Jön a Fidesz: annyi az MR2-nek

2007. június 1-jén kezdte meg műsorát a megújult Petőfi Rádió, amelyről eltűntek a korábbi magazinműsorok, sportközvetítések és beszélgetős műsorok, és jött egy csaknem tisztán könnyűzenei adó, amely kezdettől fogva élesen megosztotta a közvéleményt. Az MR2-re átkeresztelt Petőfi rövid idő alatt a hazai könnyűzenei színtér egyik megkerülhetetlen intézménye lett, és a vele nagyjából egy időben, hasonló szellemiségben induló magyar MTV-vel együtt új fórumot kínáltak a médiában addig alulreprezentált hazai előadóknak is. Ugyan az MTV Hungary aztán hamar profilt váltott és gyakorlatilag eltűntek műsorából a videoklipek, az MR2 kitartott és működése egyértelmű nyomokat hagyott a magyar pop térképén: számos, addig csak kisebb körben vagy alig ismert előadó kapott országos nyilvánosságot, és több magyar zenekar is a rádiónak köszönhetően tett szert komolyabb táborra. A rádió vállaltan alternatívát akart kínálni a kereskedelmi rádiókkal szemben: "Az egész átalakulás arról szól, hogy olyan zenéket játszunk, amelyeket más, országos kereskedelmi rádiók nem" – mondta Csillag János főszerkesztő 2007 júniusában az [origo] Vendégszobájában.

Mindeközben az MR2-t számos támadás is érte, mindenekelőtt az ORTT részéről, amely határozatban mondta ki, hogy "a műsorszolgáltató nem tesz eleget a médiatörvényben a közszolgálati műsorszolgáltatók számára előírt alapelvi követelményeknek", mivel "nem biztosítja a kisebbségi álláspontoknak a megjelenítését, nem gondoskodik a műsorszámok változatosságával a hallgatók széles köre érdeklődésének színvonalas kielégítéséről". Az MR2-Petőfi bírósághoz fordult, amely tavaly első fokon a rádiónak adott igazat, és hatályon kívül helyezte az MR2-t elmarasztaló médiahatósági határozatot - összegezte a rádióval kapcsolatos fejleményeket a

Bizonytalan jövő

Azóta sok minden megváltozott, így például az is, hogy már nincs ORTT, hanem a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) látja el a feladatait, ráadásul az NMHH elnöke az a Szalai Annamária lett, aki 2008 januárjában megszavazta az MR2-t elmarasztaló, már említett médiahatósági határozatot. A Magyar Rádió elnöke, Such György mandátuma idén július 31-én lejárt, és vele együtt távozott az MR2 főszerkesztője, Csillag János is, úgyhogy az adó jövője azóta bizonytalan. Ugyan Szalai Annamária a hvg.hu-nak egy interjúban elismerte a Magyar Rádió gazdasági eredményeit, utalt rá, hogy magával a műsorkínálattal már nem feltétlenül elégedett. Az MR2 jövőjéről döntési pozícióban lévő politikus még nem nyilatkozott, de Szalai november elejére ígért új vezetőket a közmédiumoknak, és legkésőbb addigra kiderül, marad-e a jelenlegi műsorstruktúra.

Az MR2 működését több szempontból is lehet sikeresnek minősíteni: a már említett gazdasági eredmények azt mutatják, hogy – a Magyar Rádió közleménye szerint – míg Such négy évvel ezelőtt 47 millió forint hitelből fedezett forráshiánnyal vette át az intézményt (a teljes Magyar Rádiót), az elmúlt évet 187 millió forint mérleg szerinti nyereséggel zárta. Ami ezen belül az MR2-t illeti, az egyszerűsített műsorstruktúra lehetővé tette a takarékoskodást, míg a rádió hallgatottsága is nőtt a legfontosabb korcsoportban: az MR2 közleménye szerint "az elmúlt három évben az MR2-Petőfi Rádió hallgatótábora fiatalabb, iskolázottabb és városiasabb lett. A 18-39 évesek hallgatók száma megduplázódott, a rádió részesedése pedig a 18-39 éves rádiózók között 2,5-szeresére emelkedett."

