Itthon is megjelent a kriptovaluta, amely globálisan rázta fel a művészvilágot

Alig néhány hónap leforgása alatt fenekestül fordult fel a digitális műkereskedelem világszerte egy viszonylag új technológiának, az NFT-nek (non-fungible token – magyarul nagyjából: fel nem cserélhető utalvány) köszönhetően. Maga a technológia csak a műkincskereskedelemben újszerű, azt régóta alkalmazzák már a szélesközben elterjedt kriptovaluták piacán.

A Time magazin alig több mint egy hete egy fiatal digitális művész, a húszéves Jazmine Boykins példáján mutatta be, hogyan is működik az NFT-technológia, és miért jó az a művészeknek, illetve a műgyűjtőknek egyaránt. És egyáltalán: miért és hogyan cserélnek gazdát dollártízezrekért látszólag kis értékű digitális állományok (főleg képek, zenék, animációk)?

A fiatal afroamerikai képzőművész, Jazmine Boykins alig néhány hónappal ezelőtt még ingyen tette közzé műveit az online térben, és bár az animációi jól futottak, azaz rengeteg lájkot, kommentet és megosztást szereztek, de jövedelmet nem sokat látott belőlük, leszámítva azt a kevés pénz, amit az észak-karolinai A&T Állami Egyetem óraközi szüneteiben a művek eladásából szerzett. A közelmúltban azonban – írja a Time magazin – Boykins ugyanezeket a darabokat adta el dollárezrekért, a digitális tulajdonjog szabályait forradalmasító NFT-k segítségével.

„Először nem tudtam, hogy megbízható vagy legális-e. De látva, hogy a digitális művészetet ilyen árakon vásárolják, elég meghökkentő volt, és ez bátorságot adott a folytatáshoz” – mondta a lapnak Boykins, aki az utóbbi fél évben mintegy hatvanezer dollárt keresett a műalkotásain.

Mi az, hogy NFT?

Az NFT-k nagyon leegyszerűsítve olyan digitális állományokhoz kötött utalványok, amelyek szabadon adhatók, vehetők, és biztosítják azt, hogy egy-egy fájl (például animáció) eredetijének értéke és tulajdonjoga megmásíthatatlanul és pontosan nyomon követhető legyen. A vásárló a tranzakció során közvetlenül az alkotónak fizet egy blockchain alapú kriptovalutával. Ez a kriptovaluta úgy működik, hogy automatikusan hitelesítési tanúsítványt társít a megvásárolt digitális műkincshez, és a tranzakció nyoma a blockchainben marad, azaz kitörölhetetlenül jelzi, hogy a műalkotás eredeti példányát mikor ki és mennyiért vette meg. A technológia azért forradalmi, mert valójában nem is feltétlenül a fájlt, hanem a fájl tulajdonjogát lehet megszerezni vele. Mindez jól mutatja a művészetnek azt a sajátosságát, hogy a műalkotás értékét nem annak anyagi formája határozza meg, hanem sokkal inkább az, hogy a műalkotásnak milyen értéket tulajdonítunk.

Boykins-hoz hasonló művészek számára ez azért jó, mert így minden eddiginél könnyebben profitálhatnak munkájukból, az NFT jó esetben tehát akár véget is vethet annak a problémának, amely azt eredményezte, hogy a könnyen másolható, digitális fájlokban manifesztált műalkotások alkotói, a digitális művészek lényegében ingyen dolgoztak.

Miért éri meg akár százezreket fizetni egy másolható fájlért?

Joggal vetődik fel a kérdés, miért fizetnek emberek akár több tízezer dollárt olyan fájlokért, amelyek ingyen vagy nagyon olcsón is letölthetők, másolhatók, sokszorosíthatók. Ha ennek a gyakorlati hasznát keresnénk, hamar arra a következtetésre jutnánk, hogy az NFT marhaság. A dolognak azonban ott van a nyitja, ahol a műkereskedelemnek is általában, nevezetesen, hogy egy dologról elhisszük, hogy annyiba kerül, amennyibe, és ezen az áron azért éri meg nekünk, mert akkor elmondhatjuk, hogy a nagy mű a mi tulajdonunkban áll.

A digitális műkincsek piacán annyiban más a helyzet, hogy egy-egy alkotás valóban lemásolható, ha olyan a mű, akkor akár ki is nyomtatható, kitapétázhatjuk belőle a nappalinkat fillérekért. Azt azonban könnyen beláthatjuk, hogy – egy klasszikus példánál maradva – a Mona Lisa akármilyen gyönyörű, pontos, színhű reprodukcióját akasztjuk is a falunkra, az még mindig csak másolat, az eredeti halovány utánzata lesz. Egészen más a helyzet, ha az egyébként sokszorosítható digitális műtárgynak az eredetije lesz a mienk, azaz azt a fájt birtokolhatjuk, amit a művész eredetileg megalkotott. Amikor az NFT segítségével megvásárlunk egy digitális műalkotást, akkor pontosan ez történik. A blokchain technológia örökre és kitörölhetetlenül rögzíti, hogy az adott műalkotás a miénk, és ennek ráadásul akkor is nyoma marad, ha később mégis úgy öntünk, hogy túladunk a már megszerzett értékes műalkotáson.

Az első fecske Magyarországon

Amint arról a minap már beszámoltunk, két magyar művész kísérleti jelleggel elindított egy teljesen új műalkotást egy NFT alapú értékesítési folyamatban. A Weiler Péter és drMáriás alkotta művészpáros közös digitális műalkotást készített, amelynek címe:

Jószívű betyárok megmentik Magyarországot a nemzetközi pénzügyi spekulánsok támadásától a koronavírus-járvány csúcsán.

A ritka digitális műkincset itt lehet megtekinteni vagy akár ajánlatot tenni rá.