Jobbik: egy szexuálterapeuta sokat segíthetne

Könnyű kampányolni cigánybűnözéssel – mondta Novák Előd felesége a Kurucinfónak. Hogy lehet kampányolni nácikkal?

Nehéz lenne elhatárolódnia a Jobbiknak a Kurucinfótól, már nem mondhatják, hogy az a lap nem az ő befolyásuk alatt áll.

A Jobbikos PR-cikkekből eddig is elég nyilvánvaló volt…

Meg vagyok döbbenve azon, hogy valaki nőként ki meri mondani, hogy romaügyekkel könnyű kampányolni…

Ez volt a hölgy őszödi beszéde. Hiszen teljesen őszinte volt. Viszont emiatt nem ment neki senki a rendőröknek.

Ez a hölgy fel merte vállalni, hogy egy másik embertársával szemben tudatosan gyűlöletet kelt. Nőként nekem ez nagyon sértő. A nőiesség, a nővériség sokkal szorosabb kötelék bármely világnézeti, vagy faji kérdésnél. A férfiak esetében a társadalom és a hatalom piramisszerűen épül fel. Egyértelmű a hatalmi hierarchia. A nőknél mindig hálózatos a rendszer. Az a nő, aki belép ebbe a férfi-hierarchiába, ebbe az embertelen szóhasználatú világba, elveszti a nőiességét. A saját nemét árulja el.

Mi köze a nőiességnek a politikai harchoz, esetleg a cigányellenességhez?

A nőket összehozza a szolidaritás. Viszont azok a jobbikosok, akik megjelennek a nyilvánosságban, frusztráltsággal és egyben agresszivitással válaszolnak minden kérdésre. Ezt a frusztráltságot le lehetne vezetni valahogy… úgy is tudjuk, hogy Morvai Krisztina ért a farkincákhoz. Egy szexuálterapeuta sokat segíthetne. Ez persze poén. Viszont, ha belegondolunk, akkor már szörnyű.

A magyar politikai kultúra része…

A kulturáltabb énjüket letaszítva előjön egy barbár jellegű megnyilvánulás. Maga az, hogy valaki a nyilvánosság előtt szerepel, feltételezi, hogy összeszedettebb gondolatokat mond…

Moderálniuk kellene magukat? Hisz teljesen összeszedett, amit mondanak. A saját logikájuk szerint működik és sokan egyet is értenek vele.

A férfiak harci-katonásdi játékába nem kötelező belemenni, nem kötelező felvállalni ilyeneket azoknak a nőknek, akik politikusok, vagy közéleti szereplők. Lehet külön hangot megütni.

Miért függ ez a női minőségtől? Miért kellene ehhez kötni? Lehetne a politikát nemtől függetlenül, kulturáltan „csinálni”, nem?

De a férfiaktól ezt nem várhatjuk el. Az elmúlt húsz évből is látható. Hallott már Lendvai Ildikó, vagy Dávid Ibolya szájából olyanokat, hogy ocsmány módon ócsárol másokat?

Ők nem vennének részt a politikai csatározásokban?

Ahhoz, hogy valaki érvényesüljön a politikában, nem kell átvenni a férfiak beszédmódját és lesüllyedni arra a szintre. Lehet más módon is megbeszélni…

Lehet más a politika…

A nők generálhatnak változást ebben a légkörben egyedül. Nem azért, mert ők nem akarnak küzdeni, vagy kevésbé harciasak. Az emberek megcsömörlöttek ettől a gyűlölettől. Üdítően hat, ha valaki végre nem ócsárol másokat.

Viszont a Jobbik, sőt, az összes párt a másikkal van elfoglalva. Az emberek kajálják a szélsőjobbos harci mozgósítást.

Ezerszer leírta már minden újság, hogy a rendszerváltás veszteseinek ezek az üzenetek hordoznak bizonyos „forradalmár szellemiséget”. Meg kellene mutatni a baloldali részét is a politikának, ez lenne a radikális szociáldemokraták feladata. Amelyik nem sikítással és üvöltéssel kommunikál.

Mi lenne ez a radikális szociáldemokrata politika ebben a politikai helyzetben?

Nem probléma, hogy felvetették a cigánytémát. Nem kell tagadni, hogy van szegénység és vannak problémák. Nem biztos, hogy az a megoldás, hogy a Gárdával megfélemlítjük az embereket. Józan ésszel, racionális választ kell adni. Ordítva ideig-óráig lehet válaszolni a problémákra a „megtévesztett tömegeknek”. Azt szoktam mondani, hogy a szélsőjobbikosok a megtévesztett tömegek vámszedői.

Nyilván kihasználják a szegény embereket, a nyomorgókat.

Azt mondják, amit hallani akarnak.

Mint a többi populista politikus, nem?

Minden párt más minőségben politizál. Az emberek ki vannak éhezve a radikalizmusra. A radikalizmus Bibó szerint túlfűtött lényeglátás. Ennek az egyik irányzata a nemzeti radikalizálódás, a nácifikálódás.

Nácifikálódás?

Inkább náci, mert a fasiszták nem faji alapon szerveződtek. Mágikus nemzeti sérelmek, homofóbia, rasszizmus. Természetesen sosem ők a hibásak, hanem mindenki más.

Mi a második fajta radikalizmus?

A radikális szociáldemokraták a mainstream baloldali politika, illetve a kommunisták, a szélsőbaloldal közti vékony határon helyezkednek el. Ide tartoznak a feministák is. Lehetne cselekedni és a józan ész fegyverét bevetni.

Mi hiányzik?

A rendszerváltás óta a tömegek keresik azokat a közösségi élményeket, amelyekben részt lehet venni, őket segíti, megadja az érzést, hogy oda tartozhat. A mozgalom szót a létező szocializmus miatt sutba dobtuk, de nem kellett volna. Megkérdeztem gárdistákat, hogy miért gárdisták és nem azért, mert feltétlenül egyetértenek az eszmékkel, hanem tartozni szeretnének valahova. A politikai elitnek az elmúlt húsz évben sok bűne volt, az egyik az, hogy a nyolcvanas években születettekkel nem tudott mit kezdeni. A kilencvenesekről meg teljesen lemondtak.

A Civilek A Szélsőjobb Ellen most ezt szervezi? A közösséget?

A feminizmus mindig közösségi alapon szerveződött, demokratikusan. A nőmozgalom mindig akkor volt csúcson, amikor a demokratikus intézményekbe és a politikai elitbe vetett hit megrendült. A feminizmus a demokratizmus motora.

Mintha messiásszerepet vállalna magára.

Tudja, mit mondott Mónus Illés? 1944-ben, amikor a nyilasok megölték. „Szocialistának lenni, nehéz időkben, a legnehezebb és a legkiváltságosabb apostoli munka, mert erre nem mindenki vállalkozik.” Mi, a feministák vagyunk a reményvesztett ügyek prófétái. Ezért biztosan nem fogunk Kiváló Dolgozó Érdemrendet kapni. Viszont, ha mi nem csináljuk, akkor ki? A barikádnak két oldala van. Az egyik oldalon tudjuk, hogy kik állnak. A másik oldalon ott vagyunk mi, a mi kis zászlónkkal. Hogy kik állnak mellettünk, még nem tudjuk. De mi ott vagyunk.