Itt a bizonyíték: a magánnyugdíjasok örökösei sokkal jobban járnak

Ha 2011-ben egy magyar állampolgár magánnyugdíj pénztári tag marad, akkor - a jelenlegi törvények szerint - nem részesülhet állami nyugdíjban, munkáltatójának azonban be kell utána fizetnie a nyugdíjjárulékot. Mindezek ellenére nem volna furcsa, ha azt állítanánk, hogy jobban járhat anyagi szempontból az, aki a magánnyugdíj rendszert választja, mint az, aki hagyja magát belekényszeríteni az állami rendszerbe. Nem mellékes az sem, hogy az állami nyugdíjjal ellentétben a felhalmozott magán nyugdíj örökíthető, valamint azt is figyelembe kell venni, hogy a nyugdíj korhatár várhatóan, fokozatosan emelkedni fog, így egyre többen eshetnek majd el nyugdíjuktól.

***

2010-ben az állami nyugdíjak átlagos értéke: 83 689 forint (forrás: KSH) volt. Azonban 2012-től életbe lép egy kormányhatározat, amely alapján az állami nyugdíjat csak az erre a célra befizetett összegekből lehet finanszírozni, ami azt jelenti, hogy több mint 40 milliárd forinttal fognak kevesebbet kapni a nyugdíjasok az államtól, mint amennyit most folyósítanak számukra. Ha a későbbi kormányok nem pótolják ki valamilyen forrásból a nyugdíjakra szánt pénzt, akkor az állami nyugdíj átlagos értéke: 69 128 Ft lesz.

Végső soron nem mondhatjuk azt, hogy utóbbi lépés – nevezetesen az, hogy a nyugdíjakat csak a nyugdíjjárulékokból fedezzék – etikátlan lenne, hiszen ha bármilyen téren ennek az ellenkezője fordulna elő, az jogosan váltana ki közfelháborodást. Például a BKV jegyek és bérletek megvásárlásával – állítólag – az utasok ahhoz járulnak, hozzá, hogy fenntartható legyen a budapesti tömegközlekedés. Amennyiben kiderülne, hogy ebből a pénzből modern kórházi eszközöket vásárolnak, – ami önmagában dicséretes dolog – a fizető utasok joggal háborodnának fel.

Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a magánnyugdíj pénztárak háttérbe szorítása megindokolható, etikus döntés lett volna a kormány részéről. Hiszen más tényezők játszanak szerepet abban, hogy a magánnyugdíj pénztárból mennyit tud kivenni egy állampolgár, mint abban, hogy mennyi állami nyugdíjat kap.

Tegyük föl, hogy József becsületesen dolgozott egész életében, de nyugdíjba vonulásakor (mint ahogy most is) elég kevés az aktív munkavállaló és csak az ő nyugdíjjárulékaikból lehet fizetni az egyre népesedő nyugdíjas réteget. Nyilvánvaló, hogy kevesebb nyugdíjat fog kapni, mint amire számított. Ugyanakkor azt, hogy mennyit vehet ki a magánnyugdíj pénztárból, nem befolyásolja sem a nyugdíjasok, sem az aktív keresők száma. Itt olyan tényezők játszanak szerepet, mint például: József fizetésének hány százalékát tette be a pénztárba fizetéséből, illetve, hogy milyen hozamai voltak a befektetésének az évek során. Józsefnek nyilván mindkettőbe lehetett beleszólása, hiszen dönthetett úgy, hogy több – vagy éppen kevesebb – összeget tesz be, mint mások, és arról is, hogy milyen kockázatú portfolióba kívánja elhelyezni az általa megkeresett pénz egy részét.

***

Három, a témában érintett személlyel találkoztam egy csendes, belvárosi kávézóban, ahol arról beszélgettünk, milyen módon kívánnak gondoskodni a jövőjükről. Ketten magán- nyugdíj pénztári megoldást választottak, míg egyikőjük az állami kasszánál maradt.

László jelenleg 32 éves, bruttó havi jövedelme 120 000 forint. Feltételezzük, hogy 38 év múlva 70 év lesz a nyugdíjkorhatár, tehát csak akkor juthat hozzá majd állami nyugdíjához, hiszen ő ebben a rendszerben maradt. Amennyiben hazánkban a népesség továbbra is csökkenő tendenciát mutat, úgy 2050-ben 8,5 millió főt – KSH szerint – számlálhatunk majd országunkban. A 15-64 éves aktív dolgozók 58.6%, míg a nyugdíjasok aránya 38% lesz a teljes népességből. Ekkor (http://vasarlocsapat.hu/ nyugdíj kalkulátora szerint) László 77 000 forintos átlag nyugdíjra számíthat, ami nem sokkal több, mint amit 2012-ben kapnak majd a nyugdíjasok. Nagy valószínűséggel az infláció mértéke évi 4% lesz – a KSH adatai szerint.

