Kevés a nyuszi, egyre több a disznó – Így vadásznak az Orbán-kormányban
– „Vadásziasan” kellett felöltöznöm, kekiben, zöldben és persze kalapban. Ha nem így jelensz meg, kinéznek. Ahogy mondják, „nem vagy vadászias”. Ez szigorú világ. Sok mindent meg kellett tanulnom, ami több, mint a fegyverhasználat. Stílust. Önfegyelmet. Pontosan kell lőni, de legalább olyan fontos tudni, hogy mikor nem kell lőni – mondja a közismert vadászblog névtelenséget kérő újságíró szerzője, aki a Zalaegerszeg melletti erdőkben cserkel.
Az első vadászat, az első hajtás felér egy tűzkeresztséggel. A stílushoz hozzátartozik a lépés ritmusa, a mozgás koreográfiája. Hogy megreccsen-e alattad az ág. A néma koncentráció. A méltóságtudat, hogy az erdőt tiszteled. A veszély- és a felelősségérzet, amit a töltött fegyver ad. A vad tisztelete. Hogy lapos ívben repülő madárra lőni nem szabad. A heverő vad szent és sérthetetlen. Hogy ezredszer is tudod, életet szakítasz meg, ami más, mint céltáblára lőni. Aki ezt nem tudja, „puskás embernek” mondják. És a másik oldalon ott a flanc. A trófeahajszolás. A milliárdos üzletág nyomása a terepjárótól a szupertávcsövekig.
Semjén Zsolt minden létező meghívást (potyavadászatot) elfogadÚjságíró nyilatkozónk beéri alkalmi felszereléssel. Mert nagy a kísértés, a határ a csillagos ég. Az alap a tanfolyam, a vizsga, ami alig drágább, mint egy jogosítvány, száz-százötvenezer. Ötvenezer a vadászjegy. Jön a rendőrség, sportorvos, illetékek. Kétszázezernél tartunk. Vendég- vagy protokollvadásznak ennyi elég. Vadásztársaságba már ajánlót kell szerezni. A belépési díjon túl ott az éves tagsági díj, amiért kilőhető bizonyos számú (ez társaságonként változik) vad. A vadásztársaságokban a belépési alapdíjon túl (ami kétszázezer forinttól négymillióig terjedhet) havi tíz- és ötvenezer forint között mozog a tagdíj. Minden vadász tagja a vadászkamarának, ami plusz költség.
A kamara színkarakterében már a narancs dominál. Maga Semjén Zsolt nem akart elnök lenni, emberei úgyis ízlése szerint döntenek.
A vadászatnak persze protokolláris oldala is van. A meghívást illik elfogadni, később viszonozni, főleg, ha multinacionális nagybank főnöke hív meg egy bakra. Sokan, posztjukról elkerülve, kimaradnak ebből a körből. Nem hívják őket, mert már nincs bankjuk, VIP-listájuk. Jobb híján kiugranak egy szafarira Afrikába. Az olasz, német bérvadászok Kelet-Európába járnak, a magyarok lövöldöznek Afrikában, Alaszkában Széchenyi Zsigmond nyomán. Az egykori KISZ-főnök, PB-tag volt az első, aki a kilencvenes évek elején grizzlyre ment Montanában.
A politikai befolyásnál is nagyobb úr a pénz. Nem véletlen, hogy a két legkoncepciózusabb vadász hosszú távon, rendszerszerűen tervez, afféle vadaskerteket épít ki. Így tesz az országos „gazdaglista” két csúcsvezetője, a műtrágyakirály Bige László és a tartományuraságát Baranyában építő Csányi Sándor. Vadászik Leisztinger Tamás, Mészáros Lőrinc, Lázár János, a fácánok ura, Nyerges Zsolt, de Tiborcz István is. Nevét hallva vadászkörökben a Bánk bánból is idéznek: „Vadászni berkeket csinálnak, a / Hová nékünk belépni sem szabad. / S ha (…) lesújtunk / Egy rossz galamb-fiat, tüstént kikötnek.” (Tiborc panasza.)
