Kilövési engedély

Ismerősei mondják: ha valakinek,

Juhásznaktényleg nincs veszítenivalója. Az utóbbi tizenöt évben mindenben benne volt, ami Magyarországon népszerűtlen. A Kendermag Egyesület alapításával az ígéretes banki, majd vállalkozói karriert vágta ketté. Borsodban a TASZ programjának részeként romajog-védő akciókat indított. Tarka Magyar néven menetet szervezett a megalázott és megvert melegek mellett. 2008-ban a „Hollán utcai antirasszista csata” résztvevője volt.

A drogsztorit (a könnyű drogok legalizálásáért folytatott egyesületi harcot) még az ellenzék is bosszankodva fogadta. Amikor nyilvánosságra került, hogy Juhász indul az V. kerületben a polgármesterségért, fejüket fogták: „Juhász? A nemzet drogosa? Ekkora marhák mi sem lehetünk!”

De Juhász nem hiszi, hogy ez letörölhetetlen stigma.

– Amikor mindezeket elkövettem, tudtam, hogy a magyarok kilencvenöt százalékánál népszerűtlen leszek – mondja. – De lesz még idő, amikor nem azt mondják, hogy itt jön a nemzet drogosa, mert kiderül, nem Juhász volt az egyetlen, aki a füvet kipróbálta. A tizennyolcadik életévüket betöltött fiatalok fele ezt csinálta.

Juhász 2000-ben végzett a Kodolányi Főiskolán, ott ásta bele magát a pénzügyi szektorban alkalmazott telemarketingbe. A banknál, ahol dolgozott, gyors menetben halad, hamarosan osztályvezető, s már igazgatónak akarták kinevezni, mikor pályáját kettévágta többek között korábbi büntetőügye. 1996-ban indult eljárás ellene. Az eset elég piti ügy: Hollandiából akart füvet behozni (mivel ott legális és olcsó), de a hazai hatóság ezt nem méltányolta. Hét évbe tellett, mire a tárgyalótermekből kikeveredett.

– Dühös voltam. Arra gondoltam, ha én, aki szociálisan beágyazott, többé-kevésbé befutott vagyok, aki jól keresek, ügyvédet szerezhetek, ilyen tortúrára számíthatok, mi történik a külvárosi roma sráccal?

A fricska, hogy feljelentse magát, lakásában termesztett kenderpalántával jelenjen meg a bíróságon, az egyesület tagjai vizeletmintával kedveskedjenek a miniszterelnöknek a diszkórazziák miatt, már a későbbi mozgalmárt idézi. Megjegyzésünket, miszerint a drog témájával bármikor fel lehet cukkolni a választókat, Juhász egy mozdulattal söpri le:

– Mindennel fel lehet cukkolni a választókat. Még azzal is, hogy

lakást bérelek Budán.

Juhász mintha fordított életutat járna be. Már ígéretes karrier előtt álló, jól kereső alkalmazott, amikor az anarchista pályára küzdi át magát. Élete csupa kezdés, váltás, bukás és újrakezdés. Most negyvenöt, és mintha nem döntötte volna el, mi akar lenni. Volt vállalkozó, marketinges, romavédő, a Tilos Rádióban műsorvezető, próbálkozott már kávéháznyitással. Ki ő? Pályatévesztett ember, aki sodródik a politika felé? A drogharcot akkor függeszti fel, amikor a magyar közélet elképesztően brutálissá válik, a roma gyilkosságok idején. A született pesti fiút, aki a XIII. kerülettől a Papnövelde utcáig az egész belvárost végiglakta, a borsodi mélynyomor mélyen megrázza. Juhász rendszerszerűvé kívánta tenni a jogvédelmet, szkennerrel, wifivel, számítógéppel, de legfőképp ügyvéddel. Ha kellett, órákon át tárgyalt, egyeztetett a cigány emberekkel és a helyi jobbikos polgármesterrel.

Juhász nem véletlenül hajózott egyre viharosabb vizekre. Választásában szerepet játszott valami ösztönös belső logika. A TASZ-t is olyan váratlanul hagyta ott, ahogy kezdte. Maga Juhász így magyarázza: egy napon arra ébredt, hogy megszűnt Magyarországon a jogállam. Márpedig jogállam, szabad sajtó nélkül a jogvédelem értelmetlen. Ekkor, a legnagyobb bénultság légkörében született meg Juhász fejében a Facebookra alapozva a

Milla ötlete. És ami fő, ő volt az, aki az ötletet meg tudta valósítani. A civil mozgalmak gyengeségét jelzi, hogy 2010-ben Juhász volt az egyetlen, aki egy rendes tüntetést „le tud szervezni” – hangosítással, színpaddal, zenével, rendőri engedéllyel. S nem mellékesen, volt ütemérzéke ahhoz, hogy jó helyen, jó időben elhelyezett üzenettel tömegeket mozdítson meg.

Barátai csak addig tamáskodtak, amíg be nem futott az első százezer lájkolás. A millások többsége kezdettől idegenkedik a pártpolitikától. Első perctől heves vita folyt arról, céljuk lehet-e a hatalom megragadása.

– Egyetlen felmenőm sem volt tagja pártnak, ebben a szellemben neveltek.

Egy barátja, legjobb ismerője szerint 2013-ban már látta, a lájtos civil módszerekkel, tüntetésekkel nem megy. Orbánt dönteni, kormányt állítani szervezett pártok tudnak. 2013-ban Juhász Bajnai új pártjában köt ki. És korántsem követi mindenki. Bajnai azóta távozott, Juhász az Együttben maradt.

