Ítélet a bírákról

- Hányszor nézett az égre, és sírta vissza régi álmát az orvosi pályáról?

– Nem emlékszem ilyen pillanatra. Minden percét élveztem ennek a hivatásnak. A legteljesebb az utolsó tizenkét év volt, amikor kollégiumvezető lehettem, közben másodfokon ítélkeztem is. A legkevésbé sem örültem nyugdíjazásomnak, bár a nálam fiatalabb kollégák nagyobb sérelmet szenvedtek, hiszen ők is joggal számoltak további évekkel, egészen hetvenéves korukig.

- Hölgyek kora után érdeklődni...

– Túl vagyok a hatvankettőn. Ha nincs az új szabály, bíraként maradhattam volna, de kollégiumvezetői pályázatot már nem adtam volna be, mert a hatéves ciklust nem tudnám kitölteni. Jobban fáj ennél nyugdíjazásunk váratlansága és az intézkedéshez kapcsolódó magyarázat. Szó sincs ugyanis társadalombiztosítási megfontolásokról, mert akkor nem az alaptörvényben szabályoznák, és nemcsak a bírákra-ügyészekre írnák elő.

- Mit gondol, mi a baj magukkal?

– Ez egy hosszú folyamat vége. Már 2006-ban, az őszi tüntetések után kétségbe vonták szakmai félkészültségünket. A kerületi bíróságokat az előzetes letartóztatások elrendelése, minket pedig azok megváltoztatása miatt bélyegeztek meg. A bírói döntéseket átpolitizálták, pedig nem politikai megfontolások alapján születtek, ezt határozottan állítom.

- Kik politizálták át a döntéseiket? A sajtó? A pártok? A kormány?

– Elsősorban a sajtó, ugyanakkor a Civil Jogász Bizottság, a különféle jogvédő szervezetek, a parlamenti bizottságok, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szünet nélkül beszámolókat, összefoglalókat kértek. Ahogyan a közélet, úgy az igazságszolgáltatás is átpolitizálódott.

- Belátom, meghökkentő lehetett több évtized után, hogy a nyilvánosság áttöri a paragrafusok bástyáit, és elszámoltatja az igazságszolgáltatást. Ha magas lovon ülnék, azt mondanám: ez a demokrácia.

– A politika általában elégedetlen az igazságszolgáltatással. Hozzászoktunk a belső, miniszteriális bírálatokhoz, hogy lassúak vagyunk, ítéleteink nem eléggé szigorúak. Ez megy harminc éve. 2008 és 2010 között – különösen Draskovics úr minisztersége idején – minden hétvégén hoztak egy új jogszabályt, egy-egy aktuális eseményre válaszolva. Szakmai vezetőként feladatom ezen új jogszabályok értelmezése és a törvény egészébe történő beillesztése volt.

- Uniós nemzetközi szervezetek sem hiszik el a nyugdíjazás indokait. Ha nem az általános korhatár, akkor mi lehet a valódi magyarázat? A korosabbak nem elég megbízhatóak? Látták Kádárt?

– A megbízhatóság tág fogalom. Egyébként a bírói kart – a most nyugdíjba küldöttekkel együtt – 1992-ben Balsai István akkori igazságügyi miniszter legitimálta, miután mindenki megfelelt a C típusú átvilágításon.

- Igaza van, többféle megbízhatóság létezik: politikai, szakmai. És a bíróságokon ma is szignálják az ügyeket, sőt, ma már ki is jelölhetik az eljáró bíróságot, bírát. Olyan nagy baj az, ha a vezetők tudják, ki mire alkalmas?

– Kihagynám a választ.

- Megértem.

– A korábbi kormányok alatt is előfordult, hogy érdeklődtek a bíróság elnökénél bizonyos ítéletekkel kapcsolatban, de ez inkább számonkérés, mintsem kívánság volt. Egyébként politikai ügyeket nem tárgyaltunk, bár a nagy gazdasági pereknek voltak a politikai élettel összefonódó résztvevői.

- A Tocsik-, Kunos-, Kulcsár-ügyben nem kért senki semmit?

– Határozottan állítom: nem.

