Kódolt zsidózás, kódolatlan cigányozás

Morvai Krisztina somolyog a parlamenti folyosón. Szokatlan neki a közeg. Eddig csak kívülről kiabálta az Ország Házát. Most uniós képviselőként hozzászólhat a költségvetési vitához. A jobbikos Szegedi Csanád otthon hagyta az unióban megjáratott gárdaegyenruháját. Öltönyben feszít Bokros Lajos mellett. A volt pénzügyér nem néz rá.

Morvai már a „Kedves Választópolgároknál” belőtte a sajtópáholyt s a villogó vakukat, meg sem próbál a képviselőkhöz beszélni. Igaz, nem is nagyon akad kihez. A költségvetés általános vitáját addig hallgató cirka két tucat honatya nagy része kivonult. Csupán Katona Tamás, Kóka János, Kuncze Gábor, Herényi Károly, Pettkó András és néhány fideszes figyeli Morvai okfejtését a költségvetési tervezet két nagy bajáról.

Az egyik szerinte az, hogy azok készítették, akik az országot tönkretették. A másik, hogy azt folytatják, amit eddig. Vagyis Morvai úgy látja, a hasznot privatizálják, a kárt államosítják. Ezért aztán „radikális, gyökeres változás kell, „el kell kergetni az ország kifosztóit, gyarmati sorban tartóit”. Új vezetők, új szemlélet kell.” Az pedig olyan, amely a pénz helyett, az emberhez méltó élet szempontjait nézi. „Globalizáció helyett lokalizáció”, „a multik helyett a kis- és középvállalkozások támogatása”, „Magyarország a magyaroké”, „Adjon az Isten szebb jövőt” – repkednek a régi szlogenek az új közegben. Az MSZP-s Göndör István a függöny mögül figyel, Keller László bejön, aztán fordul is ki. Morvaihoz nem akar senki hozzászólni.

Utóbb kiderül, ő csak alapozott. Bokros Lajos egylevegős, kétperces kritikazuhataga (az egészségügy alulfinanszírozott, a felsőoktatási intézményhálózat túlméretezett, a szociális rendszert rászorultsági alapon át kell szabni) után Szegedi Csanád jön. A szocik meg mennek. Szegedi készült erre is: „A nemzet javára tegyék meg, ne is jöjjenek vissza”. Morvai tapsikol. Aztán a büszke gárdafi Ceauşescu falurombolásához hasonlítja a kormány vidékpolitikáját, majd nemes egyszerűséggel azt javasolja, a költségvetést gyűrjék össze és dobják ki az első kukába. Merthogy azt szerinte Jan Slota vagy Simon Peresz íratta a kormánnyal. De még nem elég a hívószóból.

A Jobbik már honlapján tudatta, ma történelmi pillanat tanúi lehetünk:„bizonyosan el fog hangzani a cigánybűnözés tabuszó is az Országgyűlésben”. Merthogy Szegedi szerint „milliárdokat költ a kormány roma felzárkóztatásra, miközben a magyarság a cigánybűnözés karanténjában vergődik.” Aztán tetéz. „És van pofájuk azt mondani, hogy nincs pénz? Önök ellopták, azért nincs kedves elvtársak.”

Mandur levezető elnök szól: „Az Európai Parlament függetlenjeinek ideje lejárt.” Értjük a célzást.

Kunczétól az utóirat: „Az elhangzottak újfasiszta alapvetésnek minősültek. Ez ne maradjon szó nélkül”.

Nem marad. Csak a szégyen.