan hogyan nézne ki a kormányváltás után a magánegészségügyi és az állami egészségügyi rendszer?

Jelenleg a magánegészségügy fejlődik, a közfinanszírozott egészségügy pedig folyamatosan kapacitást veszt. Az orvosi béremelésnek tíz évvel korábban meg kellett volna történnie, és akkor nem hagyta volna el ennyi jó szakember az országot. Egy negyven éve dolgozó orvos egy kisvárosi rendelőintézetben napi hat óra járóbeteg ellátásért ugyanannyit kap, mint egy fővárosi baleseti sebészeten dolgozó traumatológus, ugyanis csak az számít, hogy hány éves a szolgálati ideje.

Tisztázzuk: akkor önök ezt az aránytalanságot módosítanák első lépésként?

Nem. Ez a rendszer évekre be van betonozva, nem lehet hozzányúlni. Annyi pénze soha nem lesz az országnak, hogy hat-nyolc millió forintot adjunk egy nagy tapasztalatú szakorvosnak, holott nyugaton ennyit kap. Nem tudjuk, mennyi lesz a kasszában, de ennyi biztosan nem. Viszont amennyiben a maradékot odaadjuk az intézményi menedzsmentnek, és így intézményen belül próbáljuk meg többlet teljesítésre ösztönözni a szakdolgozókat, akkor nagyobb lesz a kapacitás.

A szakdolgozók bérrendezése, az orvosi szakma megbecsültsége, a munkakörülmények helyrehozása – nagy volumenű ígéretek ezek, de nem világos, mégis mi a garancia a megvalósulásukra. Rengetegszer említi, hogy a kormányváltás után az állami kassza valószínűleg ki lesz söpörve. Ha ilyen biztos ebben, mégis mire alapozva teszi ezeket az ígéreteket?

Az egészségügyért felelős szakpolitikusnak az a dolga, hogy az általa összegyűjtött adatokból létrehozott tervet elfogadtassa a kormányzat más szereplőivel. Három hete dolgozunk azon, hogy a gazdaságpolitikusokkal egyeztessük a 2022-es prioritásokat. Ezeken a tárgyalásokon az eddigi tapasztalataim alapján még egyik kormányzatban sem volt ilyen mértékű egyetértés, mint most. Olyan tervet tettünk le az asztalra, amely pénzügyileg és gazdaságilag is elfogadható.

Fotó: Dimény András / 168.hu

És ebben miért olyan biztos?

Egyszerű: ha ebben az évben nem történik meg a szakdolgozók, illetve a gazdasági és a műszaki személyzet jelentős béremelése, valamint folytatódik az eszement centralizáció, a városi kórházak ki fognak ürülni. A felvázolt terveket muszáj megvalósítani, nincs választásunk. Meg kell állítani a szakemberek elvándorlását. Csak illúzió, hogy ebben a formában ez így fenntartható, és már sokszor eljátszották velünk, hogy rendbe szedik az egészségügyet. Mi most tényleg rendbe fogjuk szedni. A fedezet és a forrás azonban nem az én asztalom. Nekem az volt a feladatom, hogy olyan ütemezéssel tegyem le ezeket a terveket az asztalra, amely finanszírozható. Sikerült.

Az egészségügy átszervezéséhez a központi költségvetésben kell majd átcsoportosítani összegeket. Volt arról szó a tárgyalásokon, hogy honnan vonnák el ezeket a pénzeket első sorban?

Nagyon sok forrást jelöltek meg a gazdasági és pénzügyi szakértők, a részleteket viszont ők látják. Az egészségügy részesedését fel akarjuk emelni európai színvonalra, mert fedezet nélkül még a jelenlegi rossz struktúrát sem lehet fenntartani.

Sokan ígérték már ugyanezeket a magyar embereknek és az orvosoknak, az ápolóknak. A megvalósításra mitől lenne garancia a 2022-es kormányváltás, hiszen harminc éve semelyik kormányzatnak nem sikerült beváltani az erre vonatkozó ígéreteit?