László úgy gondolja, hogy megéri az állami rendszerben maradni, hiszen az államnál nagyobb garanciát egyik cég sem kínál és hiába várható a magánnyugdíj pénztáraktól magasabb hozam, ez kockázattal járhat, ezért semmiképp sem szeretné odahelyezni a pénzét. (Kormányunk kedveli a „Lászlókat”, pontosan ilyen polgárokat szeretne látni az országban…)

Lászlóval ellentétben Aranka (35), aki havi 150 000 forint bruttó visz haza, úgy döntött, hogy a magánnyugdíj pénztári rendszerben marad, mert nem szeretne több millió másik embertől függeni: sokkal inkább önmaga akarja saját jövőjét alakítani. Szerinte az állami garancia sem készpénz, ráadásul sokkal kevesebb nyugdíjra számíthat, ha ezt a megoldást választja. A számok Aranka igazát támasztják alá: ha még 35 évnyi munkaviszony után mehet majd csak nyugdíjba, – a magánynyugdíj pénztár éves hozamát határozzuk meg 8%-ban, az éves inflációt pedig 4%-ban – akkor összesen 72 625 957 forint fog felhalmozódni számláján, ami mai értéken 18 404 541 forint. Ha ebből havi szinten 110 000 forintot szeretne kivenni (ami közel másfélszerese László állami nyugdíjának,), akkor valószínűleg 21 évig ki fog tartani felhalmozott vagyona.

Péter (30) Lászlóhoz hasonlóan, havi 120 000 forintot keres, ugyanakkor akárcsak Aranka, ő is a magánnyugdíj pénztárban tartja megtakarítását. Úgy véli, hogy bár némi kockázatot vállal az ember, ha ezt a megoldást választja, viszont a várható haszon ellensúlyozza ezt. Ha ugyanolyan paraméterek mellett növekszik a vagyona, mint Arankáé (évi 8%-os hozam, 4%-os infláció), 95 029 709 forintot fog felhalmozni 70 éves korára, amely mai értéken:
19 793 647 forint. Ha ő is 110 000 forintot szeretne havonta kivenni megtakarításából, 24 évig teheti majd ezt meg.

Persze érthető László álláspontja: hiszen minden ember elemi igénye a biztonság. Természetesen bízhat valaki abban, hogy az alkotmány alapján majd eltartják a gyermekei. Ugyanakkor, ha ennek a gyermekek nem tudnak eleget tenni, (vagy, mert nem keresnek eleget, vagy, mert pusztán nem is léteznek) jobb, ha az emberek Arankához hasonlóan olyan megtakarítási megoldásokat keresnek, amelyekre az állam nem teheti rá mohó mancsát. Rendkívül fontos, hogy elegendő legyen a felhalmozott vagyon, hiszen a biztonságosan összegyűjtött, de kevés pénzből nem lehet az egyre dráguló gyógyszereket, magas kórházi számlákat és a rezsit sem kifizetni. A szórakozásról, utazásról, a kulturált és jól megérdemelt pihenésről pedig még említést sem tettünk…

Ugyanakkor vannak az állami nyugdíjrendszernek egyéb hiányosságai is.

Az állami nyugdíjasok elhalálozásának esetén hozzátartozóik csak egyszer vehetnek fel pénzt, abban a hónapban, amikor az adott személy elhunyt (ebben az esetben csak egy havi állami nyugdíj átvételére jogosultak az örökösök). Ha azonban a magánnyugdíjas egy évvel a nyugdíjba menetele után távozik el az élők sorából, teljes felhalmozott vagyonát egy összegben vehetik föl örökösei.

Ha egy állami nyugdíjra számító személy meghal, mielőtt elérné a nyugdíjas kort, akkor házastársa nem jogosult özvegyi nyugdíjra, ugyanis erre csak akkor számíthat, hogyha férje/felesége már elérte a nyugdíjas kort (de ha jogosult is, maximálisan 72 820 Ft-ot kaphat ezen a jogcímen havonta). A mértéke pedig alapvetően ötven százaléka annak a nyugellátásnak, amely az elhunytat megillette.

Az özvegyi nyugdíjra mindössze egy évig számíthatnak a jogosultak. Ezután már csak azoknak jár az özvegyi nyugdíj, akik:

• betöltötték a rájuk vonatkozó, irányadó, öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt,
• rokkantak,
• házastársuk jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy legalább két, árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról kell gondoskodniuk.

Ezzel szemben, ha egy magánnyugdíj pénztári tag halálozik el a nyugdíjazása előtt egy (vagy több) évvel, akkor a számláján felhalmozott teljes vagyona örökölhető lesz, egyelőre adómentesen! Így akár több tízmillió forintos veszteség is érheti azokat, akik az állami rendszert választják…

Lehetséges, hogy a nyugdíj kalkulátor számításai nem teljesen pontosak, azonban akkor is valószínű, hogy sokkal jobban járhat az, aki a magánnyugdíj rendszert választja.