Kádár János és Leonyid Brezsnyev egy 1965-ős vadászatonMészárosról a sajtó derítette ki, hogy prominens vendégekre várva impozáns vadászházat épített az alcsúti arborétum szomszédságában fekvő kastélykertben. A Magyar Narancs vadászatról szóló cikkfolyama (Grünczeisz Kata munkája) szerint „a felcsúti polgármester maga is szenvedélyes vadász, irodájában agancsok sorakoznak, de örömmel ajándékozza zsákmányát földijeinek”. Az érdemdús felcsútiak a falurendezvényeken komplett vaddisznót kapnak. A vadászterritóriumok földrajzi értelemben is megoszlanak. Míg Bige a Bakony felé tájékozódik, Leisztinger Zalában és az Alföldön vadászik, Nyerges Zsolt az Észak-Dunántúlon alakította ki vadászati érdekeltségeit.
– Csöndesen jegyezzük meg, ez sosem volt és valószínűleg nem is lesz a szegények sportja – mondja Bárándy Péter ügyvéd, a vadászkamara etikai bizottságának elnöke.
Az igazi pénzügyi boom a belépés után következik. Az oldaltáska, a kellék, a bakancs, az antantszíj, a távcső és, a hatalom lényege, a puska. Golyós puska és/vagy sörétes. Amerikai vagy angol márka. Igazi Winchester. Hajtáshoz sörét, nagyvadra golyó. Hírlapíró kollégánknak használt, kopottas FÉG-puskája van, alig került százötvenezerbe. Szerinte 150 méterről király ezzel. Egy kisebb disznót már kivégzett. Félamatőrként húsra megy, nem akar érmes bakot lőni. Az egy kicsit drága.
Elég egy apró eltévelyedés, máris millióknál tartasz. A probléma érzékeltetésére: nemrég betiltották a hadviselésben használt éjjellátó távcsövet, mondván, a vadnak kijár a napszak, amikor nyugta lehet tőlünk.
Több vadászetikai iskola létezik. A purista, archaizáló szemlélet hívei azt vallják, a tűzfegyverek korában a vad esélytelen. Zrínyi még lándzsával ment a kanra, meg is járta, „rútul bána vélem az disznó”, hörögte haldoklás közben. Sokak szerint az igazi teljesítmény a zsákmányt közelről becserkészni és megölni. Modern vadásznak nincs erre ideje. Ki akar menni, szétnézni, valamit kilőni még a hétvégén. Pénteken jön, vasárnap menne. A modern vadgazdaságok törvényei ehhez igazodnak. Az archaizáló iskola hívei íjjal-nyíllal vadásznak. A borzalmas sérülések ellen találták ki a modern csigás íjat, amely olyan erővel lövi ki a vesszőt, hogy ha nem talál lapockát, átmegy az állaton.
A vadászterületért folytatott ádáz harcok a jogi helyzet következményei. Magyarországon minden, ami nem számít lakott területnek, az vadászterület („vadgazdálkodási egység”). A vad az államé, a lelövés által lesz a vadászé vagy a társaságé. A keletkező vadkár a társaság sara, az egyesületi formában működő szervezetnek kell a kártérítésről megalkudnia. A hússal a társaság gazdálkodik. Zöme a vadfeldolgozóhoz kerül, innen megy uniós exportra (Nyugatra, mint régen), tizenöt százalékban hazai fogyasztásra. A trófea, ha van, a vadász tulajdona. Bérvadászat esetén a vendég súlyos pénzeket fizet érte. De a kilőtt koronás szarvas ritka. A közvadász többnyire „selejtet lő”, állományjavítási, ritkítási céllal.
Áder János horgászni szeretHogy a vadászat mekkora üzlet, arra az állomány alapján következtethetünk. A hazai nagyvadállomány (őz, szarvas, dámvad, vaddisznó) létszáma 600 és 700 ezer között ingadozik. Ebből évente 300 ezret lőnek ki. Az apróvaddal (nyúl, fogoly, fácán, vadkacsa) baj van, az állomány egyre leharcoltabb. Egy időben erősen óvták a rókát és a többi kis dúvadat, most ezzel harapnak vissza. Míg a falánk vaddisznók télen városokban is láthatók (egyszer a Rákóczi út közepére is tévedtek), az apróvadállomány egyre szűkösebb.
