"Itt ma nem nokiásdobozok forognak, hanem fél megyék"

Az ellenzéki pártok összegyűjtötték a Közgép állami megrendeléseit vizsgáló bizottság megalakulásához szükséges 78 aláírást, kedden benyújtotta a parlamentnek a Jobbik az erről szóló indítványt. Török Gábor kulcskérdésnek tartja, hogy mihez kezd a kormánytöbbség az ellenzék legutóbbi vizsgálóbizottsági kezdeményezésével. Az elemző

blogjábanemlékeztet: az első Orbán-kormány alatt az akkori parlament számos alkalommal tagadta meg (tette lehetetlenné) a vizsgálóbizottságok megalakulását, holott a házszabály alapján – ha elegendő aláírás állt rendelkezésre – létre kellett volna hozni ezeket. 1998 és 2002 között az akkori kormány azzal, hogy a szabályokat megszegve egyetlen ellenzéki vizsgálóbizottsági kezdeményezést sem engedett át, Török szerint jobban rongálta a demokráciát, mint most, amikor többségével élve új – számára feltehetően kedvezőbbnek gondolt – választási rendszert hozott létre.

Az Országgyűlésről szóló, idén elfogadott törvényben a kormánytöbbség meghagyta a parlamenti kisebbség jogát arra, hogy vizsgálóbizottságot kezdeményezzen. Miután az aláírásokat a Jobbik az LMP és az MSZP padsoraiból összegyűjtötte, és a határozati javaslatot benyújtotta, a kormánytöbbség nehéz helyzetbe került. Török kiemeli: ha a saját maguk által elfogadott törvénynek megfelelően megszavazzák a bizottság megalakulását, a következő időszakra egy számukra kifejezetten kellemetlen témát segítenek – az eddigieknél is jelentősebben, nagyobb munícióval– napirendre. A bizottság maga elé idézheti a nyilvánosságtól következetesen elrejtőző főszereplőket, akiknek ráadásul – miután az alaptörvény „a bizottságok előtti megjelenés kötelezettségét” fogalmazza meg – törvénytisztelő emberként meg is kellene ott jelenniük. A politikai racionalitás tehát egyértelmű: a Fidesznek nem lenne szabad engednie, hogy a bizottság megalakuljon, ugyanakkor a kezdeményezés megtagadásával újabb érvet adna a kormánytöbbség azok kezébe, akik diktatórikus törekvésekkel, az ellenzéki jogok sárba tiprásával vádolják őket – írja.

"Csak nemzetközi összefogással lehet megtisztítani a Kárpát-medencét"

A napokban kiszállt az Európai Bizottság Európai Csalás Elleni Hivatala (OLAF) a Simicska Lajos tulajdonában álló Közgép Zrt.-hez. A cég közlése szerint egy európai uniós társfinanszírozású projekttel összefüggésben, annak ellenőrzésére kereste meg a beruházás valamennyi résztvevőjét. Tóta W. Árpád

szerinta klientúraépítés gátakba ütközhet, még ha a sajtó és ellenzék erőtlen is a leküzdéséhez.

"A rablóvár felépült, állnak a bástyák, nem kell félni az uraknak a parasztoktól. Ugyan ki merné kivizsgálni Simicska Lajost? Számvevőszék? Ügyészség? Bíróság? Hiszen ezek már a várnéphez tartoznak. Marad néhány kellemetlen hang, sajtó és ellenzék, de azok úgyse tudnak bizonyítani semmit, oda lehet vágni nekik, hogy tegyenek feljelentést, ha nem tetszik valami. A nyáj úgyis elhiszi, hogy nem lopunk, a klientúra ezzel szemben boldog, hogy de. És még mindig elég nagy a nyáj, valamint ígéretesen hízik a baráti vállalkozók rétege. Az igazi, térdcsapkodós humor, hogy ezeket az állami kegyből kitömött vazallusokat nevezik büszkén izmosodó középosztálynak. Mert hogy a haverokon kívül másnak nem nő itt fű, azt nyilvánvalóvá tették minden ágazatban. Miénk e föld, erdő-mező, kalásza, virága nékünk terem" – írja.

