Kis János a bizantinus kormányzás veszélyeiről
Magyarországon politikai földcsuszamlás zajlik. Megkopott rendszerváltó pártok tűntek el, újak születtek, a baloldal megrendült, a Fidesz sikereinek a delelőjére ért. A jobboldal elképesztő lendülettel ragadta meg a hatalmat. Indokolt-e a győzelmi eufória? Törvényszerű a baloldali pánik? Hova vezet a felcsapó nacionalista hullám? Végleg eltűnt a magyar liberalizmus? Eséllyel védelmezhető-e a köztársaság alkotmánya? A Kis Jánossal készült interjút a csütörtökön megjelenő 168 Órában olvashatja.
Orbán Viktor mondta a választási győzelem éjszakáján: a szavazófülkékben forradalom zajlott. Milyen forradalom volt ez? Semmilyen – véli Kis János, hiszen a forradalmak véget vetnek egy rendszernek, és újat teremtenek. „A választás azonban nem a parlamentáris rendszerről szólt, hanem a parlamenti mandátumok megoszlásáról” – fogalmazott.
Orbán Viktor 2006 ősze óta játszik az „új rendszerváltás” retorikájával. „Most, hogy hatalmában áll »rendszert váltani«, nem mondhatja legelszántabb híveinek: bocs’, nincs kedvem hozzá” – válaszolta a filozófus arra a kérdésre, hogy miért akar Orbán alkotmányozni. A fenti azonban csak az egyik ok, a másik ok az, hogy kedve van hozzá:
„Valóban rendszerváltást akar. Az 1989–90-es rendszerváltás óta demokratikus jogállamban élünk. A magyar demokratikus jogállam olyan, amilyen, sok rajta a javítani való. Orbán azonban a meglévőt nem javítani akarja, hanem félresöpörni.”
Kis János szerint nem túlzás azt mondani, hogy Orbán mindettől szabadulni szeretne:
„Emlékszik, mit mondott tavaly ősszel Kötcsén? Az ország bajairól az elmúlt húsz év állandó értékvitái tehetnek. »Duális politikai erőtér« alakult ki, a kormánynak folyamatosan meg kellett küzdenie az ellenzékkel. Most létrejöhet egy »centrális erőtér«, tizenöt-húsz évig ugyanaz a leválthatatlan kormánypárt viheti a nemzeti ügyeket, anélkül, hogy az ellenzékkel törődnie kellene.”
Kis János ezek mellett a Trianon-törvényről és a magyar liberalizmusról is beszél a 168 Óra csütörtökön megjelenő számában.
