„Kapkodtak, ennyi az egész” – Kiss Ambrus Fialánál

– Vannak lépcsőház-pillanatok. Most beszéltem Fürjes Balázzsal, és szóba került a Városmajor megújításával kapcsolatos projekt, hogy jó dolgok születtek, pozitívan működtek együtt a főváros illetékeseivel, majd azt olvasom, hogy „a Városmajori Színház elköltöztetésével kapcsolatban a teátrum tulajdonos-fenntartóját, a Fővárosi Önkormányzatot a BFK és Fürjes Államtitkársága nem kereste meg, nem egyeztetett vele, és nem kérte ki a véleményét” – mondta a Népszavának a humán területekért felelős főpolgármester-helyettes, Gy. Németh Erzsébet. Mi történt?

– Azt mondták szakavatott tájépítészek, hogy a megvalósulás hosszú időbe telik, ez egy skicc, ami után nagyon sok egyeztetés következik a tulajdonosokkal, kerületi önkormányzattal, ott lévő intézményekkel, és ennek a végeredménye lesz az a megvalósítási terv, ami majd elkészülhet. Az, hogy a Városmajori Színpad hol van vagy lesz, nagyon sarkalatos kérdés.

– Mi kell a konstruktív megoldáshoz?

– Addig kell az asztalnál maradni és beszélni az ügyről, amíg nem tudnak kompromisszumokat kötni, és amikor ezek megvannak, akkor lehet a nyilvánosság elé kiállni. Maximum rögzítjük, miben kell tovább egyeztetni. Ha én lettem volna a Budapest Fejlesztési Központ embereinek helyében, akkor a Városmajori Színpad sorsáról még egy egyeztetést betettem volna. Most van egy skicc előttünk, amiben benne lehet a színház, vagy nem, még nem döntöttük el, de ilyen és olyan ütemezésben fogunk egyeztetni róla.

– Csak szó volt az egyeztetésről, vagy meg is valósult?

– Hogyha úgy állnak a nyilvánosság elé, hogy van még olyan kérdés, amiről nem beszéltek, akkor az el tudja mérgesíteni a helyzetet. Föl lehetett volna emelni a telefont, hogy semmilyen véglegeset ne mondjunk a nyilvánosság előtt. Meg lehetett volna akadályozni a problémát.

– Most egy hatalomtechnikai mozzanatról beszélgetünk?

– Lehet, hogy igen, akkor viszont szerintem ez egy rossz hatalomtechnikai eszköz volt. Értem: mozdítsuk ki a holtpontról a helyzetet, teremtsünk kényszereket. Világos: van stratégia, de ha egy ügyben a partnerek együttműködésre kötelezettek, mert egymás nélkül nem tud megvalósulni a cél, akkor rossz hatalomtechnikai eszköz idő előtt kiszaladni a pályára, és ott beszélni kezdeni, ugyanakkor szerintem nem visszafordíthatatlan a probléma, pár telefon, egy-két órányi tárgyalás után a Városmajori Színpad ügyére is lehet majd menetrendet találni, csak energiát kell belerakni. Nem gondolnám, hogy itt valami nagy hatalomtechnikai machináció történt volna, sokkal inkább kapkodtak. Ennyi az egész.

– A sajtónak mi a dolga a Városmajor Színpad ügyben?

– Hogy felmutatja a problémát, hogy nincs megegyezés. A sajtó feladata az, amit tett: felhívta a figyelmet, hogy van egy megoldatlan probléma. Triviális, ha van ott egy működő kulturális intézmény, és kijön a tervpályázat végeredménye, akkor megkérdezik, ez a kettő hogyan viszonyul egymáshoz.

– Akkor ez nem bolhából elefánt?

– Azt, hogy a városnak van egy szabadtéri színpadja, nem most vehették észre… értem, hogy a tervpályázat munkafolyamat… én a Budapest Fejlesztési Központ felé biztos azt a tanácsot adtam volna, hogy ebbe egy-két órányi tárgyalási időt rakjanak bele, amikor leülnek az első önkormányzattal mint fenntartóval, de ez nem történt meg.

– Más. Múlt beszélgetésünkre alapozva merült fel bennem egy aránypár: a határon átlépő ukrán menekültek és a BOK csarnokban megfordulók száma hogyan aránylik egymáshoz. Mi a különbség üzenete?

– Valóban, a határátlépők száma március 29-én nem volt túl magas: 5607-en Ukrajna és 4248-an Románia irányából. Ezzel szemben meglehetősen kevesen, a mi adataink szerint körülbelül 1200-an voltak a BOK csarnokban. Inkább a buszos forgalmat látjuk, az egyénileg odasodródók száma statisztikai értelemben nem lehet nagyon magas. Úgy jellemezném a helyzetet: vihar előtti csend... aztán megindul egy nagyon nagy menekültáradat.

– Mi a különbözet oka?

– Ha Budapestre vonat érkezik be, annak elméleti számítás szerint a BOK csarnokban látszódni kellene, mert egyből odaviszik a menekülteket.

– Van adat a közúti forgalomban és vasúton érkezők arányáról?

– Nincsen. A közúti forgalmat nem lehet látni, ott nincs számlálás.

– De van útlevél-ellenőrzés, tehát abból adódóan elvileg vannak számok is.

– Az útlevél-ellenőrzésnél jöttek létre az általam már említett számok, nagy kérdés, ha magyar útlevéllel lép be valaki, elárulja-e magáról, hogy kettős állampolgár vagy sem, hiszen az előbbit nem kell regisztrálni.

– A BOK-csarnokot megjártak mind vasúton érkeztek?

– Igen. Számuk jelentősen nőhet attól, hogy az oroszok egy kicsit megnyomják-e a frontot, mert abban a pillanatban, akik Kárpátalján várják most a háború végét – a beregszászi polgármester elmondása alapján a város lakosságának negyven-ötven százaléka hagyta el a várost, helyükbe a belső területekről jöttek menekültek – az most a lakosság korábbi létszámához képest 130 százalékkal több ember.

– Mennyire tűnik alaposnak a magyar közösség miatti aggodalom?

– Nem tudjuk, hiszen ez nagyon sokban függ attól, mikor lesz a háború vége, milyen infrastruktúrát ér el, lesz-e hova visszamenni – megvan-e még lakhatásra alkalmas állapotban a házam? –, mennyi idő alatt áll helyre az oktatási rendszer? Ezt ma még mind nem tudjuk. 

(Kiemelt képünk: Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes háttérbeszélgetést tart a Fővárosi Közgyűlés jövő heti ülésének előterjesztéseiről, aktuális kérdésekről 2021. augusztus 27-én. Fotó: Adrián Zoltán / 168.hu)