"A magyar rablóvár akkor sem sérthetetlen, ha mi magunk erőtlenek vagyunk a leküzdéséhez. Hogyan lehet ezeket fegyelmezni? Nyilván egész kutatóintézetek rágódnak ezen a problémán, és ha rendesen végzik a munkájukat, hamar észrevehetik, hogy a korrupcióba, abba itt gyönyörűen bele lehet bukni. És azt is, hogy itt ma nem nokiásdobozok meg néhány milliós végkielégítések forognak, hanem fél megyék" – teszi hozzá Tóta.

Úgy látja: "A magyarok kezéből kiverte az eszközöket a kormányuk. Sem a sajtónak, sem az ellenzéknek nincs lehetősége és kapacitása igazolni a Simicska-bozon létét. Ehhez a nyugati civilizáció nagy teljesítményű neutronágyúja kell. Azzal viszont gyerekjáték. Információgyűjtés, rendszerezés, majd az egyértelmű bizonyítékok közzététele. Aztán fusson, ki merre lát. Ennek a tavasznak lehet első fecskéje az Európai Bizottság Csalás Elleni Hivatalának látogatása a Közgépnél és kapcsolt csápjainál. Ettől a szennyeződéstől csak nemzetközi összefogással lehet megtisztítani a Kárpát-medencét. Úgy látszik, eddig sikerült elterelni a figyelmüket az elvi vitákkal, és most kaptak észbe: nem a pöffeszkedés a lényeg, hanem hogy ezek közben zsebre tesznek egy országot. És ezt kell megakadályozni ahhoz, hogy ez az ország valaha megszabadulhasson tőlük".

Orbán gyenge pontja

A nemzeti együttműködés rendszerében nincsenek oligarchák – jelentette ki Orbán Viktor május 7-én, az LMP-s Karácsony Gergely kérdésére válaszolva, aki azt tudakolta, hogy a kormány miért Fidesz-közeli oligarchák – például Simicska Lajos és Nyerges Zsolt – érdekeit képviseli, miért nem a magyar emberekét.

Akkor a

Véleményvezérblog szerint kiderült: a kormányfő a védhetetlent próbálja védeni, az oligarcha-vádra nincs igazi válasza. "Régen került már miniszterelnök ennyire kellemetlen helyzetbe a magyar parlamentben. A „Vannak-e oligarchák a Nemzeti Együttműködés Rendszerében?" című LMP-s kérdésre adott válaszában Orbán Viktor bevetett mindent a szőrszálhasogatástól a tréfálkozó-leereszkedő tanárbácsi stíluson át a külföldi tőkével harcoló kuruc vitéz pózáig, de nagyon nem akaródzott működni. A mögötte ülő fideszes képviselők is csak mereven néztek maguk elé, mert pontosan tudták, hogy itt bizony a miniszterelnök a védhetetlent próbálja meg védeni" – írja a Véleményvezér blog. A szerző szerint Orbán Viktor válaszában azzal próbálkozott, hogy megváltoztassa az oligarcha szó jelentését úgy, hogy azt csak Gyurcsány Ferencre lehessen ráhúzni. A blog megállapítja: az oligarcha is nagytőkés, csak éppen elsősorban annak köszönheti vagyonát és/vagy annak fenntartását, hogy az állam csecsén lóg (járadékvadász), míg a többi nagytőkés esetében nem az állam garantálja az első számú bevételi forrást. "A nagytőkés kategóriájának megengedő értelmezésével tehát Orbán Viktor egyenlőségjelet próbált tenni a Fidesz „gazdasági háttéremberei" és mondjuk Rubik Ernő közé" – írja.

A blog szerzője hozzáteszi: azzal, hogy néhány ügy kapcsán nyilvánosságra kerültek az állami megrendelések vagy pályázatok kedvezményezettjeinek nevei, feltárult a tulajdonosi és érdekeltségi háló, a számok pedig magukért beszélnek, az ellenzék az első olyan fegyvert kapta a kezébe, amivel közérthető módon és hatékonyan üthet rést az elmúltnyolcévező kormányzati kommunikáció pajzsán.