Itt a racionalitás ideje

- Mi lett magával?

– Miért?

– Mintha radikalizálódna.

– A politikám mérsékelt, ám az Orbán-rezsimmel szemben valóban radikális a DK. Én pedig ennek a pártnak vagyok a politikusa.

– A kemény hangütés inkább pártfegyelem és nem belső elhatározás kérdése?

– Nem a pártfegyelem motivál. Úgy érzem, nincs más eszköz ezzel a rendszerrel szemben. Természetesen sok parlamentáris eszközzel élek: felszólalok, írásbeli kérdéseket adok be. Ám azt gondolom, hogy a feleségverő Balogh még most is a Fidesz tagja lenne, ha nincs a monoklis akciónk. Lehet, hogy sokkoló volt, de megértették az emberek. Azóta levelek tucatjait kapom. Van, aki a látleleteit küldi el, hogy bizonyítsa: valós problémáról beszélünk.

– Nem arról van szó, hogy a monoklis tüntetés, a hazaárulózó kiabálás, a parlamenti virrasztás, az Arany mikrofonállvány-díj átadása a köztévében inkább népszerűségnövelő akciók?

– Mérhetetlenül unom, hogy nekem a nácik miatt kell felszólalnom, akciókat szerveznem. Egy normális országban az ilyen aggasztó jelenségekről külső hatás nélkül is elindulna a parlamenti diskurzus. Nálunk a kormánypárti képviselők nem is akarnak tudni társuk nőverési ügyéről és arról, hogy a monoklis akcióm miatt pénzbírságot kaptam az Országgyűlés elnökétől. A baj éppen az, hogy sokan félrefordítják a fejüket. Amikor elfogadhatatlan hangnemben beszéltek Selmeczi Gabrielláról, ugyanígy tiltakoztam.

– Személyes haszna is van a fellépésének: a Facebookon néhányan már kormányfőnek jelölnék. Vajon igaza van-e a PM-es Szabó Tímeának, aki szerint ha Magyarországnak egyszer nő lesz a miniszterelnöke, ettől boldogabb, sikeresebb ország lesz a miénk?

– Nekem az az álmom, hogy Magyarországnak végre jó miniszterelnöke legyen. Mindegy, hogy ő nő lesz-e vagy férfi. Sosem mondom azt, hogy mi nők jobbak vagyunk, csupán azt, hogy ugyanazokat a jogokat akarjuk. Lehet, hogy egyszer az országnak női miniszterelnöke vagy vezérkari főnöke lesz, de szeretném, ha ők azért kerülnének erre a magas posztra, mert alkalmasak a feladatra, s nem azért, mert nők. Nincs bajom azzal, ha a képviselők kíméletlenül támadnak a politikám miatt. Ám ha kifogynak az érveikből, akkor ne hangozzanak el olyan ostoba mondatok, mint hogy „Mit pofázol bele, kisanyám?”, vagy: „Vetkőzz, Ági! Hol a babydoll?” A közélet hangnemének meg kell változnia.

– Mitől lett ilyen mocskos a közbeszéd?

– A 2010-es választások után teret kaptak az antiszemita, rasszista hangok a parlamentben. Emellett sokan úgy gondolták, hogy menő a nőkkel szembeni flegmaság, a lekezelő stílus.

– Szelényi Zsuzsa, az Együtt-PM politikusa szerint eddig egyetlen párt sem tudta megszólítani a nőket, mert egyiknek sem sikerült tükröznie azt, hogy ők is fontosak.

– Női politikus vagyok, de nem nőpolitikus. Eddig a hadsereggel, a titkosszolgálattal, a rendőrséggel foglalkoztam. De emlékszem arra, hogy a szocialista kormányzás idején esélyegyenlőségi miniszter is dolgozott a kormányban, és korábban – Eörsi Mátyással – országgyűlési határozatot nyújtottunk be arról, hogy a családon belüli erőszak ügyében a kormánynak lépnie kell. Anno a képviselők nem tartottak erkölcsi prédikációt a nőknek arról, hogy az ő dolguk a szülés, és akkor nem válnak áldozattá. Az én világomban nem a kormány dönti el, hogy mi a nő sorsa.

– A stílusváltás nem jön magától létre.

– Valóban, hosszú tanulási folyamat eredménye. De szükség lenne a politika mellett a sajtó, a tudományos élet példamutatására is.

– És mi a helyzet a kormányváltással? Nem áll túl jól az ellenzék szénája. Önök szerint teljes összefogás nélkül nincs győzelem. A másik oldal pedig sok más mellett arra hivatkozik: már a programjaik is jelentősen különböznek egymástól.