– Kevés a nyuszi, egyre több a disznó – sóhajt kollégánk.
Azért panaszra nincs ok. Apróvadból is kilőnek évi félmilliót a magyarok.
A területekért máig megy a harc. Ciklusváltás idején feljelentésekkel, adóellenőrökkel bombázzák egymást. A társaságok minden követ megmozgatnak, hogy megalkudjanak a helyi gazdákkal (több száz tulajdonossal) a vadászati jogról. A folyamat 2017 tavaszán zárult, amikor lejártak a társaságok engedélyei, s 2007 után végre immár a NER oszthatta újra a területeket. Az aranyszabály megmaradt: a vadgazdálkodási terület háromezer hektárnál kisebb nem lehet. Az átlagnagyság hatezer hektár. Semjén döntő lépése az volt, hogy a ciklusidőt tízről húsz évre emelte, hogy „aki vetett, arathasson is”. Amint a Magaslesnek adott revelatív interjúban kifejtette: tizenkét év, mire egy menő bika golyóéretté válik. Lője ki, aki etette. A féktelen mohóság ilyenkor mutatkozik meg igazán, a ceruza narancsosan fogott.
Mondják, a vadászat gyanús sport, mert „sok minden (főleg sok közbeszerzés) itt intéződik el”, átláthatatlan üzletek köttetnek, forr a bor, jakuzziban várják klienseiket a megrendelt hölgyek. Vadász riporterünk szerint ilyesmire főleg a kilencvenes évek elején akadt példa, amikor elözönlötték a hazai vadászházakat a kirajzó újgazdagok.
De – ahogy Bárándy Péter mondja – a vadásznép alapjában nem ilyen. Magyarországon a legméltóságteljesebb, osztrák-német vadászhagyomány honosodott meg, s a tradíciót furcsamód a pártállami idők elvtárs vadászai – a megörökölt grófi fővadászokkal együtt – megtartották.
Vadászat közben már csak azért sem köttetnek politikai alkuk, gazdasági ügyletek, mert illetlenség erdőben fecsegni. Más kérdés, hogy a vadászat a kapcsolatteremtés eszköze. Jól jön, ha valakit Soponyáról ismerünk.
– Amikor a minisztériumban jelentkeztem, hogy elintézzek ezt-azt, mindig nagy hasznát láttam, ha előző pénteken az illetővel vadásztam – kommentálja Gyenesei István, a Somogy Megyei Közgyűlés volt elnöke (’86-tól ’90-ig tanácselnöke), a második Gyurcsány-kormány önkormányzati minisztere. Ha valaki, Gyenesei ismeri a dörgést, mindkét vadászvilágban benne volt. 1986-ban cserkelt Czinegével Kaszón, darvadozott a téeszelnökökkel Somogyban, formában maradt a kétezres évekig. Gyenesei a vadászmániát elfogadta, a munka részének tartotta.
– Lőttem húsz-huszonöt bakot – mondja –, ha akartam, minden este vadászhattam volna egy-egy téeszelnökkel, de ritkán éltem vele. Tudja, nem vagyok kártyás, nem rajongok az ultiért. A korabeli vezetők ezt szerették. Inni sem iszom. De ha hívnak, muszáj menni. Ha kétszer utasítok el egy vacsorameghívást, az elmegy. Ha harmadszor, annak már kellemetlen íze van.
Mészáros Lorinc a polgármesteri irodájában. Vadászházat építtetett az alcsúti arborétum mellettÍgy vadászott át Gyenesei két rendszerváltást, lőtt „a Pali bácsival is”. (Losonczi Pállal, mondja, szemérmesen hozzátéve: „nekem mégiscsak bácsi volt”.) Cseterki Lajosra azért emlékeznek Somogyban, mert lőtt valami világbajnok szarvast. A sötétlő somogyi erdők ma is különleges, extra vadállományt rejtenek.