A csapatunk olyan emberekből áll, akik nemcsak morognak húsz éve, hogy miért rossz az egészségügy, hanem konkrét terveket tettek le eddig is az asztalra, csak kellett volna valaki az előző kormányokban, aki ezt észreveszi, elolvassa és bevezeti. Most van egy olyan eltökélt gárda, aki meg akarja valósítani az álmait. Negyven éve dolgozom az egészségügyben, harminc éve figyelem, hogy miért nem működik, húsz éve már vannak ötleteim, tíz éve pedig pontosan tudom, hol mit kellene csinálni. Fel fogjuk ajánlani az önkormányzatoknak azokat a kórházakat, rendelőintézeteket, amelyeket 2012-ben elvettek tőlük. A cél, hogy megépüljenek a városi kórházban azok a szárnyak, amelyek gazdaságosan magukba foglalják a sebészetet, a szülészetet, a képalkotó diagnosztikát, a labort. Ez a lényege az elképzeléseinknek és a garanciája is: van egy csapat, aki szeretné megmutatni, hogy meg lehet csinálni.

Korábban azt is kijelentette, a kormányváltás után csökkentenék a TB alapú várólistákat. Ehhez azonban szakdolgozók és orvosok is kellenek, a hiányzó munkaerőt pedig még az ellenzék sem fogja tudni zsebből előrántani. Hogyan lesznek rövidebbek a várólisták?

A betegek magánellátásba való átterelése egy szörnyű folyamat, amelynek véget kell vetni. Azt kell majd megvizsgálnunk, hogy a ténylegesen életveszélyt elhárító szakmák rendelkeznek-e az adott helyen azzal a szakdolgozó kapacitással, amellyel biztonságosan lehet működtetni az ellátást. Ha egy láthatóan jó megélhetést biztosító szakdolgozói életpályát tudunk prezentálni a választások után, valamint együttműködünk az egészségügyi kamarákkal, a szakszervezetekkel, és a városokban újra tudjuk indítani az egészségügyi szakközépiskolákat, akkor garantálhatjuk a pályaelhagyók visszaáramlását. A folyamat még visszafordítható. A továbbképzési ösztöndíjakkal és a gyakorlati helyszín biztosításával is vissza lehet csábítani a szakdolgozókat. Tisztességes nővérképzésre, a rendelőintézeti munka vonzóvá tételére, a vidéki tartósan üres háziorvosi praxisok extra támogatására van szükség.

Ehhez szintén rengeteg pénz kell.

Háromszáz orvosról beszélünk legjobb esetben. Jelenleg háromszáztíz falusi körzet betöltetlen, ezekben a praxisokban 428 ezer ember lakik. Már az is remek lenne, ha egy éven belül száz orvost el tudnánk helyezni a betöltetlen praxisokban.

Az eredeti kérdésem arra vonatkozott, hogy miként lehetne a várólistákat lerövidíteni.

Pontosan ezzel: a szakdolgozók és az orvosok visszacsábításával és motiválásával, valamint a megfelelő munkakörülmények biztosításával.

Ez a program visszafogottabb, mint amiről Márki-Zay Péter beszélt az előválasztás alatt. Ő azt ígérte, hogy aki bizonyos időn belül nem jut az állami rendszerben kezeléshez, az állam kontójára elmehet a magánellátásba. Ezzel a tervvel mi a helyzet?

Budapesten most is működik ilyen program: az önkormányzat megvásárol egy bizonyos mennyiségű ultrahang és CT vizsgálatot a magánszolgáltatóktól, így nem a betegnek kell a zsebébe nyúlnia. Az időben elvégzett vizsgálatokon pénzt is lehet spórolni, mert sokkal hamarabb, kisebb beavatkozással érhetünk el eredményt. A közfinanszírozott ellátásban rendelkezésre álló kapacitásokat észszerűen kell használni, nem átterelni a betegeket a fizetős egészségügybe. Az anomáliákat meg fogjuk vizsgálni. Elképzelhető, hogy speciális szakrendeléseket össze kell vonni a jobb kihasználtság és a betegbiztonság érdekében, de ehhez az intézményekre, szakmai szervezetekre, önkormányzatokra is szükség van.

