Kifelejtették a betegeket az egészségügyi törvényből
Inkább csak gesztus értékű lépéseket tartalmaz a kormány új egészségügyi törvénycsomagja – írja a Policy Agenda legfrissebb elemzésében. Az elemző intézet megállapítja azt is: a kormány továbbra sem tervez jelentős változásokat az egészségügyben. Szerintük a benyújtott törvénycsomag mindössze 8 százaléka érinti a lakosságot.
A Policy Agenda még a választások után jelentette meg elemzését a lehetséges forgatókönyvekről az egészségügy terén. Három lehetőséget vázoltak fel akkor: : 1. érdemi lépések helyett kommunikáció, konfliktus menedzsment, 2. óvatos, de határozott lépések taktikája, 3. reformok minden áron.
Most – állapítják meg az elemzők – minden jel arra utal, hogy a Fidesz a kommunikációt és a konfliktusok kezelését választotta, nagy átfogó reformra nem számíthatunk. A Policy Agenda arra is felhívja a figyelmet: az idő előrehaladtával csökken az esélye annak, hogy a kormány belefog az egészségügyi reformba, hiszen a választások közeledtével voksokat veszíthetnének a nagy átalakítással.
Dózsa Csaba egészségügyi kutató azt mondta a 168 órának: a reformokat bármikor el lehet kezdeni, de egyvalamivel számolni kell: egy-egy nagyobb átalakítás átfutási ideje 6-8 év lehet. Vagyis minél később kezdik, az eredmény is annál elérhetetlenebb távolságba kerül.
- Pedig minisztériumi „íróasztal-fiókok” tömve vannak szakemberek által kidolgozott, átfogó programtervekkel. Pár hónap alatt ezekből a kész anyagokból már elő lehetne rukkolni egy programmal. Még arra is elegendő lenne ez az idő, hogy a szakma képviselőivel is egyeztethessen a kormány. A nagy strukturális reformok csak 6-8 év múlva hoznak eredményt. De amíg el sem kezdődnek, az ellátás színvonala folyamatosan romlik – mondja a szakember.
A Policy Agenda pedig megállapítja: a kommunikációs dömping már a nyár elején elindult, amikor meghirdette a minisztérium, hogy felmérik a kórházak adósságát. Ugyanakkor pontosan lehet tudni, hogy nincs elegendő tartalék a költségvetésben egy több tízmilliárdos konszolidációra. Dózsa Csaba is azt mondja: az elkövetkező két-három évben nem lehet arra számítani, hogy a támogatások reálértéke nőni fog. A szűkös keretekből kell minél hatékonyabban gazdálkodni. Ehhez azonban elengedhetetlen lenne egy valódi reform.
A Policy Agenda azonban hangsúlyozza, erre nem lát elszántságot, ezért is marad a konfliktuskezelés politikája.
Az elemző cég leírja: a Nemzeti Erőforrás Fejlesztési Minisztérium honlapján megjelent törvényjavaslat az egészségügyi rendszert szabályozó törvények közül ötöt közepes terjedelemben módosít, és kisebb változtatásokat hoz további hét törvényben. A legtöbb intézkedés a szolgáltatók és az állam adminisztratív kapcsolatát érinti. „Magyarán ahogy már a nyáron bejelentett intézkedések is mutatták, a törekvés az, hogy a szolgáltatók számára próbálnak pozitívumot nyújtani” – írják.
Példákat is említ a Policy Agenda. Az egyik – szolgáltatók irányába tett – lépés a patikaalapítás liberalizációja. Látványos gesztus ez a hazai vállalkozásoknak az elemzők szerint. Ugyanis a gyógyszertárak alapítását, sőt jövőbeni működtetését ahhoz a feltételhez köti, hogy a gyógyszerész többségi tulajdonában legyen a működtető vállalkozás. Másrészt – teszik hozzá - ez azt is eredményezi, hogy a befektetők számára kevésbé lesz érdekes ez a területet.
A gyógyszertáraknak tett gesztus az a szabályozás is, amely a meglévő patikákat védi. A házhozszállítás például ezentúl nem történhet futárszolgálaton keresztül.
A szolgáltatók számára is több kedvezményt – leginkább szimbolikus értékűeket – biztosít a kormány. Ilyen például az – említ példát a Policy Agenda - hogy adminisztrációs hiba esetén nem kell a teljes támogatási, finanszírozási összeget elvonni a szolgáltatótól, hanem csak annak 20 százalékát. Vagy a médiában is megjelent elszámolási nyilatkozat eltörlése (kórházi kezelés után ezen látható, hogy milyen beavatkozásokat végeztek, és mennyit fizet ezután az állam az intézménynek).
A Policy Agenda kitér arra is, hogy a lakosságot legfeljebb néhány intézkedés érinti. Ilyen a mozgó gyógyszertárakról szóló rendelkezés. Ám azt nem látják világosan az elemzők, hogy hogyan hozható létre állami finanszírozás nélkül ilyen intézmény a falvakban.
Az elemző intézet úgy összegez: tulajdonképpen a csomagnak nincsenek is igazi nyertesei. A szolgáltatók csupán néhány szimbolikus gesztust kapnak, a lakosság pedig mintha kifelejtődött volna a csomagból.
