Koldusok
Ki számít ma szegénynek Magyarországon? Ebben a kérdésben természetesen a kiindulópont mindenkinek a saját anyagi helyzete. Ismert, hogy vannak, sajnos sokan is, akik kétségtelenül nagyon szegények. Nem hiszem, hogy vita lenne abban, hogy a szegényeken segíteni kell valahogy.
Sokszor felmerül, vajon a szegények egy kisebb-nagyobb része tehet-e arról, hogy szegény. Bizonyára vannak ilyenek. Ez nem változtat azon, hogy szegények, helyzetén többségük maga nem képes változtatni, segítségre
szorul.
Ennek a helyzetnek az enyhítése kötelessége mindenkinek. Az államnak, az egyházaknak, a civil szervezeteknek és az egyénnek is.
Igen az EGYÉN-nek. Azaz mindannyiunknak.
Aki nem tud lemondani jövedelmének, a rendelkezésére álló javainak legalább egy kis részéről, az egy bizonyos (hagyományos) erkölcsi elvnek, nem tud vagy nem akar megfelelni.
A szolidaritás minden társadalom kötőereje. Polgári (itt tegyük félre az e szóhoz tapadó aktuálpolitikai képzettársításokat) szolidaritás nélkül nincs civilizált gazdag ország, de nincs tisztességes társadalom a szegényebb perifériára szorult országokban sem. Aki azt méricskéli, mire költi az adományozott, esetleg ittas koldus, hajléktalan majd azt a szerény összeget, az nem értette meg az emberi szükséghelyzetek természetét.
Aki nem tud jó szívvel adni az ne adjon. De aki nem ad, az ne gyártson zavaros ideológiát abból, hogy nem ad és miért nem ad.
Vén Dániel
