Nagy magyar tüntetéstörténet
A rendszerváltozás óta Magyarországon mindenki szervezhet, bejelenthet tüntetést, a lehetőséggel sokszor és sokan éltek az elmúlt évtizedekben; volt, amikor az utcai megmozdulás eredménnyel járt, azonban túlnyomó többségükben ezek a tüntetések nem jártak sikerrel, nem csatlakoztak hozzájuk erőt jelentő tömegek, a demonstrálók egy idő után elfáradtak, „megunták és hazamentek”, ahogy azt egy kormányfő egyszer közfelháborodást kiváltó cinizmussal megjósolta.
Most a biciklis futárok demonstrálnak, de a rendszerváltás utáni első nagy tüntetés a taxisoké volt. Az 1990. október 26–28-ai taxisblokád volt a demokrácia első nagy próbatétele. A fuvarozókat váratlanul érte az október 26-án életbe lépő 65 százalékos benzináremelés, amit a kormány a szovjet olajszállítások csökkenésével, valamint az augusztustól tartó öbölháború hatásaival indokolt. A fővárosi taxisok és a hozzájuk csatlakozó magánfuvarozók tiltakozó akcióikkal néhány óra alatt megbénították Budapest forgalmát, majd országszerte a főbb utakat is. A tiltakozó mozgalom már október 28-án lényegében eredményesen ért véget, az Érdekegyeztető Tanács ülésén a munkavállalók, a munkaadók és a kormány kompromisszumkészségének köszönhetően sikerült egyezséget kötniük. A megállapodás szerint október 30-ától 12 forinttal csökkentették a korábban megemelt benzinárakat, amelyek az árliberalizálással összefüggő törvények hatályba lépésig maradtak érvényben.
A benzináremelés miatti tiltakozás egyébként igen hamar kormányellenes tüntetéssé alakult fél évvel az első szabad választások után, amiben szerepe volt az akkori legnagyobb ellenzéki párt néhány vezető politikusának és a köztársasági elnök fellépésének is. A közlekedést autóikkal akadályozó tüntetők csak a mentőket, illetve az élelmiszert szállító gépkocsikat engedték át a blokádokon, ezért 26-án délben a kormány úgy határozott, hogy erőszakot alkalmazva, honvédségi szállítóeszközöket igénybe véve a taxik elvontatásával szabaddá teszi a forgalmat. A feladat végrehajtásával megbízott budapesti rendőrfőkapitány azonban Göncz Árpád államfőhöz fordult, majd a nyilvánosság előtt kijelentette, hogy nem hajlandó erőszakot alkalmazni. Göncz pedig – egyes jogi szakértői vélemények szerint hatáskörét túllépve – arról tájékoztatott, hogy a honvédség rendfenntartóként való bevetéséhez nem járul hozzá. Ezt senki nem kérte, csak a honvédség rendelkezésére álló technikai eszközöket, az elnöki nyilatkozat azonban fokozta kormányellenes hangulatot azokban a napokban, amikor Antall József kormányfő éppen egy súlyos műtét miatt kórházban volt. A megállapodást követően október 28-án, vasárnap a reggeli óráktól enyhült a blokád a fővárosban, és az országban is. A benzinár egyébként később a tüntetést kiváltónál lényegesen nagyobb mértékben és folyamatosan növekedett, ám emiatt jelentős demonstrációk nem voltak többé.
2005 tavaszán különös közlekedési táblák jelentek meg Budapest utcáin a traktorral behajtani tilos szimbólumával: nem véletlenül, hiszen ez az időszak a gazdák tüntetésétől volt hangos. Február 21-én az ország szinte valamennyi megyéjéből érkeztek a gazdák traktoraikkal a fővárosba a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének és több érdekvédelmi szervezet felhívására. Követeléseik között elsősorban az uniós támogatások kifizetése, valamint az intervenciós gabona felvásárlásának felgyorsítása volt.
A csúcspont: a legdurvább, utcai zavargásokba torkolló tüntetések 2006 őszén zajlottak, miután a választási sikert követően Gyurcsány Ferenc kormányfő az MSZP balatonőszödi zárt frakcióülésén 2006. május 26-án előadott beszédét mindmáig ismeretlen személyek kiszivárogtatták a sajtónak. 2006. szeptember 17-étől a főváros mellett országszerte több városban kezdődtek tüntetések a kormányfő trágár stílusban előadott, “kurvaországos” „hazugságbeszéde” által kiváltott közfelháborodás miatt. A demonstrációk középpontja Budapesten, a parlament előtt, a Kossuth téren volt. Tízezres tömeg gyűlt össze esténként, a tiltakozás jellege eleinte – néhány rendőröket provokáló atrocitást leszámítva – összességében békés volt. A tüntetők szervezeteket alakítottak, magukat egységesen “Kossuth-tériek” néven emlegették. Színpadot állítottak, szónoklatokat hallgattak. A tüntetés azt követően fordult erőszakba, amikor Toroczkai László a színpadra lépve arra kérte a tüntetőeket, hogy vonuljanak át a tévé székházához, mert nem hajlandók tőlük átvenni a petíciót, amit be akarnak olvastatni a köztévében. A tüntetők egy csoportja a kérésnek eleget tett, és szeptember 18-án az éjjeli órákban a feltüzelt emberek egy csoportja megostromolta Magyar Televízió székházát, kővel dobálták meg a bejárat elé állított fiatal rendőrökből álló sorfalat, sérüléseket okozva a hiányos védőfelszerelésben szolgálatot teljesítőknek, károkat okozva az épületben, az épület előtt álló autókban. A székház ostromát következő két éjszaka során összecsapások voltak a tüntetők és a rendőrök között, a rendőrök a kollégáik sérülése miatt bosszúhadjáratot folytattak, békés járókelőket (köztük külföldi turistákat) is megtámadtak és bántalmaztak.
A teljes cikket a 168 Óra hetilap 2022. július 28-án megjelent lapszámában olvashatja.
(Fotó: Fortepan/Záray Péter)
