Kard ki kard!
Harangozó Tamás nemrég azt találta mondani egy azonnali kérdés során a miniszterelnöknek: „Ön az elmúlt két évben saját kis egypárti rendszerét kezdte el építgetni, ezen fáradozott... visszahozva a rendszerváltás előtti diktatúra bűzét.” Orbán Viktor egyebek mellett ezt felelte: „A nyolcvanas években nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen harcoltam, akik csinálták a diktatúrát. Ezek az önök párttársai voltak... Azok az emberek, akikkel ön ma is egy pártban ül.” Az MSZP elnökségi tagját a pengeváltásról kérdezte BÁNYAI GYÖRGY.
– Személyes vagy frakcióelhatározás volt a hangnem?
– Nálunk nem szokás beleszólni abba, hogy valaki mit mond.
– De az talán előfordulhat, hogy meghatározzák a felszólalás témáját, nem?
– Az eljárást igen. Hogy például hangozzék el egy személyes jellegű azonnali kérdés a miniszterelnökhöz, s ragaszkodjunk ahhoz, ő válaszoljon rá, ne valaki más. A forgatókönyvet most is megbeszéltük, de hogy mit és hogyan mondok, rám bízták. Az én generációm politika iránt érdeklődő tagjainak Orbán Viktor a rendszerváltás egyik idolja volt. Ám amit az elmúlt két évben csinál, akkori önmagának teljes ellentéte. Ezzel akartam szembesíteni. Ő vagy beleáll a kérdésbe, vagy elhajol. Az utóbbi időben inkább elhajol. Pont azért fogalmaztam ilyen erősen, hogy ne tudjon kitérő választ adni. Most kimondta, melyik énjét vállalja. Azt, amelyik a diktatúra ellen lépett fel, vagy amelyik jelenleg egy tekintélyelvű s nemcsak politikailag, hanem közjogilag is mind több tekintetben tarthatatlan rendszert épít ki.
– Nehezen hiszem, hogy az Orbán Viktor sorsa miatti sajnálkozás vezette önt. A miniszterelnök meg is sértődött, mondván, hogy nem szokás azonnali kérdésként személyes támadást indítani.
– Amit Orbán Viktornak elmondtam, abban szerintem nem volt személyes sértés. Igaz, volt egy-egy erőteljesebb megfogalmazás...
– Például hogy az ő célja „a hatalom és ennek mindenáron való beteges megtartása”?
– Például. Ez egy állítás, nem minősítés. Mert tényleg betegesen ragaszkodik a hatalomhoz. Erről szól a választójogi törvény tervezete és a legutóbbi alkotmánymódosítás, bennük a regisztrációval. Erről szól az elmúlt két év sok momentuma, például a közjogi berendezkedés módosítása. És annak percenkénti módosítása, hogy másnak tuti ne legyen esélye nyerni. Demokrata ilyet nem csinál. Elismerem, hogy normális politikai kultúrájú országban talán nem szoktak efféléket mondani egy miniszterelnöknek, azonban Magyarország ma nem ilyen.
– Orbán nagyon feldúltan reagált.
– Éreztem, hogy ez a kérdés telibe találta. Hárítással kezdte a válaszát: a parlament tekintélyére hivatkozott. Már ez a megállapítás is több mint vicces az ő esetében. S abban a pillanatban láttam, hogy elpattant nála valami. Ekkor mondta azt, hogy nem a diktatúra, hanem annak művelői ellen harcolt.
– Meg azok ellen, mondta Orbán, akikkel ön ma is egy pártban ül.
– A demokráciában elért háromszoros választási győzelem már választ adhatott arra, mennyire tekinthető az MSZP utódpártnak politikailag. Jogilag már korábban elrendeződött ez a kérdés. Törvény született 1990 után a pártvagyonról. Ennek eredményeként a pártállami vagyont elszámoltatták, majd ebből részesültek az új pártok is. A Fidesz és az MDF éppenséggel a számukra ingyenesen átadott állami ingatlanok egyikét értékesítette másfél milliárd forintért, ez volt az emlékezetes székházbotrány. És ha a miniszterelnöki válaszba belehelyezzük ezt az ügyet: annak idején az MSZP-ben azok álltak össze, akik gondolkodtak, mit hogyan kellene másképp csinálni. Míg a rendszerrel való szembenállás egyik ikonja – saját szavai szerint – nem elvi szinten állt ellen, hanem kiderült, hogy csak az azt működtetőkkel volt baja. Az pedig, hogy most a demokráciát ki építené, és ki számolja fel, nem is kérdéses.
