Kiestünk az elitből – Nincs már magyar egyetem a sanghaji listán

Meglepően kevés publicitást kapott az a hír, hogy a világ legjobb egyetemeiről kiadott – a kínai Jiao Tong Egyetem által 2003 óta összeállított – úgynevezett sanghaji listáról lemaradtak azok a magyar egyetemek, amelyek évek óta szereplői voltak e neves rangsornak. Az ötszáz intézményt tartalmazó listán 2015-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem a 301–400. helyen, a Szegedi Tudományegyetem pedig a 401–500. helyen szerepelt. (Az első tíz helyet minden évben amerikai és brit egyetemek foglalják el, az élen a Har­­vard áll, a Stanford Egyetem és a kaliforniai Berkeley követi. Az euró­­pai egyetemek közül a legelőkelőbb helyen, a negyediken a Cambridge áll.) Míg a magyar egyetemek lecsúsztak erről a listáról, addig a szomszéd országok elitintézményeinek sikerült felkerülniük rá. A Belgrádi Egyetem a világ 300 legjobbja közé került, a Ljubljanai Egyetem és a Zágrábi Egyetem is ott van a rangsorban – ezek az intézmények nemrég csatlakoztak az éllovasokhoz.

E lista is igazolja, hogy az oktatás nem tartozik Orbán Viktor hétéves kor­­mányzásának sikerágazatai közé. Pedig már két és fél éve dübörög a Fokozatváltás a felsőoktatásban elnevezésű, Palkovics László oktatási államtitkárhoz köthető „reform”, amiről fontos visszajelzés a sanghaji lista, hiszen a meghirdetett stratégia egyik fontos célja, hogy 2020-ra az úgynevezett nemzeti tudományegyetemek – az ELTE, a szegedi és a pécsi tudományegyetemek, valamint a Debreceni Egyetem – a nagy egyetemi világrangsorokban bekerüljenek a legjobb kétszázba.

Szakértők szerint a 2012–2013-as brutális forráskivonás megrendítette a hazai felsőoktatási intézményeket. Polónyi István közgazdász, oktatáskutató nemrégiben egy konferencián elmondta: ha 2009-es áron vizsgáljuk a felsőoktatási szféra kondícióit, akkor a támogatások 2017-re ígért szintje sem éri majd el a 2011-est. Hozzátette, a kiadások viszont valamivel e szint fölött vannak, ami azt jelzi, hogy az egyetemek a bevételeik növelésével javítottak a helyzetükön. Az összes kiadás 90 milliárd forinttal lesz több 2017-ben, mint az előző évben: „ezen belül a működési kiadás növekedése 45,5 milliárd forint, ami éppen annyi, mint a 2016-os és 2017-es béremelés forrásigénye”. Az összkiadás növekedésének fedezetét az oktatáskutató szerint „részben a 47 milliárdos állami támogatásnövelés (tehát kicsivel több, mint a béremelés fedezete) adja, a többit pedig a bevétel növekedése. (A kormány az elmúlt években az intézmények gazdálkodásának konszolidációját tűzte ki célul, és részben teljesítette is. Az egyetemek tartozásállománya csökkent, de ezt az intézmények nagyrészt az európai uniós pályázati források szabálytalan felhasználásával érték el.)

MTI Fotó: Bruzák Noémi

A magyar felsőoktatás azt a csapást a mai napig nem tudta kiheverni, amelyet 2011-ben mért rá az Orbán-kabinet, amikor hadat üzent a társadalomtudományi, egyes bölcsészeti, illetve a közgazdász- és jogi képzéseknek. Ezt a kormányfő azzal tetézte, hogy számos fórumon becsmérelte a felsőoktatás teljesítményét – alaptalanul. (A diplomások munkanélküliségi mutatói messze elmaradnak a diploma nélküliekétől, s több mint a kétszeresét keresik, mint azok, akiknek csak érettségijük van.) A felsőoktatásba jelentkezők száma drasztikusan csökkent, s bár az elmúlt években mutat némi emelkedést, még mindig nem érte el a 2011-es szintet.

