Kiszolgáltathat mindenkit az államnak az új e-személyi

Ember és teremtménye

Mint az már sokszor bebizonyosodott, ebben az esetben sem bűnös a technológia. Szó sincs arról, mint azt jó néhányan állítják, hogy a RFID-el a sátán, a 666 korszaka köszöntött ránk. Gondoljuk csak meg, ugyan annyi, mondjuk „atom” elég egy város energiaszükségletének ellátásához, mint elpusztításához, a különbség csupán a felhasználás szándékában rejlik. A technológiát magát, még a Pápa is üdvözölte, sőt, bevezetik a Vatikán valamennyi dolgozójánál és lakosánál.

A demokráciákban pontosan ezért olyan fontosak a fékek és ellensúlyok, hiszen ezek akadályozzák meg – többnyire sikerrel – a technológiák rossz irányú felhasználásában az államokat. Erre volt jó példa hazánkban is az Alkotmánybíróság ezredforduló táján kiadott tiltó állásfoglalása, a már akkor a kormány részéről felvetett adat-összefésülési igényre. Akkor a taláros testület kimondta a nem-et, hogy a mostani mit tenne hasonló esetben? – talán nem is kétséges.

Minden egyben

Az e-személyi nem csak, hogy biometrikus, ujjlenyomattal is ellátott lenne, de elektronikus aláírásunkat is rögzítené és tartalmazná szinte minden fellelhető adatunkat, ezért tudná egyként beteljesíteni a személyi igazolvány mellett a lakcímkártya, a TAJ – kártya és adóazonosító szerepét, is valamint lehetne egyszerre diákigazolvány és úti passzus is – legalábbis a schengeni határok között – és ki tudja, mi minden még?

Többen azzal is megvádolják a technológiát, hogy így követhető lesz a mozgása annak, akinél van. Ez a feltételezés egy szakmai blog szerint nem igaz, mivel a RFID chip jelkibocsátása 2-20 cm, amely távolság maximum 2 méterre növelhető, de nincs is szükség ilyen funkcióra, amikor mindenki zsebében, táskájában ott lapulnak az erre a célra tökéletes mobiltelefonok.

Dőljünk nyugodtan hátra?

A kényelmi szempontjainkat tehát teljes egészében kiszolgálná az e-személyi, ám, ezzel mintegy el is fedné azokat a veszélyeket, amikkel a kényelem okán esetlegesen szembe kell néznünk.

Gondoljunk csak bele, milyen óriási hatalmat ad egy ilyen kártya az állam kezébe polgárai felett! Hiába állítja Péterfalvi Attila az adatvédelmi hatóság vezetője egy napokban adott interjújában, hogy minden szervnek csak olyan leolvasója lehet majd, ami kizárólag a rájuk tartozó adatokat hívhatja le. Igen, biztosan így lesz ez kezdetben, de egy olyan – és tegyük hozzá szinte bármilyen – hatalom, amely nem ismeri az önmegtartóztatást, vajon meddig képes és meddig akarja féken tartani önmaga adat- és információ éhségét?

A kártya támogatói arról beszélnek, hogy a tervezetthez hasonló rengeteg országban működik már, arról azonban bölcsen hallgatnak, hogy azokban az országokban jól működnek a már említett fékek és ellensúlyok, amelyek képesek féken tartani ezt az adatzabáló és összerendező technológiát, amely még sokaknak igen nagy gondolt okozhat.

A fent jelzett problémák elkerülése, az adatösszevonás lehetőségének megteremtése ellen emeli fel szavát egyre több polgárjogi civil szervezet is.

Hiába kényelmes, veszélyes lehet az új kártya

Hidvégi Fannyt, a Társaság a Szabadságjogokért – népszerű nevén a TASZ munkatársát kérdeztük a témában:

„Adatvédelmi szempontból minden elektronikus kártyánál az a követendő példa, hogy az adatok magán a kártyán szerepeljenek, ne központi adatbázisokban. Így érvényesülhet az az elv, hogy az érintett rendelkezhessen személyes adataival.

A személyes adatok védelmének több alapelve van, amiket tiszteletben kell tartani, egy ilyen kártya esetében különösen fontos, hogy a törvény komoly garanciákat tartalmazzon. Célhoz kötöttnek kell lennie az adatok kezelésének, az adatok továbbítását is szigorúan kell szabályozni. A fő szabály az, hogy a különböző állami szervek nem továbbíthatnak egymásnak adatot, csak akkor, ha a törvény erről külön rendelkezik.

Az eredeti tervezethez képest, nagy előrelépés például, hogy a törvény most már kifejezetten rendelkezik arról, hogy a használt ujjlenyomatokat azonnal le kell törölni a központi adatbázisból mihelyt rákerülnek a kártyára

Az is fontos, hogy a kártya használata még nem lesz kötelező, és felmenő rendszerben vezetik be, ám ott is szelektíven, vagyis egyelőre továbbra is megmarad a TAJ- és adókártya.

A TASZ nem ellenzi, hogy olyan kártya jöjjön létre, ami valamivel kényelmesebb, de ez a kényelem sohasem eredményezheti a személyes adatok védelméhez való jog sérelmét, azaz például azt, hogy egyes adatok, amiknek nem lenne szabad, összekapcsolhatóak legyenek, és az állam kezében úgy tudjanak csoportosulni, hogy még több hatalmat jelentsenek. Fontos mindig szem előtt tartani azt a hátrányt, amit az jelent, hogy az állampolgárok nincsenek abban a helyzetben, hogy a későbbiekben ellenőrizni tudják, az adatkezelő államot: betartja-e a garanciákat.”