Juhász Péter: A Millában nincs megosztottság

A Milla minap közleményt adott ki, amelyben bejelentette: nem alakul párttá, azaz ily módon nem lép be a Bajnai Gordon vezette Együtt 2014 formációba. Ehhez képest a szervezet tagjai közül többen, így Juhász Péter is politikai szerepet vállal a szervezetben. A közlemény szerint a Millának ezzel sikerült lezárnia az elmúlt hónapokban kialakult vitákat, „melyek sokakat elbizonytalanítottak. Végre új időszámítást nyithatunk a Milla életében”. Hogy is van ez? Juhász Pétert kérdeztük.

2013. március 5., 20:24

– Csak nem marihuána-ügyi kormánybiztos szeretne lenni?

– Ne vicceljen, szó nincs róla.

– Nem nevetett a poénon.

– Az elmúlt tíz évben rengeteg szervezet munkájában vettem részt, például a Hollán Ernő utcai anti-rasszista tüntetések szervezése, vagy a vakok, süketek érdekeinek képviselete nehezen illeszthető ebbe a vágányba. Nekem nem új, hogy civil közösségekért szólaljak fel, ez juttatott el oda, hogy mindezt pártpolitikai szintre emeljem.

– Ettől még nem kellene politikusnak állnia.

– Magyarországon az elmúlt tíz évhez képest megváltozott a helyzet. Én akkor is szidtam rendesen a politikát, ezt ma is tartom. De ezzel együtt a Fidesz minőségi változást hozott a politikai életben. Eljött az a pillanat, amikor a civilek már azt mondják: nem elég csak hangoztatni, hogy nem tetszik a rendszer, hanem – mivel a politikai pártok láthatóan nem tudják felszippantani ezt a civil tömegbázist – nekünk magunknak kell beállni és megteremtenünk a magunk képviseletét.

– A politikusnak lenni is szakma. És nagyon más világ, mint a civil érdekvédőé.

– Valahol el kell kezdeni. Ha így nézzük, az elmúlt tíz évben is politizáltam, hisz mást se tettem, mint különböző érdekeket próbáltam közös mederbe terelni, és ezeknek érvényt szerezni. Polgármesterekkel, rendőrségi vezetőkkel, pártok embereivel kellett folyamatosan egyeztetni, csak épp nem egy párt színeiben. Ezt a politika nemes értelmében vett érdekérvényesítést szeretném bevinni a Parlamentbe is. A választók érdekeit kell képviselni, nem önmagunkért kell a Házban ücsörögni és a saját gesztenyénket kapargatni. És közben fel kell oldani a politika és a civil lét között feszülő ellentétet.

– A közleményből úgy tűnt, a politikához való viszony nagyon is megosztotta a Millát.

– A Millában nincs megosztottság. Egyértelműen elköteleztük magunkat amellett, hogy beszállunk a politikába, ez október 23-val már teljesen világossá vált. A közlemény pedig nem a pártokról szólt, hanem a Milla közgyűlésén született döntésekről szerettünk volna beszámolni. A Milla pedig a jövőben sem foglalkozik politikával, civil közösségként működik tovább, miközben támogatja az Együtt 2014 Pártot.

– A „civilből politikaformáló” konstrukciót az LMP is megpróbálta, bele is bukott.

– Igen, mi is ebből indultunk ki, csak épp azt látjuk, hogy az LMP-nek nem maradt meg a civil támasza. Nem akarunk abba a hiába esni, hogy abban a pillanatban, amikor bekerülünk a pártpolitikai térbe, elfelejtjük, honnan jövünk. Nekünk kapcsolatban kell maradnunk a civilekkel, azokkal, akikkel eddig is együtt dolgoztunk, és továbbra is az ő érdekeiket képviseljük. Ebben semmi nem változik.

– Akkor mitől van új időszámítás a Millában?

– Attól, hogy az Együtt 2014 párttá alakul. A Millának nem kell eljátszania, hogy a politikai csatározások részese, hisz a párt viszi majd a kampányt, a jelöltállítást, és minden politikai vonatkozást, míg a Milla civil szervezetként továbbra is képes társadalompolitikai aktivitást ösztönözni, amiért amúgy is létrejött. Ilyen értelemben van új időszámítás, ha úgy tetszik, elvesztettük a szüzességünket. Mert sok civil egy pártot támogató szervezetként néz ránk, ezrét nem is akarjuk eljátszani, hogy függetlenek vagyunk. De fontosnak tartjuk, hogy a civil láb megmaradjon, hidat képezzünk a pártpolitika és a civilek között, hisz a kettő ma Magyarországon elég távol áll egymástól.

– Egy egészséges társadalom attól civil, hogy ha nem tetszik neki a rendszer, négyévente új politikai garnitúrát választ magának. A kettőt épp hogy nem kellene összekeverni.

– Ez csak egy egészséges társadalomban működik. Angliában valószínűleg nem lenne szükség ilyen kapcsolatra. Bár megjegyzem: ott a szakszervezetek és a Munkáspárt is így működik együtt. Előbbi a párt civil lába, jelölteket delegálnak a pártba, megteremtik az ügy parlamenti képviseletét, miközben a munkások érdekeit szakszervezeti eszközökkel védik. Magyarország viszont egy nem jól működő demokrácia, a társadalom és a politika elidegenedett egymástól, ezen pedig változtatni kell.

– Lesz önök kívül más arca a Millának?

– Igen, ez valóban a legnagyobb problémánk, ezért persze, szép lassan építünk fel új arcokat.

– Közben nehézkesen alakul a nagy baloldali összefogás is. A szóban forgó közleményt sokan úgy értelmezték, hogy az LMP után a Milla is szétesik, mert nem tudja eldönteni, mit kezd a Bajnaihoz való csatlakozás ügyével.

– Még egyszer: az elköteleződés teljesen egyértelmű. Kiállítjuk azokat, akik belépnek a pártba, a Milla ennek létrehozásában részt vesz. De attól még megőrzi civil identitását.

– Lesz nagy baloldali összefogás?

– Abszolút. Minden ebbe az irányba halad. Az Együtt 2014-en nem fog múlni, abban biztos vagyok. A szocialistáknál van a labda, mi teljes mellszélességgel azon dolgozunk, hogy létrejöjjön az Orbán Viktor leváltásához szükséges erőtér. Mi nem az MSZP ellen vagyunk. De az sem volt véletlen, hogy 2010-ben a Fidesz kétharmaddal tudott nyerni. Az ok az előző időszak kormányzása. És attól még, hogy ennek nem szabad megismétlődnie, nem jelenti azt, hogy az MSZP ellenség lenne. Sokkal inkább azt, hogy kontrolra van szükség, nehogy újra politikai váltógazdaság alakuljon ki, amiből már tényleg elege van az embereknek.

– Az Együtt 2014 tele van egykori szocialista politikusokkal.

– Az elitváltást nem lehet egyik pillanatról a másikra megtenni, egyszerűen nincs másik elit. És itt is vannak hiteles figurák, akik az elmúlt húsz évben nagyon is helytálltak. Más kérdés, hogy a rendszer nem engedte, hogy az elképzeléseiket megvalósítsák. De igaz, én is csak most tanulom: civilben elsősorban a tartalom számít, hogy mit tudunk letenni valamit az asztalra. A politikában viszont pont fordítva, ott kizárólag a látszat a lényeg.