A bankos korszakát lezáró Juhász 2001 után lázas cégalapításba kezdett.

– Vállalkozósdit játszottam, de időm legnagyobb részét civil ügyekre fordítottam.

Meg is lett az eredménye, a cégek sorra elhaltak, csődbe mentek. „A legnagyobb hibám, hogy iszonyú link csávó voltam”, nyilatkozta az Origónak. Egyszer próbálkozott kávézóalapítással is, de kiderült, ehhez (szervezéshez, berendezéshez, festetéshez) egyáltalán nem ért. Már a festésnél átverték és lehúzták.

– A Péter kicsit hajlamos arra, hogy elhiggye, mindenben tehetséges – jegyzi meg a minden másban lojális barát.
Juhász és a pénz sajátos viszonyát a TV2 jóvoltából ma már legendák övezik. A híres lakásról szóló interjúban teszi közzé, hogy „nincs borotvavize”, kiegyenlítetlen a telefonszámlája és nincs pénze lakbérre, pedig tizenhetedike van. S habár ebben lehetett retorikai túlzás, közeli barátai is gondokról számoltak be. „Van úgy, hogy alig van kaja a hűtőben”, néha kölcsönad, de öt perc múlva kölcsönökből él. Jobban érezte magát régen, amikor ötször ennyit keresett, de azt is el tudta költeni.

Habitusa, lobbanékonysága folytán Juhász nem csak a Fidesz szemét csípi, saját politikai családjában is megosztó személyiségnek tartják. Nemrég egy Torsa Mátyás nevű millás a Facebookon ugrott neki, pénzkezelési zavarokat emlegetve, de ebből gyorsan ki is hátrált. Juhász határozottan állítja: a Millába legfeljebb hozott pénzt, de sohasem kezelte azt.

– Zárjuk rövidre – mondja Juhász. – Sohasem vártam, hogy szeressenek a politikában. Erre elég a családom és néhány jó barátom. Egyébként pedig úgy nyomatom a témáimat, ahogy azt jónak látom. Még a Rogánt sem utálom, maximum kártékonynak látom.

Misetics Bálint, a civil mozgalmak ismerője, Juhász mérsékelt kritikusa, így fogalmaz: – Nem vagyunk barátok, maximum vitapartnerek, de nekem imponál az a jó értelemben vett gátlástalanság, ahogy a támadásokat Juhász visszaveri.

Misetics kritikájának lényege a Bajnaival kötött szövetség szerencsétlen ügye. Egy elitváltást követelő fiatal szervezet nem állhat össze volt MSZP-s miniszterelnökkel. „Súlyos stratégiai hiba volt.” Misetics még annyit jegyez meg, hogy egy feminista indíttatású mozgalom alapítója akkor sem lehet tapintatlan a nőkkel (lásd a TV2-interjú pornós hasonlatát), ha a becsületére törnek.

– Sejtem én, hogy a Bálint taplónak tart – mondja Juhász –, de ez még belefér az énképembe. Tényleg nem vagyok túl művelt gyerek.

Akadnak kritikusai saját pártjában is. Egyikük, neve elhallgatását kérve, azt mondja:

– Juhász sajnos semmihez sem ért. Ez komoly gond nála. Hogy évekig a TASZ-ban bohóckodott, az a politikához kevés. Péter különben nyájas figura addig a pontig, amíg egyetértenek vele. Mindenki által nagyra tartott keménysége nem más, mint a revolverező bróker rámenőssége. Gyerünk, haver, tegyük meg, kaszálunk! Élete csupa káosz és kelekótyaság, mert ebben érzi jól magát.

Juhászt ma Rogán-specialistaként tartják számon. Az egykori polgármester a kormányba távozott, Juhász a terepen maradt. Maradt energiája arra, hogy a témát kidolgozza. Utólag elárulja, Rogán csapatát legyőzni képtelenség lett volna. A kerület lakóinak hetven százaléka nyugdíjas. A fűtési támogatás havi tizennégyezer. Húsvétra kap a nyugdíjas ezerért sonkát, télen ötszázért karácsonyfát. Elég belengetni, hogy „jön Juhász, a drogos”, úszhat a havi tizennégyezer, és a nyugdíjas rohan szavazni. Ehhez képest keveseket érdekelnek az esetleges ingatlanpanamák.

Juhásztól nem idegenek a hatásos mondatok, az olyan szuggesztív fordulatok mint hogy „kiadták rá a kilövési engedélyt”. Tény, hogy ma nincsenek a parlamentben Juhász karakterű, kellemesen pimasz debatterek.

– Dolgozunk rajta, hogy legyenek – mondja Juhász. – Jól jönne a mentelmi jog, hogy ne kelljen a bíróságra szaladgálni, ahányszor megszólalok.

Zárásként egyetlen kérdésünk maradt: mit gondol Juhász a világról? Politikusként mit tervezne?

– Ez nem ideológiai kódexeken múlik. Az ember élete unalmas mindennapokból áll össze. Dohányzom, tehát esendő vagyok. Nem fogadok el pénzt, mert korrupt nem vagyok. Ja, és vega vagyok. Nem eszem húst, nem ölök állatot.

Ezt kétszer is hangsúlyozza, olyan fontosnak tartja. Ha így van, az hendikep. Erre a pályára ragadozók kellenek.