Kihallgatószobák titkai

- Egy politikai show-műsorban, amikor az asztaltársaság a menüben a büntetőeljárás rendjének módosításhoz ért, a moderátor közbeszúrta: „Ne vicceljük el, mert ez valóban komoly dolog.” Tényleg az?

– Sajnos igen. Előrebocsátom: nemcsak a tervezet aggasztó, a jogalkotás minősége is. Ennek első jeleit tavaly nyáron láttuk, amikor megdöbbentő mértékben szaporodtak az egyéni képviselői indítványok. Ősszel, az ügyvédek napján Navracsics miniszter úr mondta: az első hónapok feszített tempója mellett szükséges igénybe venni a képviselők szellemi kapacitását is. Ha békésebb idők jönnek, visszatérhetünk a tartalmas szakmai vitákhoz.

- De ezzel egyelőre várhatunk, a gyorsító csomagot primer politikai érvek körítették, a társadalom igazságérzetére hivatkoztak. A csomagot pedig magas helyen jegyzik: egy volt igazságügy-miniszter, a jövendő alkotmánybírája, Balsai képviselő terjesztette be.

– Ő szignálta mint az alkotmányügyi bizottság elnöke, de – ismerve ügyvédi múltját – nem ő lehetett az értelmi szerző. Bárki volt is az, ilyen fajsúlyú ügyről nem a sajtóból kellene értesülnünk. Sajnálatosan nem adtak lehetőséget arra, hogy a szakmából akár az elméleti, akár a gyakorlati emberek hozzászóljanak. Minden kormányzat célul tűzheti ki az ítélkezés gyorsítását, de vigyázni kell, itt kényes egyensúlyok vannak. A garanciák nélküli büntetőeljárás inkább a statáriális felelősségre vonásra emlékeztet, mint jogállami igazságszolgáltatásra.

- Gondoltam, hogy lesznek kifogásaik. A sajtó egy része úgy interpretálta: támad az ügyvédlobbi.

– Egy apró félreértést tisztázni kell. A csomag nem az ügyvédek speciális érdekeit sérti. Nem az ügyvéd vitális érdeke, hogy még többet dolgozzon, hogy ott legyen a büntetőügy első pillanatában is. Aki a védelem jogáért szót emel, az nem az ügyvédekért teszi.

- A sajtó talán arra céloz, hogy az ügyvédekről az a hír járja: cégéres gazembereket is kimenekítenek, jogosítványaikkal élve és visszaélve. Ergo, akinek pénze, befolyása, hatalma – vagyis jó ügyvédje – van, az mindent megengedhet magának.

– Nem tagadta senki: a védő abban érdekelt, hogy ügyfele számára az eljárás kedvezően záruljon. És ezt „népszerűen” is meg lehet fogalmazni.

- A védő, ha teheti, lassítja az ügyeket?

– Az időtlen eljárások zöme nem a védelem akadékoskodása miatt vánszorog. Sem a nyomozás, sem a szakértői vélemények elhúzódását, sem a tanúk távolmaradását a tárgyalásokról nem lehet a védőkre hárítani.

- A jogalkotó feltételezése szerint az első 48 óra sokat számíthat, akkor dőlhet el minden, a gyanúsított legfontosabb vallomásánál, ahol a védő nem is lesz jelen.

– Ilyenkor kell megszólalnia az ügyvédségnek: uraim, gondolják végig, mire készülnek!

- Lehet, hogy végiggondolták. Ezért született a javaslat.

– Én nem feltételezek rosszat senkiről. De azt sem értem, miféle előnyt, gyorsítást jelent a hatóságnak az első három nap a gyanúsított jogi védelme nélkül.

- Gondolom, annyira előnye, amennyire hátránya a gyanúsítottnak. Ráadásul az ügyészség arra a bíróságra szignálhatja az ügyet, amelyik éppen ráér. Vagy amelyik szimpatikus?

– Az ügyésznek kettős szerepe van. A nyomozásnál az ügy korlátlan ura, nemcsak felügyeli, de irányítja is a munkát. A tárgyalás már más közeg, ott az ügyész az ügyfél szerepébe lép, az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint egyfajta „fegyveregyenlőségnek” kell érvényesülnie. De miféle fegyveregyenlőség az, ha az egyik fél, az ügyész dönti el, hol rendezzék a párbajt, melyik stadionban játsszák a döntőt?

