Kelet-Európában a tűzzel játszanak

Szelestey Lajos sajtószemléje

Deutsche Welle
A német közszolgálati média szerint Angela Merkel az európai összetartás utolsó biztosítéka, az integráció rajta áll vagy bukik, épp ezért a német kormánykoalíciónak, és főként a CSU-nak kétszer is meg kell gondolnia, hogy árt-e neki. Merthogy ő az utolsó politikus az EU-ban, aki képes és hajlandó kiállni az európai tervért. Kelet-Európát nézve megfagy a vér az emberben. Magyarország leendő diktátoráról, Orbán Viktorról már mindent elmondtak, amit kell. A szögesdróttal és az őrkutyákkal modellül szolgál a populisták számára, és nem csak Bajorországban. A kontinens középső, keleti és déli részén szinte hallani sem akarnak a kvótákról. Az egész földrészen erősödik a nacionalizmus és az önzés. Úgy tűnik, senki sem veszi számba, hogy mit jelent országa számára, ha összeomlik az unió. A kelet-európaiaknak ez esetben sok milliárdos támogatásokról kellene lemondaniuk, mint ahogy búcsút kellene inteniük a gazdagabb szomszédokkal fennálló szabad kereskedelemnek, illetve a korlátlan mozgási szabadságnak is. De mintha senki sem hinné el, hogy a veszély létezik, sok fővárosban a vezetők a tűzzel játszanak. Merkel felismerte a menekültválság globális jelentőségét, mások azt gondolják, hogy kerítésekkel féken tarthatják a problémát.

Foreign Policy Magazine
A lap által indított sorozat Orbán Viktor visszafejlődése címmel azt írja le, miként lett a magyar miniszterelnök liberális reformerből jobboldali demagóg. Tavalyi tusványosi beszédében, amelyben meghatározta az orbánizmust, azzal keltett feltűnést, hogy szerinte a 2008-as válság ugyanolyan kulcspont volt a világ számára, mint 1989. Csak éppen ebben az esetben az erő a liberális demokráciáktól olyan országokhoz került, amelyek sem nem liberálisok, sem nem demokraták. Úgy tekint a liberalizmusra, mint bukott angyalra. Hogy miként futhatott be ilyen pályát, arra a szerző senkitől nem kapott meggyőző választ Budapesten. Kovács András, aki annak idején a repülőegyetemen tanította Orbánt, mesteri politikai vállalkozónak nevezi. Olyasvalakinek, aki szereti a viszályokat és szereti, ha nem reagálnia kell bizonyos helyzetekre, hanem maga idézi azokat elő.

Orbánnak vannak fasiszta jellemvonásai, de nem fasiszta. Minden fellengzősségével együtt túlságosan is profi politikus, túl józan és ésszerű ahhoz, hogy a magyar Milošević, netán a második Duce legyen. Első mandátuma idején klasszikus Nyugat-barát módon kormányzott. Az őszödi beszéd és a válság tönkretette az MSZP tekintélyét, a Fidesz vezére pedig egyre inkább hangot adott a magyarok csalódottságának a szabad piac és az „európai” értékek kapcsán. Politikai és gazdasági nacionalista, aki azt ígéri, hogy helyreállítja a magyar értékeket és az állam ellenőrzését a gazdaság fölött. Ennek az eltolódásnak, bár tisztán opportunistának tűnik, megvan a belső logikája a volt szocialista államokban. Az MSZP sokak számára a lejáratott baloldal politikáját testesíti meg. Sokan mások viszont azért szavaztak a pártra, mert stabilitásra vágytak. Csakhogy a válság a jelek szerint pálcát tört politikájuk fölött, amit csak tetézett a privatizáció jó pár átláthatatlan ügylete. Ily módon a liberalizmust a magyarok nemcsak a kommunista múlttal, hanem annak ellentétével, az angolszászok neoliberális gazdaságpolitikájával, valamint az urambátyámrendszer legrosszabb tulajdonságaival párosítják.