– Az MSZP és az Együtt-PM programjai között nyilván vannak különbségek. De üljünk le és kössünk kompromisszumot. Amikor az MSZP-vel tárgyaltunk, elmondtuk: készek vagyunk elfogadni a két szervezet által aláírt dokumentumot is. Évek óta halljuk, hogy Gyurcsánnyal nem megy. Aztán kiderült, nemcsak vele van gond, hanem velem, Molnár Csabával meg Varj- Lászlóval is.

– A szocialista olvasat szerint ők csak azokban a körzetekben nem indítanák az említett politikusokat, amelyekből önök így vagy úgy eljöttek, amikor beléptek a DK-ba. Listán azonban adnának helyet.

– Nem alapoznék hosszú távú barátságot ilyen legendákra. Ott ültem a tárgyaláson. Nem ezt mondták.

– Mindkét fél a másikat vádolja azzal, hogy nem akart vagy nem akar megállapodni. Az MSZP szerint önök például azért, mert az összefogás hangoztatása a növekedésük záloga, s ha az megvalósul, akkor a DK nem dagad tovább. Ám nem is az a lényeg, melyiküknek van igaza, inkább az: hogyan lehet majd a kölcsönös bizalmatlanságnak légkörében együttműködni?

– A politikához szenvedély kell, és racionalitás. Az előbbiből a mi oldalunkon nincs hiány. Ám van egy pillanat, amikor ki kell mondani, itt a racionalitás ideje.

– Ez önök szerint most érkezett el? Gyurcsány Ferenc azt mondta, december 10-éig kérjenek felhatalmazást saját testületeiktől a demokratikus ellenzéki pártok, hogy legalább a három nagy párt kezdjen tárgyalást a közös fellépésről. Ám a szocialista választmányi ülésen Bajnaiék számára is kiderült: nincs az MSZP-nek olyan fóruma, amely a nyitás mellett volna.

– A politika nem arról szól, hogy szeretem-e X-et az MSZP-ből, vagy sem. Az a célunk, hogy ez a rezsim eltűnjön az országból. Hallani kell, hogy mit akar a kormányváltó többség. Ők – köztük szocialistaszimpatizánsok is – azt mondják a fórumainkon, hogy összefogás kell, közös lista és egy miniszterelnök-jelölt. Kérdés: ki az, akinek a vezetésével kirángatható az ország a mai helyzetből.

– De abban a felvetésben is van racionalitás, hogy a baloldali „kis gömböc” elérte a határait. A szocialisták szerint együtt nem sokra mennek, a bizonytalanokat úgy nem tudják megszólítani. Vagyis nem elég a teljes összeborulás, valami plusz is kellene, hogy a kiábrándult többség felkapja a fejét.

– A Medián által megkérdezettek kétharmada azt mondta, szükség van a Gyurcsány vezette DK-ra az ellenzéki összefogásban. Értem, hogy a többiek számára mi vagyunk a mumus, de ne állítsuk már azt, hogy miattunk nem megy. Azt mondja, valami plusz kell? Hát hol az a miniszterelnök-jelölt, aki tudja, mivel lehet megszólítani a bizonytalanokat, hogyan lehet növelni az ellenzéki tábort? Nincs több idő a hisztire. Akkor ki kell mondani: tisztelt Demokratikus Koalíció, veletek nem.

– Kimondták.

– Nem igaz. Botka Laci azt mondta: nyitva áll a megállapodás lehetősége. Mondhatják azt is, hogy Ferivel nem lehet, de erre én csak ugyanazt tudom mondani, amit már a Facebookon megírtam. Ha azt gondolják, hogy a DK Gyurcsány nélkül bármilyen megállapodást köt, akkor nem tudnak semmit rólunk.

– Akkor mondjuk ki azt is: az ellenzék egymással szemben hajtó sofőrjei az utolsó pillanatban sem rántják félre a kormányt?

– Nekünk nem az MSZP a riválisunk. Potenciális koalíciós társnak tekintjük őket.

– De ha egyéniben elindulnak egymással szemben, akkor oda a győzelem lehetősége.

– Ezért kellene megállapodnunk, befejezni a hisztit.

– Ez zsarolás.

– Miért lenne az? Minden jelöltünkkel aláírattuk: ha megállapodás lesz, visszalépnek. Lehet ésszerű megoldást találni.

– És mi lesz, ha végül győznek? Hogyan tovább?

– A következő kormány nagy feladata lesz, hogy szövetséget kössön. No nem a Fidesszel, hanem a konzervatív szavazókkal, az értelmiséggel, a jobboldali világgal. Így nem mehet tovább. Különben az ország felemészti magát.