Antagon: annyi az MR2-nek

Az új MTV-székház otthagyása, az MTV-t működtető cég bezárása és az MTV/Duna összevonása és -költöztetése csak az egyik terv a tarsolyban, a Fidesz NMHH más lehetőségeket is vizsgál az új közmédiarendszer tévés részére - számolt be az

Leszögezik: a napilapok által köröztetett Gazsó L. Ferenc nem jelölt, csak önjelölt a Magyar Rádió élére. Nem tudni konkrét megkeresésről. Rádiós körökben mellette az ex MR-es, azóta Lánchíd Rádiós Jónás István is felmerült, de Szalaiék környezetéből az az üzenet jutott el a rádióba, hogy a héten bejelentendő új vezér Magyar Rádiós múlt nélkül érkezik. (Ugyanezen csatornák szerint a többi közmédium élére feldobott neveket is érdemes komoly fenntartással kezelni.)

Azt azonban minden forrás megerősítette, hogy az MR2 napjai meg vannak számlálva. Nemcsak a névről van szó, noha az új vezetés valószínűleg eldobja a drága pénzért felvett és megmárkázott, de a bevezetésük óta vitatott MR1/2/3 stb. neveket – Kossuth, Petőfi és Bartók régi fényében ragyoghat majd.

Nem csak logócsere

A Petőfire viszont biztosan nem csak logócsere vár: a 2007 óta vitt alterpopos koncepciót elfelejteni első dolga lesz az érkező vezetésnek, tartja minden az Antagon fülébe a múlt heti poszt óta susogó hang, és messze ennél a csatornánál lesznek a leglátványosabbak a változások. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent majd, azt egyelőre csak találgatni lehet – e poszt olvasói már ennyi után is többet tudnak, mint maguk az MR2 dolgozói.

Annyi száz, hogy a szűk zenei fókusz megy: Szalaiéknak nagyon a begyében van a – feltehetően idióta belvárosi liberális alternatív hülyeségként elkönyvelt – stílus. Ahogy az is borítékolható, hogy a faltól falig nagyonzenének annyi, hiszen épp Szalai vitatta hevesen kezdettől fogva (akkor még ORTT-tagként), hogy a pontos idővel megszakított wurlitzer közszolgálati műsorszolgáltatásnak számítana.

Tényleg hozzá kell nyúlni

Hogy ne fessünk túl sok narancssárga ördögöt a falra, ebből még nem feltétlenül kell rossznak kisülnie - írta az Antagon. A zenei spektrum szerintünk is szűkre lett szabva: ugyan az elmúlt években feljött egy közepes Sziget-színpadnyi előadó az MR2 farvizén, és ez egyáltalán nem baj, de azért van élet Péterfy Borin, Németh Jucin és a másodszorra már csak korlátozottan vicces mashupokon túl. Az MR2 pedig eddig nem halt bele, hogy minden érdemi újdonságot felhajtson az országban, vagy legalább rétegsávokban megpróbálja lefedni a kereskedelmi alapon kiszolgálatlan, de emelt fővel vállalható igényeket.

Az Antagon szerint mégsem járja műsorközlővé fokozni a műsorvezetőket, és előre felvett számkonferálásokra korlátozni őket, ahogy a halovány és szűkszavú Kultúrfitnesz, az este 11-kor (!!!) kezdődő maroknyi magazin, meg a "Zene olvasáshoz című kulturális műsorunkat hallották" típusú cinikus kiüzengető alibizést is nehéz volna nem megúszásnak tekinteni. Zenével nem nehéz hallgatókat szerezni: a kunszt az lett volna, ha legalább a fő sávokban és az esti rétegsávokban kezdenek is velük valamit.

Félő viszont, hogy Szalaiék nem pont ugyanezt látják bajnak, és a mindenféle hangoknak engedve az MR2 előtti kívánságműsoros-nótacsokros-kabarés-sportközvetítéses-magasirodalmas-ifjúságnevelős massza-Petőfit emelik vissza. Ember még bőven maradt a Rádió különböző kivilágítatlan folyosóin, aki örömmel megcsinálja nekik, hallgató viszont annyi se lesz rá, mint 2007 előtt volt.

Ez a kulimász ugyanis egyrészt értelmezhetetlen világos arcélű csatornaként (amire rá lehetne szokni, amit be lehet programozni az autóban, satöbbi), másrészt hiába vannak megőrzendő rádiós műfajok és tiszteletre méltó hagyományok, ezzel takargatni már korábban is kínos volt a többnyire reménytelenül áporodott, unalmas, pöffeszkedő és szenvtelen műsorokat. Kalandos hónapok jönnek.