Orbán mindezzel szembehelyezkedett, ideértve a kultúrát is. A liberálisok, a baloldaliak és a szociáldemokraták fogalma Magyarországon egyenlő az elittel. A miniszterelnök az ellenzékről az ország ellenségeiként beszél. A Fidesz olyan pártként jelenik meg, amely elkötelezett a hagyományos értékek megőrzése iránt, miközben megerősíti az állam politikai és gazdasági befolyását. Az orbánizmusban az a furcsa paradoxon, hogy a kommunistaellenesség társul a nosztalgiával a régi rendszer stabilitása iránt. Ezt a rendet mindenekelőtt a liberalizmus fenyegeti, annak minden álruhájában, legyen az a társadalmi haladóelvűség, az európai integráció vagy a szabadpiaci reform. Hogy Orbán szellemi forrásnak tartja Schmidt Máriát, aki hisz a globalizációellenes összeesküvésben, továbbá annyira kommunistaellenes, hogy az csak Reaganhez mérhető, nos, ez már önmagában zavaró. Lehet, hogy nem osztja a történész paranoiáját, de a kommunizmus és a liberalizmus elutasítása nagyon furcsa helyzetekbe juttatta a Fideszt és vezetőjét. Orbán Putyin csodálója lett, ugyanakkor felingerelte az uniós partnereket, amikor nem ítélte el az Ukrajna elleni agressziót. Átvette az orosz elnök érvelését, mármint hogy a civilszervezetek tűrhetetlen módon 5. hadoszlopot alkotnak.

Bizonyosan téved, amikor azt gondolja, hogy a 2008-as megrázkódtatás bizonyította az illiberális államok rugalmasságát. Oroszország gazdaságilag romokban van, míg az USA viszonylag egész jól kilábalt a bajból. Abban viszont bizonyosan igaza van, hogy a válság megingatott egy sor szilárd szerkezetet Európán belül is. Aláásta az emberek bizalmát a létező rendszerek iránt mindkét oldalon. Új ideológiai lehetőségeket nyitott. Orbántól egykor azt remélték, hogy 1989 euforikus reményeinek szócsöve lesz, ehelyett a 2008-as nyugtalanságot és gyanakvást közvetíti. Talán megtalálta a pillanatot, amire várt. Ennek Magyarország issza majd meg a levét.

FAZ

A német konzervatívok egyik nagy öregje szégyelli magát Orbán Viktor miatt. Vendégkommentárjában Norbert Blüm, aki tizenhat évig volt munkaügyi miniszter Helmut Kohl alatt, úgy véli, a magyar miniszterelnök úgy beszél a menekültekről, mintha újra meg akarná vívni a 955-ös augsburgi csatát. Cinizmusa szégyenteljes egy olyan ország számára, amely ’89-ben az első lyukat ütötte a vasfüggönyön. Lengyelország pedig visszasüpped a nacionalizmusba, jóllehet igencsak sokszor volt annak áldozata a történelem során. Varsó szembemegy az európai szolidaritással, ily módon elárulja saját, legjobb hagyományait. Merkelre viszont büszke Blüm. Bár sosem tartozott a kancellár hívei közé, de nagyra becsüli, hogy a politikus emberséget mutatott a menekültválságban. Vagyis azt tette, ami magától értetődő: bajban lévő embereket mentett meg, miután a magyar rendőrség nem engedte be őket vagy éppenséggel átengedte őket, de semmiképpen sem törődött velük, jóllehet azt az emberi kötelesség és az európai jog is előírja. Az uniópártok szemszögéből ugyanakkor az elemző végzetesnek tartja, ha megbuktatnák Merkelt. A régi Európa legszebb öröksége az emberi méltóság. És a földrész most vizsgázik: a tantárgy a humanizmus, a kontinens teljesítménye nem a GDP-n méretik meg.