Kettős befogadás
A pécsi Fogd a Kezem Alapítvány több mint húszéves. Különféle testi és szellemi korlátokkal élő embereknek nyújtanak segítséget, hogy az állapotuknak és képességüknek megfelelő munkavégzéssel javuljon az életminőségük. Legújabb kezdeményezésük, az Ability Café program rögtön sikeres lett a pécsi kávézókban. MÉHES KÁROLY írása.
Pécs sétálóutcájának Nappali nevű, főképp a fiatalok körében roppant népszerű „egységében” szolgáltak fel a Fogd a Kezem Alapítvány patronáltjai először júliusban. Most pedig éppen a Zsolnay Kulturális Negyedben működő Griff kávézóban. Különféle típusú és fokú testi és szellemi korlátokkal élő emberek szervíroznak.
Az alapítvány vezetője, Szvacsekné Jahn Gitta azt mondja, rögtön nagyot álmodtak, mert egy saját kávézó megnyitása volt a céljuk, csak az lényegesen nehezebb. Ezért kerestek meg inkább kávézókat.
– Fontosnak tartjuk, hogy minél szélesebb rétegekhez eljussunk. A kávéházi munka üzenet is: egy közösségi szituációban kezdeményezni a társadalmi befogadást. Egyszerűen, nem a „pozitív diszkrimináció” szlogenjével, hanem a leghétköznapibb környezetben, egy szórakozóhelyen.
A kávéházi vendégek egy része puszta kíváncsiságból jött, voltak, akik szolidaritásból, és persze benéztek azok is, akiket mindez szakmailag érdekelt. A Nappali kávézó Facebook-oldalára több mint tízezer gratuláló bejegyzés érkezett.
Jahn Gittát meglepte ez a nyitottság.
– Munkánk leginkább egy szűk, érintett rétegnek szól, ezért nekünk is meglepő volt, hogy kilépve ebből a körből mennyien fordultak felénk.
A testi és szellemi korlátokkal élő fiatalok klasszikus pincéri munkát végeztek. Még 2013 őszén egy tízfős csoport kezdett a kávéházi képzésen, végül hatan maradtak. Ők idén nyáron napi három órát dolgoztak, rendelést vettek fel, asztalt takarítottak le, de pénzzel nem foglalkozhattak.
– Megkerestek minket, és hogy szívesen kooperálunk, természetes volt. Mindegyikük tündér, ügyesen dolgoztak, jól felkészültek. Tudták, hogyan kell megszólítani valakit, tálcázni, úgyhogy nekünk alig kellett eligazítani őket, önjáróak voltak. Szerintem kevesebb poharat törtek, mint a profi pincérek – említi Felcser Dávid, a Nappali egyik tulajdonosa.
Hozzáteszi: ha akadt éppen más szabad pincér, sokan akkor is az alapítvány „pincéreitől” rendeltek, s nem azért, hogy nekik kedvezzenek, hanem mert jók voltak.
– Sokan már eleve tudták, kik vagyunk, látták a neten, és ezért jöttek. Nagyon jól éreztük magunkat, jövőre is visszamegyünk. Megbeszéltük a főnökséggel, várnak minket. Amikor sokan voltak, pörögni kellett, és bírtam is a tempót. Általában kedvesek voltak. Egy vendég akadt, aki mogorván viselkedett, olyat kérdezett, ami nem esett jól – beszél a tapasztalatairól Barcsa Zoltán, az egyik alapítványi pincér.
Jahn Gitta említi, három esetben akadtak kisebb gondok. Például egy vendéget kicsit leöntöttek sörrel, de hát ez bárkivel megeshet más esetben is.
– Megijedtem, most mi lesz, jaj, nehogy kudarcot valljunk. De a kávéház rutinos munkatársai megnyugtattak: nem kell izgulni, ez mindennapos. A tökéletességben benne kell lennie a tökéletlenségnek is. Fontos mondat volt, az alapítvány pártfogoltjait ezzel fel tudták oldani, jól kezelni a helyzetet.
Kérdés persze: az Ability Café programon túl van-e esély arra, hogy egy ilyen fiatal – miután bizonyította, képes jól és megbízhatóan dolgozni – hozzájuthat-e állandó munkahelyhez? Hiszen az úgynevezett szabad munkaerőpiacon még mindig keserves az érvényesülés bármilyen hátránnyal élő fiatalnak.
Nagy Vilmosné lánya, Dorka is az Ability pincércsapat tagja. Az édesanya azt mondja, a testi és szellemi korlátokkal élő szülőknek sokszorosan nem mindegy, hogy felnőtté érett gyermekük tud-e majd valahol boldogulni az élete során.
– Dorka lányom most viszont kikerülhetett a világba abból a szegregált környezetből, amelyben egyébként él. Nem is az a lényeg, hogy ő találkozik az emberekkel. Hanem hogy ővelük találkozhat a többség. Kicsit izgult eleinte, aztán nagyon élvezte, hiszen voltak visszajáró vendégek, akiket kiszolgálhatott. Szerintem ha nyitott egy vendéglátóhely vezetésének és persze közönségének a szellemisége, akár állandóra is felvehetnek ilyen munkatársakat.
Az Ability Café program kétségkívül önbizalmat ad azoknak, akik csak részben képesek önállóan tevékenykedni. Megerősíti őket: jók valamiben, érnek valamit. Jövőre szeretnék országossá és mozgalommá bővíteni a társadalmi befogadás „csészényi” programját.
De azért egyszer majd meglesz az az állandó kávézó is.