Gyenesei nekünk is elmeséli a Czinege-anekdotát a demokratikus szervilizmusról, amikor tábortűz mellett a nagy vadászok a napi eredményről számoltak be:
– Hét vadkan – mondja Czinege.
– Hat – mondja a helyettese.
– Öt – mondja egy megyei elvtárs.
– Négy – mondja egy téeszelnök.
Mire a sor végére értek, elfogytak a kanok. De Czinegénél többet senki nem lőtt.
A kapcsolati háló változatlanul jelenthet valamit. Minisztériumi emberek mondják: a vadászati jogosultságok újraosztásakor Lázár János adományozza az alföldi végeket, Semjén a dunántúliakat. A két fővadász erősen különbözik, egy kicsit utálják is egymást.
Vadászatban más stílust képviselnek. Lázár saját territóriumát járja, külföldre néha elmegy. Semjén minden létező meghívást (potyavadászatot) elfogad.
Az Átlátszó által 2014 májusában feltárt cseh fácánvadászati terv – a vadászat megrendelője Lázár volt – jelzi, miért ideges a politikus, ha vadászatról van szó. Ez magánszféra. A huszonhárommilliós fácánhajtás – a madár értéke hatezer – hajtóval, szervezővel jelentős vérengzési tétel. A politikai riválisok szerint ennyit még Lázár sem kereshet. De ő más dimenzióban mozog. Egy múlt század eleji fotón Ferenc Ferdinánd látható komplett terítékkel, négyszáz leölt szarvasbikával. Lázárnak, amikor kitört az Átlátszó-botrány, már volt egy zavaros vadászkalandja. A soponyai fácánhajtáson (ez volt Kádár kedvelt vadászterülete) 913 fácán (5,5 millió) volt terítéken. Az efféle hírek nem vetnek jó fényt a vadászokra. Nem véletlen, hogy Csányi Sándor kerüli a trófeákról, zsákmányról szóló híreket. Akkor tobzódtunk a Lázár-történetekben, amikor a lapok közzétették: „Vadászháza épül Semjénnek Gánton”. S bár a névtáblán a Semjén név több variációban szerepel, bár a miniszterelnök-helyettes az ingatlant hetente használja, bár a környéken mindenki úgy tudja, Semjén háza, a politikus hevesen tiltakozik. A tulajdoni lap szerint nem ő a tulajdonos. Gánt egyébként 23 kilométerre fekszik a közeli Felcsúttól.
A vadászatról szóló sajtóhíreket, pletykákat a közvélemény eleve botrányszagúnak tartja. A baloldali sajtó is fumigálta Medgyessy Péter és Adrian Nastase hortobágyi találkozóját, amelynek kétszáz vadkacsaáldozata volt.
Vadászcsapáson indult Keller László is, amikor közpénzekért felelős államtitkárként, két évre visszamenőleg bekérte Kaszó vadászati naplóit, trófea-nyilvántartási lapjait, iszonyú mennyiségű iratot átnyálazva. Be nem vallott trófeák után nyomozott. A célba vett Polt Pétert (szintén vadász) a vádakat cáfolta, selejtes trófeáit egy fürdőszobamérlegen a sajtó jelenlétében mérte le. Kiderült: ha Polt mégis bakot lő, nem az erdőben teszi.
– Ősökre visszaütő, atavisztikus szenvedélyről van szó – mosolyog Bárándy Péter. – Ha az erdőbe megy ki az ember – én legalábbis így vagyok ezzel –, vaddal akar találkozni, nem akar se üzletelni, se összeesküvést szőni.
A lemez végén jól látta Hobo: vadászok jönnek, vadászok mennek, de hajtók mindig lesznek. Azelőtt vadászati segédszemélyzetnek számítottak, a mai terminológia szerint közmunkások, a polgármester rendeli ki őket. Mert jöhetnek éjjellátó puskák, szuper kamerák, van, ami nem változik.
