A közös akarat erősebb a kétharmadnál – Karácsony Gergely: Szembemegyek a hecckampánnyal, amelyben a Fidesz végtelenül cinikus módon hergel
– Úgy gondolom, hogy olvasóink többségének ön az év embere. Megválasztása azt üzeni, hogy van esély a változásra, hiszen arra a posztra került, amelynek elnyeréséhez a legtöbb egy személyre leadott szavazat kell Magyarországon. Akkor tehát most ön az egyesült ellenzék vezetője?
– Nem tartom magam annak. A kampány, amelynek végén a budapestiek többsége megtisztelt a bizalmával, nemcsak arról szólt, hogy az ellenzék legyőzheti a Fideszt, a baloldal a jobboldalt, hanem legfőképp arról, hogy a budapestiek visszaszerzik-e a városukat. Nekem nyilván nagyon fontos, hogy mindaz, amiben hiszek, megjelenjen az országos politikában is. Nagyon fontos, hogy a zöldpolitika képviseletét erősíthessem a magyar ellenzékben, de már most rengeteg feladatom van. Ráadásul nem is gondolom, hogy az ellenzéknek egyszemélyi vezetőre lenne szüksége. Ha mégis ilyen igény kerekedik fölül, egyáltalán nem biztos, hogy nekem kellene az ellenzék élére állnom.
– Egyáltalán létezik-e az a valami, amit ellenzéknek hívhatunk? Vagy csak egyes pártok vannak, amelyeknek újra kell definiálniuk magukat, és már most el kell kezdeniük küzdeni azért, hogy később, jobb pozícióból tárgyalhassanak egymással?
– Az egyesült ellenzék létezik – a választók elvárásaiban. És ennek megfelelően léteznie kell majd a szavazólapon is. Persze fontos, hogy egymás között milyen erőviszonyok lesznek, de van más, ami még fontosabb. Az október 13-i sikeres szereplésünk eredményében nemcsak az volt benne, hogy képesek voltunk együttműködni, hanem az is, hogy bevontuk az embereket a politikába. Azt gondolom, hogy ami Magyarországon, Európában, sőt, akár az egész világon történik, az jórészt a képviseleti demokrácia válságáról, a vezetők iránti bizalom hiányáról szól. Ez pedig vezethet rossz és jó válaszokhoz is. A rossz válasz az erős kéz politikája, amikor az intézmények helyett a vezetőkben hisznek. Ilyen – mások mellett – a hazai kormányzás modellje. A jó válasz pedig az, hogy az embereket még inkább bevonjuk a döntésekbe, részvételi elemekkel erősítjük meg a demokráciát. Szerintem az ellenzéknek az eddiginél is eltökéltebben kell kiállnia a részvételi demokráciáért, és a belső vitákat is az állampolgárok bevonásával kell eldönteni. Erről szólt az előválasztás technikája is, amit meg kell őrizni 2022-re is.
– Azt mondta, hogy az ellenzék az emberek elvárásaiban létezik. Lengyel László politológus viszont ennél többet javasolt: hozzák létre a Szabad Városok Szövetségét, amely közös szervezeti kerete lehetne a külön-külön vesztes pártoknak. Botka László vezetésével szövetséget kötött tíz ellenzéki vezetésű megyei jogú város. Fel sem vetődött, hogy Budapest is legyen része ennek az összefogásnak?
– Annyira felvetődött, hogy már el is indult a kezdeményezés. Kapcsolatban vagyunk az ellenzéki vezetésű városokkal, hetek óta egyeztetünk együttműködésünk szervezeti formájáról. Nyilván annak van értelme, hogy egy ilyen szövetség minden olyan várost vonjon be tagjai közé, amely egy ilyen együttműködésben otthon érzi magát. Nemcsak Budapestet vagy a megyei jogú városokat, hanem a náluk kisebb önkormányzatokat is. Sőt ,azt gondolom, hogy ennek van értelme nemzetközi szinten is. Éppen a beszélgetésünk előtt ért véget találkozónk a visegrádi négyek fővárosainak vezetőivel, akikkel nyilatkozatot fogadtunk el az Európai Szabad Városok Szövetségének létrehozásáról. Tehát szerintem is nagyon fontos, hogy intézményesüljön az ellenzéki többségű önkormányzatok összefogása, de ez nem válthatja ki a pártok szervezeti építkezését. Nekünk, önkormányzati politikusoknak nemcsak városaink szabadságát kell megvédenünk, hanem azoknak a szabadságát is, akik nem ránk szavaztak. Akik a kormánnyal szimpatizálnak, nem lehetnek vesztesei ennek a választásnak, Budapest mindenkié, ezt mondtam a kampányban, és ezt képviselem főpolgármesterként is. Ha ezt a szempontot mi is elfelejtjük, akkor olyanok leszünk, mint a Fidesz.
