Kodálytól Hitlerig

A közterületi névváltoztatások korát éljük. Lenne egy megfontolásra ajánlott javaslatom.

Ha megnézünk egy 1942–1944 közötti budapesti térképet, láthatjuk, hogy a jelenlegi Kodály körönd akkor Hitler tér volt. Legyen újra Hitler terünk! Ne tessék elszörnyedni, ne tessék tiltakozni, vizsgáljuk meg tárgyilagosan a kérdést.

A karizmatikus, radikális kancellár kétségtelenül megosztó személyiség volt. De politikai programját soha nem rejtette véka alá, nem járt pávatáncot, nem ígérgetett felelőtlenül, és amit ígért, azt pontosan betartotta. Nem úgy, mint manapság a pártok vezetői.

Kétségtelen, hogy az alsóbbrendű fajok térhódításának korlátozását olykor túlzásba vitte. Persze önvédelemből, mert tudta, hogy ők, amikor csak tehették, rárontottak a német nemzetre. Hitler nem akart egyebet, mint hogy fogjon össze a nemzet, minden vállalkozás, földbirtok, hatalom német kézben legyen, német többség üljön a Reichstagban, és németnek német legyen az ellenzéke.

Persze történtek erkölcsi túlkapások is az átnevelőtáborokban. De világos, hogy a Führer nem állhatott valamennyi kápó háta mögött.

Ami a második világháborút illeti, az más kérdés. Megelőző csapásokról volt szó. Mert mi volt a helyzet akkoriban? Ausztria fegyverkezett, Chamberlain fenyegetőzött, Churchill háborús uszító volt, Sztálin egyesíteni akarta ellene a világ proletárjait. Ráadásul Ernst Röhm meg akarta puccsolni. Mi mást tehetett volna? Háborút vívott ellenük.

Nézzük az érem másik oldalát is. Hatalmas építkezések, lakások, utak, vasutak, járműgyártás, dübörgött a gazdaság, megszűnt a munkanélküliség, csökkent a bűnözés. És lássuk be, puritán ember volt. Elég csak a korabeli képeket nézni. Egyszerű zubbony, ötvenkét kitüntetése közül csak a vaskeresztet viselte. Nem voltak költséges passziói, nem volt szexmániás, mint egyik-másik közszereplő napjainkban.

Szóval nehogy már a fürdővízzel együtt kiöntsük a gyereket! Legyen Hitler tér! De legalább vitassuk meg tárgyilagosan, történészek, politológusok bevonásával.

Jut eszembe, a neve nincs rajta a tiltólistán...

Láng Róbert
Budapest