A kormánynak mindenesetre sikerült megosztania az ágazat szereplőit, leginkább azzal, hogy az intézmények nem normatív mechanizmusok szerint (azaz előre kalkulálhatóan, kiszámíthatóan) kapják a költségvetésükhöz szükséges pénzt az államkasszából, hanem egyedi döntések alapján. Emiatt nőtt a rektorok kiszolgáltatottsága. Ráadásul a Palkovics-féle oktatásirányítás tavaly decemberben megszüntette a tudományos normatívát, ami éppen azokat az egyetemi tevékenységeket ösztönözte (például a tudományos publikációk megszületését), amelyek alapján a világ élvonalába lehet kerülni. A kormányzati szándék feltehetően az, hogy az állami normatíva helyett az intézmények inkább az Európai Unióból érkező fejlesztési forrásokat használják, vagyis a projektfinanszírozás felé terelik a tudományos tevékenységet. Ez viszont a stabil, kiszámítható tudományos munka ellen hat. Szerettük volna megkérdezni minderről Palkovics Lászlót, de megkeresésünkre lapzártánkig nem reagált.

Nyilatkozott viszont Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia elnöke: „Amit az utóbbi években a rangsorokban látunk, azt jelenti, hogy a magyar egyetemek versenyképessége kis mértékben ugyan, de folyamatosan romlik.” Bódis szerint ennek részben az az oka, hogy az állami finanszírozás GDP-arányosan nem elégséges még ahhoz sem, hogy korábbi pozícióinkat megőrizzük.

– Magyarországon 2008 óta jelentősen csökkentették a felsőoktatásnak jutó állami forrásokat, csak az utóbbi két-három évben tapasztalható enyhe korrekció ezen a területen. Kiemelkedően rossz lépés volt a tudományos normatíva megszüntetése. Ez még akkor is igaz, ha egyébként pályázati úton az egyetemek és kutatóhelyek jelentős mennyiségű forráshoz jutottak és juthatnak. Ha elvárjuk az egyetemektől a tudományos munkát és teljesítményt, akkor meg is kell teremteni és fenn kell tartani azokat a tudományos műhelyeket, ahol tudományos kutatás és az utánpótlás-nevelés zajlik. A tudományos normatívának épp ez lenne az igazi értelme. További veszélyeket érzünk az úgynevezett kiválósági címek, vagyis a kiemelt egyetem és a kutatóegyetem forrásai kapcsán is. Arról hallottunk, hogy ez utóbbiak megszűnnek, illetve átalakulnak, de nincs semmi információ arról, hogy mi módon – mondta az MRK elnöke, hozzátéve: a versenyképesség csökkenésének másik fontos tényezője az elavult működési struktúra.

– Minden állami intézményünk költ­­ségvetési szervként működik, márpedig a túlszabályozottság és a merev struktúra önmagában korlátja a dinamikus fejlődésnek, a versenyképesség javulásának. Annak érdekében, hogy a felsőoktatás versenyképessége és hatékonysága érdemben javuljon, növelni kell az oktatási ráfordítások mértékét és meg kell fontolni más működési formák bevezetésének lehetőségét – mondta a 168 Órának Bódis József.

A Magyar Rektori Konferencia javasolta, hogy a kormány jelentős bérfejlesztést hajtson végre a felsőoktatásban, hogy ezzel is segítse a minőségi átalakítást, a versenyképesség javítását.

– Az általunk javasolt béremelés mint­­egy 50 százalékos lenne, már szep­­tem­­bertől. Ezt a tartósan egyensúlyban lévő és 2013 óta növekedő magyar költségvetés megengedheti magának – jelentette ki, hangsúlyozva, hogy kiválósági alapon a jelenleg évi 30 milliárd forintos hallgatói támogatási rendszert meg kellene duplázni, ami javítaná a hallgatói motivációt. – Ha a jelenleg költségvetési szervként működő egyetemek – angolszász példára – önállóan gazdálkodó működési modellre állnának át, például alapítványi fenntartású nonprofit gazdasági társaságok lennének, akkor az átalakuláshoz kapcsolódó szervezeti és gazdálkodási változások önmagukban jelentősen növelnék az intézmények autonómiáját és hatékonyságát. Így létrejönne egy érdekeltségi, motivációs környezet, rugalmassá válnának a gazdálkodási és vállalkozási lehetőségek is, továbbá elkerülhetővé válna a közbeszerzési kötelezettség – tette hozzá az MRK elnöke.