– Mit vár az Európai Szabad Városok Szövetségétől, amelyről Pozsony, Prága és Varsó főpolgármestereivel állapodott meg?
– Leginkább azt, hogy induljon el a közös érdekérvényesítés, hogy a városok súlya növekedjen az európai döntéshozatalban. Ezt azért tartom fontosnak, mert a városi népesség aránya gyorsuló ütemben nő. A második tényező, hogy a városok tudnak a leghatékonyabban megfelelni a globális kihívásoknak, reagálni lakhatási válságra, de elsősorban a klímaváltozás veszélyeire. A harmadik pedig egy kelet-közép-európai sajátosság. Az uniós források felhasználása igencsak problematikus ezekben az országokban. Mind a négyen úgy gondoljuk, hogy növelni kell a közvetlen támogatások arányát. Az EU-nak reagálnia kell arra, hogy egyes kormányok nyíltan szembemennek az európai értékekkel, az uniós forrásokat klientúraépítésre használják, a mégoly tétova kritikára is az Európai Unó elleni hangulatkeltéssel próbálnak felelni. Így az EU saját ellenfeleit finanszírozza, és saját barátairól leveszi a kezét, amikor a városok nem jutnak forrásokhoz. Ez ellen fogtunk össze; ahogy a nemzetközi sajtó írta: a „visegrádi lázadók”. Egészen találó…
– Ellentmondásos helyzet alakult ki a kormányhoz való viszonyban. Sikerült megállapodásra jutni az atlétikai stadion ügyében, illetve a járóbeteg-ellátás fejlesztésében, közben viszont valóságos kultúrháború bontakozott ki. Ilyen lesz a viszony? Együttműködés és elkeseredett harc egyszerre?
– Ez nem rajtunk múlik. Én a budapestiek érdekeinek képviselőjeként kiszámítható partner leszek. Szóvá fogom tenni, ha valami rossz a városnak, és partner leszek abban, ami jó. Kiszámítható azért is, mert azt teszem, amit ígértem, a programomat hajtom végre következetesen. Azt a megállapodást, amelyet az atlétikai világbajnokság kapcsán kötöttünk, én jónak, a budapestiek érdekeit szolgálónak tartom. A színházak ügyében viszont azzal képviselem a budapestiek érdekeit, hogy felmentem a tüntetők közé a színpadra.
– Inog-e Máté Gábor vezetői széke a Katona József Színházban?
– Nem. A Katona József Színház vezetése egy nagyon nehéz ügyben szerintem helyesen lépett. Ha megnézzük, hogy bárki más hogyan cselekedett, amikor hasonló botrány alakult ki saját színházában, akkor még dicséretet is érdemel a hozzáállása: vizsgálat volt, eljárási rendet alakítottak ki, óvták az áldozatot. Ha valami hiányzott, és ezt szóvá is tettem, hogy a nyilvánosságot későn vonták be. Ahogy a ciklusukat letöltő színházi vezetők esetében mindig, a Katona József Színház igazgató posztjára is időben pályázatot írunk ki, és Máté Gábor döntése lesz, hogy jövőre pályázik-e. Addig én szembemegyek ezzel a hecckampánnyal, amelyben a Fidesz végtelenül cinikus módon hergel. A zaklatási ügyeket most hirtelen fontosnak tartja, miközben korábban, amikor ennél még súlyosabb vádak fogalmazódtak meg, mentegették az elkövetőket. Most találtak egy bűnbakot a hangulatkeltésre, hogy leplezzék a valódi szándékaikat: nem tudják elviselni, hogy Magyarországon létezzenek autonóm intézmények.