Fotó: Dimény András / 168.hu

Tehát mi a válasz az eredeti kérdésre: lesz ilyen lehetőség, vagy nem?

Ha muszáj, akkor szabályozott körülmények között ezt is meg fogjuk lépni. Mindenképpen fizetni kell a többletkapacitásért, a kérdés inkább az, hova és mennyit.

A hálapénzt ugyanolyan szigorúan tervezik szankcionálni, mint a jelenlegi kormányzat?

Az orvoslás a 90-es évek óta erre várt. A speciális tudással rendelkező orvosok eddig a hálapénzből és magánrendelésből teremtették meg a maguk egzisztenciáját. Az a cél, hogy ehhez a munkahelyükön juthassanak hozzá, többletmunkával, fizetésként

Vagyis a szankciók maradnának?

A hálapénz rendszere eltűnőben van, és azon fogunk dolgozni, hogy teljesen megszűnjön. Ez a rendszer inkább egy strukturált korrupció. Új technikákra lesz szükség, például a szülészorvos megfogadására valószínűleg a kórházi pénztáron keresztül lesz lehetőség egy legális árlista alapján. A kórházakba megvásárolható szolgáltatásokat kell telepíteni, és ez a zsúfoltságot is meg fogja oldani.

Önt sokszor támadják azzal, hogy bevezetné a vizitdíjat. Ennek van alapja?

A lakájmédia a személyemmel kapcsolatban tizenöt éve mindig megjegyzi, hogy én vagyok „a vizitdíjért kampányoló háziorvos”. 2007-ben a vizitdíj egy jó eszköz volt arra, hogy a túlterhelt ügyeleteket, háziorvosi és járóbeteg ellátásokat a kapacitások jobb kihasználására sarkallja. Gondoljunk bele, hogy ez egy háziorvosi praxisban 180-200 ezer forint pluszt jelentett havonta. Csökkent a zsúfoltság is, viszont sokkal több beteget tudtak ellátni.

Akkor most bevezetné, vagy nem?

Nem. Ezt az akkori politikai vezetés elhamarkodta, ki kell mondani, hogy nem volt rendesen előkészítve egy ilyen horderejű politikai intézkedés bevezetése. Ráadásul rengeteg szociális és betegségből fakadó mentesség is adott volt, amelyek átbeszélése után az a bizonyos szociálisnak csúfolt népszavazás érvénytelen lett volna. A vizitdíj akkor működött volna, ma már viszont nem jelentene semmilyen előnyt.

Az ellenzék világossá tette, hogy a kormányváltás után külön minisztériumot hoznának létre többek között az egészségügy számára. Ön lesz az egészségügyi miniszter?

Ezt a hatpárti koalíciós tárgyalások fogják eldönteni. Nem a jelöltnek van kulcsszerepe, hanem a politikának. Addig igyekszem olyan anyagokat letenni az asztalra, amely az egészségügy megjavítását garantálja. Ha a koalíciós tárgyalásokon az jön ki, hogy a DK-é a tárca, és a DK engem bíz meg, biztosan nem fogok elugrani a feladat elől. Azonban ha egy másik párt nevezi meg a minisztert, akkor segíteni fogok neki. Az egyéni karriercéloknál most sokkal fontosabb feladatokra kell koncentrálnunk.

(Kiemelt kép: Komáromi Zoltán háziorvos, a Demokratikus Koalíció egészségügyi szakpolitikusa nyilatkozik a 168.hu-nak 2022. február 2-án. Fotó: Dimény András / 168.hu)