Keményebben lépne fel az álgyógyítókkal és az „alternatív medicinákkal” szemben az MTA

Új állásfoglalást adott ki a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Orvosi Tudományok Osztálya, A bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei és a komplementer eljárások címmel. Ebben a testület leszögezi, elengedhetetlen, hogy a terápiás eredményeket a komplementer eljárások („alternatív medicina") esetében is tudományos módszerekkel bizonyítsák. Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya sürgeti a komplementer eljárások jogi szabályozásának újragondolását. Az osztály javaslatait az Egészségügyi Tudományos Tanács is támogatja.

A „komplementer eljárások" kifejezés azokat a gyógyító és diagnosztikus eljárásokat foglalja össze, amelyek nem részei a hagyományos vagy konvencionális, nyugati orvostudománynak. (A komplementer eljárásokat nem konvencionális eljárásokként vagy alternatív medicinaként is említik.)

Az MTA kifogásolja, hogy amíg a konvencionális orvoslásnál törvényes és társadalmi követelmény, hogy bizonyítsák működése hatékonyságát és biztonságosságát, addig a nem konvencionális eljárások ezalól mentesülnek. Az állásfoglalás szerint a komplementer eljárásoknak a jelenlegi törvényi háttér melletti alkalmazása egyet jelenthet a bizonyítékok nélküli gyógyászattal. Bizonyítékok nélküli gyógyászatot végezni pedig súlyos kockázatot jelenthet a betegek számára.

A homeopátia nem orvoslás, bizonyított gyógyhatása nincs – ahogy már „alternatív” módszereknek sem

Mindezek alapján az MTA alapvetően fontosnak és nélkülözhetetlennek tartja, hogy az egyes nem konvencionális eljárások is csak akkor legyenek végezhetők, ha – a tudományos bizonyítások módszertanának alkalmazásával – az adott betegségre vagy kóros állapotra hatékonynak bizonyulnak, és semmilyen káros következménnyel nem járnak.

A dokumentum a részletekbe menően  kitér a jogi szabályozás jelenlegi hiányosságaira is. Az aktuális magyar jogszabályi háttér nem megnyugtató, ennek újragondolására, egységes jogi háttér kialakítására lenne szükség. A jogszabályban javasolt annak pontos meghatározása, hogy kik milyen végzettséggel, milyen feltételek mellett és milyen területen alkalmazhatják az egyes komplementer eljárásokat.

Jelenleg ugyanis szinte valamennyi olyan eljárás, amely akár súlyosan veszélyeztető (például akár hashajtáson alapuló „méregtelenítési” terápiák), akár hatástalan (például homeopátia), esetleg a kuruzslás határait súrolja (például ezoterikus gyógymódok), jogilag szabályosnak számít.

Az MTA javasolja továbbá, hogy az e területen folyó tevékenység megnevezésekor, illetve szabályozásakor – a félreértések elkerülése végett – az „alternatív medicina” helyett a „komplementer eljárások” elnevezést rögzítsék.

Az anyag ezután a bizonyítékokon alapuló orvoslás elveit sorolja fel, majd még egyszer leszögezi, hogy bizonyítékok nélküli gyógyászatot végezni súlyos kockázatot jelenthet a betegek számára. Az osztály egyetért az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) véleményével, amely szerint a homeopátia esetében nincs bizonyíték arra, hogy a placebónál hatékonyabb terápia lenne. Ennek alapján a homeopátia nem tekinthető a komplementer medicina részének. Az állásfoglalás javasolja a komplementer eljárások mielőbbi – a tényeken alapuló orvoslás szabályait figyelembe vevő – jogi szabályozását.