– Van-e Budapestnek pénze arra, hogy a kormány hozzájárulása nélkül is fenntartsa a színházait?
– Nincs.
– Akkor mi lesz? Jönnek a közös fenntartású színházak és a miniszteri vétó a kinevezések ügyében?
– Olyan megoldás kell, amely biztosítja a leginkább veszélyeztetett intézmények szabadságát. És nem gondolom, hogy minden, a főváros által fenntartott társulat veszélyben lenne. Közben nem feledkezhetünk el azokról a független színházakról sem, amelyek nagyon fontos alkotórészei a budapesti kulturális életnek és elestek minden támogatástól. Számukra elindítunk egy olyan mecenatúraprogramot, amelyben a főváros jelentős súllyal vesz részt.
– A színházi ügyeknek része az is, hogy érvénytelenítették a pályázatot a Szabad Tér színház igazgatói posztjára, amelyre Bán Teodóra volt az egyetlen jelentkező. A kormánysajtó politikai tisztogatásról beszél. Mi történt?
– Nem tudom, miféle tisztogatásról lehet szó, hiszen a főváros mindössze arról döntött, hogy még időt nyer. A pályázat oka egy örökölt szerkezeti probléma. Jelenleg a Szabad Tér Színház és a fővárosi fesztiválközpont szinte össze van nőve, ebben a rendszerben nagyon sok párhuzamosság van. Mi azt szeretnénk, hogy ezek az események egységes városmarketingbe illeszkedjenek, a színháznak pedig sok szempontból új funkciót szeretnénk kialakítani – lehet egyik megoldás például a független társulatok gondjaira. Ami Bán Teodóra munkáját illeti, számos érv szól amellett, hogy újra pályázzon és adott esetben ő vezesse tovább az intézményt. Erről nem politikai alapon döntünk.
– Az utóbbi napokban nagy sajtóvisszhangot váltott ki a Főkert cég vezérigazgatói posztjára kiírt pályázat. Zugló volt főkertésze blogjában politikai támadást emlegetett. Azóta kiderült, hogy Szabó Józsefet nem menesztették – ő is pályázhat. Mégis kétségeket vet fel, hogy a lehetséges indulók öt napot kaptak. Képes-e felkészülni a bennfenteseken kívül ennyi idő alatt egy új jelölt?
– Azt, hogy pályáztatjuk a cégeket, én a kampányban is több százszor elmondtam. Ez a programom átláthatósági fejezetének első pontja – ebben nincs meglepetés: következetesek vagyunk. Aki tehát alkalmasnak tartja magát valamelyik fővárosi cég vezetésére, nem a budapest.hu oldalról tudta meg, hogy érdemes felkészülnie. Az adott pályázatot egyébként meghosszabbítottuk január 6-ig éppen a félreértések és félremagyarázások elkerülése miatt. Bár szerettem volna, hogy mielőbb legyen meg az új vagy a régi-új cégvezetés, de nekünk a nyugalom megér annyit, hogy későbbre halasszuk a döntést. Szabó Józseffel én kerületi polgármesterként jól tudtam együtt dolgozni, és sok pozitív vélemény jutott el hozzám a szakmai munkájáról. Ám a vezérigazgató nemcsak szakmai munkát végez, hanem közpénzekkel is gazdálkodik, és a városüzemeltetési holding előző vezetése által megrendelt vizsgálat olyan szerződéseket említ, olyan gazdálkodási döntésekről számol be, amelyekkel kapcsolatban bennem erős kételyek merültek fel. Ezeket tisztázni fogom, mielőtt döntök a kinevezésről.
– Egyébként a városüzemeltetési holding vezetésére is nagyon rapid pályázatot írtak ki.
– Volt pályázat, amely abból indult ki, hogy az a cég, amelyből a város csúcsvállalatát akarjuk kialakítani, mielőbb hozzáértő szakmai vezetőt kapjon. Úgy gondolom, hogy aki egy milliárdos céget akar vezetni, megfelelő önéletrajzot egy nap alatt is meg tud írni. Egységes városüzemeltetési rendszert szeretnénk összerakni, amiben a holding vezérigazgatójának jelentős szerep juthat. Egyébként bárki nézi meg az intézmény új vezérigazgatójának az életrajzát, láthatja, hogy alkalmas a feladatra.
