Kémügy: az egész sztori bűzlik

A jelek szerint a kormány, pontosabban egyes csúcstárcák sincsenek tisztában az NBH két volt főigazgatója Galambos Lajos és Laborc Sándor, illetve az egykori titokminiszter, Szilvásy György körül kavargó, a kormányzati kommunikációban „kémkedésnek” nevezett üggyel. Erről tanúskodik, hogy az atv.hu információja szerint Közigazgatási és Igazságügyi tárca arról érdeklődött az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságától, hogy vajon miért pont 2089-ig titkosították az elhangzottakat. Arra a kérdésre, hogy valóban érdeklődött-e, és ha igen, akkor miről a minisztérium, Vadai Ágnes, a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke nem válaszolt - írta az

Egyébként egyelőre a legtöbb kérdésben az orgánumok zöme találgatásokra kénytelen szorítkozni, ugyanis a titoktartási szabályok mindenkit kötnek – így gyakorlatilag aki szivárogtatni akar, bármit bedobhat, hiszen a mondás igazságtartamát senki nem tudja kontrollálni. (Jelen pillanatban egyetlen hiteles szűrő akad csupán, a katonai bíróság, amelyik viszont úgy találta, hogy nem megalapozott a gyanú Szilvásy György ellen, így a volt titokminiszter szabadon kisétálhatott a katonai bíróság épületéből.) Az egész ügy így a Fidesz megfigyelési „botrányára” hajaz: 1998-ban a csúfos költségvetési helyzet takarására Orbán Viktor bejelentette, hogy megfigyelték a párt vezérkarát, és adatokat gyűjtöttek róluk. Ebből mindössze annyi bizonyosodott be, hogy egy titkosszolga jogosulatlanul fért hozzá a Belügyminisztérium nyilvántartásából Pokorni Zoltán (jelenleg a Fidesz alelnöke) adataihoz, és adta tovább azokat egy magánnyomozónak. Mivel ebben az esetben is mindenkit kötött a titkosítás, bárki mondhatott bármit, az ügy valós részletei csak azután kerültek nyilvánosságra, hogy Juszt László vállaltan államtitkot sértve publikálta azokat. (Megjegyzendő, azóta szigorodtak az államtitoksértés szabályai: egyrészt a köz érdeke már nem menetesít a szankciók alól, másrészt megemelték a cselekmény büntetési tételét, illetve arra kötelezik az újságírókat, hogy államtitoksértés esetén adják ki forrásukat.

Az albizottság mit sem tudott

Ami a konkrét ügyet illeti, információ birtokában, hangsúlyozta Vadai, most leginkább a kormány van, ám a kabinet nem kívánja megosztani, amit tud. Ám ha az igaz, hogy Galambos és Laborc 2004 és 2009 között tartó irányítása, illetve Szilvásy György 2006 és 2009 közötti minisztersége alatt „kémek ültek a sasfészekben”, és ezt eddig senki nem vette észre, akkor Vadai szerint ez egy végtelenül tragikomikus, és mély szakmaiatlanságról szóló helyzet. Igaz, a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke nem hisz a vádakban, mint mondta: a jegyzőkönyvek újraolvasása után még vékonyabbnak tartja az indoklást. (Az tény, hogy a bemutatott bizonyítékokat a katonai bíró is vajmi soványnak ítélete. És az is tény, hogy a bizottság pont a nemzetbiztonsági vezetők esteleges túlkapásait vizsgáló, Demeter Ervin vezette albizottság sem botlott bele a „Szilvásy-ügybe. Bár lehet, hogy csak azért, mert Demeter mindenképpen az UD Zrt. körül kialakult botrányt szerette volna felgöngyölíteni, igaz, sikertelenül, az albizottság időközben „abbahagyta a működést”, jelentés nem készült.)

Morális válság

Mindenesetre Vadai értetlenül áll azelőtt – feltéve, hogy létezik ilyen ügy –, hogy sem a belügy- sem a külügyminiszter nem indított vizsgálatot a tárcák alá rendelt polgári titkosszolgálatoknál. Ám, hangsúlyozta a bizottsági elnök, a törvény lehetőséget ad arra, hogyha a tárcavezetők nem lépnek, akkor a Nemzetbiztonsági Bizottság Hivatalból lefolytathat az esetleges jogszabályellenes működés feltárása érdekében egy ténymegállapító vizsgálatot. És bizony a jelenlegi helyzetben, magyarázta Vadai, egyedül a Nemzetbiztonsági Bizottság jelenthet érdemi kontrollt a folyamatokban – az a grémium, ahol eddig többnyire szakmai viták folytak. Ám, vetített előre sötét jövőt a bizottsági elnök, ha a grémium egyik fel a vádlottak, másik fele a tanúk padján ül (lásd: UD Zrt. ügy), illetve ha levadásszák a polgári szolgálatok vezetőit, egy idő után sem a bizottsági tagságot nem vállalja senki, sem a szolgálatok élére nem aspirál senki, a szakma pedig mély morális válságba süllyed.

Nehéz

És egy kis elméleti háttér: politikai és gazdasági döntések előkészítésénél, nemzetközi szerződések megkötésénél, illetve a külpolitika alakításánál lehet figyelembe venni a hírszerzési adatokat, próbálta meghatározni az ATV Egyenes beszéd című műsorában Végh József, hogy mi is az a kémkedés. A kriminálpszichológus szerint egy jó kém először az információforrását határozza meg, és ha meg van a célszemély, akkor megpróbálja – például zsarolással – beszervezni, vagy valakit beépít mellé. Mindenesetre nehezen hihető a kémkedés történet Végh szerint, hiszen a nemzetbiztonsági csúcsvezetőket folyamatosan ellenőrzik, úgyhogy nehéz ilyen bűncselekményt elkövetni.

Nem húzódhat ennyit

Ami kémelhárítást illeti, ha felmerül a gyanú, akkor előbb a szolgálatok titkos nyomozással próbálják feltárni a valóságot, majd amikor elegendő információt gyűjtöttek, akkor jön a klasszikus nyílt nyomozás. És amíg a titkos nyomozás tart, figyelmeztetett Végh, addig a feltételezett kém szabadon tevékenykedhet, magyarán senkinek nem érdeke, hogy hosszan elnyúljon a titkos szakasz. Emlékeztetőül: egyes sajtóhírek szerint a titkos nyomozás már régóta zajlott, mielőtt a Nemzeti védelmi Szolgálat átvette volna. Végh szerint mindenesetre már nyílt nyomozássá kellene alakítani az eljárást, és a szakember nem hiszi, hogy ilyen hosszú idejű titkos nyomozásra lett volna szükség az ügy szálainak felgombolyításához, ám ha mégis, akkor a szolgálat rossz munkát végzett. Továbbá, ha valóban kémkedés folyt, akkor Végh nem érti, hogy miképp helyezhették őket szabadlábra, hiszen így bármikor felszívódhatnak az országból. Az persze megeshet, hogy a nyomozóhatóság nem jól készítette elő az ügyet, és elégtelennek ítélte a bíró a bizonyítékokat - írta az atv.hu.