- A védelemnek ebből hátránya származhat?

– Egy seregnyi, már első pillantásra is. A kirendelt védő mindig az illetékes megye területén működik. Ha az ügyet egy tollvonással áttelepítik az ország másik felébe, a védelem nulláról indul. Természetesen nem feltételezek összejátszást az ügyészség és az általa választott bíróság között, de engedtessék meg, hogy a közvélemény gyanút fogjon. A pártatlanság látszata is fontos.

- A kihallgatószobák titkait történetekből, filmekből ismerjük. Ott gyakran hangzik el: „Ugye nem akar éjszakára benn maradni? Ugye segít nekünk?”

– Az előzetes letartóztatás és a beismerő vallomás közötti szoros összefüggés szociológiai tény. Még a védő jelenlétében is elhangzik: tegyen vallomást, és mehet is haza.

- A tervezet szelleméből következik, hogy a jogalkotó azt feltételezi: az ügyvéd nem védő, hanem afféle másodlagos bűntárs.

– Volt már erre is példa, nem tagadom. De a demokratikus jogrend nem épülhet rosszhiszemű feltételezésekre. A törvény lényege, hogy a többség szabálykövető állampolgárok közössége.

- A gyorsító csomag eredményeképpen szaporodnak majd a bíróságon az ismerős jelenetek: a bíró az első nap gyorsvallomását olvassa a terhelt fejére: „Miért mondja most így, ha akkor amúgy mondta?” A terhelt pszichikai nyomásra, rossz idegállapotra, kimerültségre hivatkozik.

– Erre mondják a kollégák: a tárgyalás néha nem más, mint a nyomozás felülvizsgálata. Képtelenség a tisztességes ítéletet arra építeni, ami hónapokkal korábban a négy fal között a komputer memóriájába került.

- Ha a csomag nem szakszerű, legalább népszerű?

– Védői, ügyvédi körökben egyértelmű az elutasítása. Meggyőződésem, hogy a bírói kar sem osztja az alkotmányos jogok korlátozását.

- De a közönség attól még szeretheti. Vége az aktatologatásnak, az időhúzásnak, a csűrés-csavarásnak. A bűnösök szorulni fognak.

– Lehet. De a jogalkotónak vannak más szempontjai is, mint a szakkérdésekben járatlan nagyközönség igényeinek kiszolgálása.

- Mit tehet ilyenkor a kamara?

– Ha időben megkeresnek bennünket, lettek volna érveink. De ez a hajó elment, így jobb híján nyilatkozunk, drukkolunk, és várjuk az ésszerű módosító indítványokat. Ha pedig úgy látjuk, hogy a végleges szöveg is alkotmánysértő, lépnünk kell.

- Mert ön szerint a csomag eleve alkotmánysértő?

– Még az új alaptörvény is átveszi azt a szentenciát, hogy a terheltet az eljárás során végig megilleti a védelem joga. Mindegy, hogy 48 vagy 24 órára vonják-e el tőle, ami egy percre is képtelenség. A büntetőeljárás felépítésénél fogva szükséges, hogy a terhelt mellett végig ott álljon a védő, akire számíthat. Ha az elnökség úgy dönt, a kamara az Alkotmánybírósághoz fordul.

- Az Alkotmánybírósághoz, ahol az indítványozó, Balsai úr akkor már sztenderd tag lesz? A kamarát öt percen belül pártossággal vádolják meg.

– Tagságunk mint a társadalom része politikai értelemben széttagolt, de a kamara mindig távol tartotta magát az aktuálpolitikától. A szakmának azonban vannak alapvetései. Ilyen a védelemhez való jog. Ez sosem lehet politikafüggő.

- A nyugati tendencia szerint a legzajosabb „nagy ügyeknél” vigyáznak legjobban arra, hogy a védelem joga ne sérüljön.

– Évtizedekig azt tanítottuk: nincsenek nagy és kis ügyek, ember és ember közötti nincs különbség. Jogállam attól még nem ingott meg, hogy a védelem joga bővült. Ajánlatosabb attól félni, ha ezt a jogot korlátozzák.