Kegyetlen rezsim az irgalmasoknál?
A Budai Irgalmasrendi Kórház megszületésének különös történetéről írt riportkötetet Pünkösti Árpád újságíró. A magyarosan egyedi történet az egyházi tulajdonok visszaadásának összes kórtünetét mutatja: a hazugságot, a gyávaságot, a tétovaságot, a hiszékenységet.
Egy jól működő, speciális feladatot ellátó kórházat, az ORFI-t, egy hatfős rend kárpótlása kedvéért kettévágtak, és megalakult a Budai Irgalmasrendi Kórház (BIK). A két „kárház” létrejöttéhez kellett egy hiszékeny orvosi kar, egy tétovázó katolikus egyház, és a politika bizonytalankodása. „Mindhárom szereplő önmagában is magyarosan egyedi; hárman együtt csodákra képesek” – írja a történetről szóló nemrégiben megjelent, A kereszt gombja című könyvében Pünkösti Árpád újságíró.
A szerző a 168 Órának a könyv születéséről azt mondta: „Megdöbbentő volt, hogy még a BIK-ben heti két órát rendelő, nyugdíjas főorvosok se mertek beszélni. Kozma atya, a »tulajdonos« szigorú, és kegyetlen rezsimet tart fenn”. (A Pünköstivel készült interjút a közeljövőben a 168 Órában olvashatják.)
Pünkösti úgy fogalmazott: Kozma „gyakorlatilag egy személyben kapta vissza a többmilliárdos vagyont, miközben korábban a magyar irgalmas rendet sem a bécsi perjel, sem a rend római generálisa nem tartotta alkalmasnak a „kórházalásra”. A könyv szerint Kozmát több esetben meghazudtolják a tények: a „vukovári hős” az ostromlott városból nemhogy 4500 embert nem mentett ki, hanem egyet sem, hiszen be sem jutott oda. Vagy: nem hallgathatta 1500 ember az előadását a ferencesek belvárosi templomában, mert oda legfeljebb feleennyin férnek be. És nem érkezett egyetlen indiai apáca sem a BIK-be, nemhogy az ígért harminc. „Janus-arcú ember – mondja Kozmáról a szerző. – Kifogyhatatlan a jó cselekedetekből, ám közben úgy rúgja ki vagy zavarja nyugdíjba a főorvosokat, ahogy küldönc viszi a felmondást.”
Ám a főorvosi kar hitt neki, hogy a szétválás biztosan elhozza a Kánaánt. Elég legyen annyi: a tavalyi év elején a BIK orvosi kara lemondott a fizetése negyedéről a kórházuk érdekében.
A rendi kórház támogatói közül sokan a Bethesda jó példájára hivatkoztak. Ám a szerző szerint számos a különbség. A katolikusok egyházzal szemben „a Bethesda mögé egyértelműen odaálltak a reformátusok. Másrészt: nagyon jó igazgatója volt és kisebb is az ORFI-nál. Csődbe persze a BIK se mehet, legfeljebb lesz belőle egy krónikus elfekvő.”
A XVI. század második felében betegek ápolására alakult Istenes Szent János Rend tagjai már a budai vár első, sikertelen ostromakor ápolták a sebesülteket „elsőrangúan felszerelt tábori kórházban”. A rend első kórháza (Kiskórház) és a Császár klasszicista épülete 1815-ben épült fel. A szerzetesrendeket, köztük az irgalmas rendet 1950-ben feloszlatták, egy évvel később a rend budapesti kórházát államosították. 1951-ben a volt rendi kórház és más intézmények összevonásából jött létre az ORFI. (Akkor még az Országos Rheuma és Fürdőügyi Intézet rövidítése.) Neumark Tamás, az ORFI főorvosa 1989-ben indít harcot az elbirtokolt rendi kórházért. 1993 után Neumark helyett Kozma Imre lett a rend érdekeinek képviselője. Az alkudozás évtizedében számos megoldás felmerült: onnantól kezdve, hogy a rend megkapja korábbi ingatlanjai tulajdonjogát, de azokat 80-100 évre az ORFI igazgatja, egészen addig, hogy az egész ORFI-t a rend működteti. Az Orbán-kormány végül 1999-ben hagyta jóvá az ORFI kettéosztását és a BIK újjáalakulását, mely 2000. júliusában nyitotta meg kapuit.