– Persze, Walter Katalin életrajza valóban impresszív, de a háromnapos jelentkezési határidő mégis kelt bizonyos kétségeket afelől, hogy lehetett volna-e más jelentkező is.
– Lehetett volna. De tisztában kell lenni azzal, hogy nagyon erős elkötelezettség kell ehhez a vállaláshoz, hiszen azokkal a kvalitásokkal, amelyeket mi elvárunk, az itt megkereshető összegek sokszorosát adják a magánpiacon.
– Kiderült-e, hogy – ahogyan ön fogalmazott – mi a túró a törvényszöveg arról, hogy iparűzési bevételt, amelyet eddig „különösen” kellett a közösségi közlekedésre fordítani, azt mostantól „elsősorban” kelljen?
– Nem derült ki. Ez nyilvánvalóan része annak a csiki-csuki játéknak, amit a kormány az önkormányzati világgal szemben alkalmaz. Egyelőre ott tartunk, hogy nyílt támadást nem mernek vállalni az önkormányzatok ellen, de sunyi törvénymódosításokkal kijelölik annak az útját, hogyan csökkenthetik az önkormányzatok autonómiáját. Ez a törvénymódosítás azonban értelmezhetetlen, ettől nem fogjuk a költségvetési politikánkat megváltoztatni. Az a kormány, amely egyik kezével arról intézkedik, hogy elsősorban a közösségi közlekedést finanszírozd, majd elveszi a színházakra adott állami támogatást, nyilvánvalóan harapófogóba akarja szorítani a városokat.
– Miközben kétharmados többség áll mögötte a parlamentben, tehát bármikor sarokba szoríthatja a városvezetést akár anyagilag, akár bármilyen jogkörük megnyirbálásával. Van terve ilyen helyzetre?
– Egyelőre én azt látom a kormányzaton, hogy bizonytalanok, miképpen kellene reagálniuk az október 13-i választás eredményére. Persze, minthogy megvan a kétharmaduk, pro forma azt tesznek, amit akarnak. A Fidesz politikáját azonban mindig is korlátozták olyan tényezők, amelyek erősebbek voltak a kétharmadnál. A társadalmi akarat pedig ilyen erő. Azt gondolom, hogy a Fidesz azért húzta be a kéziféket – amit néha egy kicsit kienged, és akkor ilyen korlátozó törvényeket fogad el –, mert fél attól a hatástól, amit Jászberény-jelenségnek is hívhatunk. Ebben a városban nem tudtak belenyugodni egy szűkös vereségbe, kiélezték a konfliktust, ezért a végére nagy vereséget kaptak. Ha Jászberényt csinálnak az országból, simán elszállhat a kétharmaduk. Ezért gondolom, hogy a Fidesznek nem érdeke, hogy politikailag ellehetetlenítse az önkormányzatokat, hogy nyíltan nekünk támadjon. Biztos vagyok azonban abban, hogy egy nyílt háborúnak két vesztese lehet. Az egyik maga a Fidesz. Mi egy ilyen helyzetből politikai értelemben jól jönnénk ki. A konfliktus következében azonban romlana a budapestiek életminősége is. Ezért mi nem kezdeményezünk ilyen összecsapást, sőt én az utolsó leheletemig a békéért küzdök – ha szabad ilyen régimódian fogalmazni.
– Beszélgetésünk napján publikáltak egy közvélemény-kutatást, amely szerint ön a legszimpatikusabb ellenzéki politikus Magyarországon, miközben egyben a legbefolyásosabb is. Ez milyen kötelezettségeket jelent 2022-ig?
– Nekem az a dolgom, hogy jó városvezető legyek. Hogy szóvá tegyem mindazt, ami a városnak rossz, és azt is, ami jó. Nyilván az ellenzék politikusaként mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy az ellenzék sikeres legyen. De azt gondolom, hogy én most a helyemen vagyok.
– Volt már miniszterelnök-jelölt is.
– Ebből nem következik, hogy újra leszek. Azt ígértem, hogy Budapest zöld lesz, és szabad. Ezzel van most jó sok dolgom.