- Navracsics Tibor igazságügyi miniszter javasolta az ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatát a Kúria elnökének írt levelében, mert úgy látta, hogy az emberek enyhének találták – különösen, de jól kiemelve – a Cozma-ügyben hozott másodfokú ítéletet. Az elnök, Darák Péter karakánul elhárította a beavatkozási kísérletet. Boldog lehet, aki ilyen szervezetben dolgozhat!

– Azt hiszi, korábban nem voltak ilyen javaslatok? Igaz, szervezeten belül, de 2001-ben Dávid Ibolya is kérte már Solt Páltól, és Petrétei József is Lomnici Zoltántól, sőt Lomnici maga is kérte a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetőjétől az ítélkezés egységesebbé tételét egy-egy bűncselekménytípusnál. A jelenlegi miniszter eljárása nem példa nélküli, igaz, szervezeten kívüli eset, ő ugyanis nem tagja a bírósági igazgatási szervezetnek.

- És jó példa?

– Az igazságügy irányítói nem szólhatnak bele konkrét ügyekbe, nem is teszik. Politikai felelősségük persze van. Navracsics Tibor miniszter felkérését a Kúria elnöke és a kollégium vezetője elegáns válasszal utasította el.

- A parlament előtt van az új büntetőkódex. Állandó jelzője a sajtóban: szigorú. Miért gondolják a törvényhozók makacsul, hogy ha rendet akarnak, akkor fokozni kell a jogi szigort? Ötven éve hiába harsogják a kriminológusok, hogy a kemény büntetések nem csökkentik a bűnözést.

– A politikusok gondolatvilágában a büntetőjog a rendteremtés eszköze. A javaslat néhány esetben csakugyan szigorít, mégis az elmúlt tíz év egyik legszínvonalasabb jogszabálya. Négy kodifikációs bizottságnak is tagja voltam korábban, állíthatom, hogy „szebb”, mint a hatályos Btk. Az igaz, és nekem sem tetszik, hogy a jogalkotó szűkíti a bírák mérlegelési lehetőségeit, különösen a büntetések kiszabásában.

- Mi indokolja, hogy 14 helyett 12 éves gyerekek is büntethetők legyenek, ha embert ölnek? Hogy az elévülés alsó határa 3-ról 5 évre nőjön; hogy emelkedjen a szabadságbüntetés maximuma; hogy megszűnjenek a kábítószerfüggőkre vonatkozó enyhébb szabályok; hogy szigorúbban büntethessék a nemi erkölcs ellen vétőket; hogy soha ne évülhessenek el az életfogytiglannal fenyegetett bűncselekmények?

– Az utolsó öt év bűnözési dinamikája nem indokolta a szigorításokat. 2003 és 2010 között nem nőtt a súlyos bűncselekmények száma. 2011-ben viszont a három dobásnak nevezett borzalom ellenére több volt az erőszakos, élet elleni bűncselekmény.
A többszörös visszaesőkkel szemben már a hatályos törvény is szigorú szabályokat alkalmaz. Ami elfogadhatatlan – és ez már a 2010. év jogalkotási terméke –, hogy a törvényjavaslat az egy eljárásban elbírálandó erőszakos, élet elleni cselekmények esetén is kötelezővé teszi az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását. Vagyis mindkét szabályt átveszi a mostani javaslat, de bizonyos tekintetben finomít rajtuk.

- Tagja volt a 2008-as a büntetőjogi kodifikációs bizottságnak, amely ugyanúgy 12 évre akarta csökkenteni a büntethetőségi korhatárt, mint a mostani javaslat. Két-három gyermek fiatalkorúakkal közösen elkövetett gyilkossága indokolttá tesz egy ilyen változtatást?

– Nagy vita volt erről, a tudomány és a szakma alaposan megvitatta, én akkor sem értettem egyet a javaslattal, s nem változott a véleményem. Ennek ellenére az életkor leszállítása nem ütközik nemzetközi normákba. Az elkövetők felismerési képességét a bírának kell vizsgálnia – ez nem szakértői kérdés –, és a szankció legfeljebb négy évig terjedő javítóintézeti nevelés lehet. Egyetértek viszont azokkal, akik vitatják ennek célszerűségét és eredményességét.

- A Nemzeti Együttműködés Programjában az olvasható: „A jogszabályok szigora, a büntetési tételek növelése, az életfogytig tartó szabadságvesztés többszöri alkalmazása, az áldozatok védelme meg fogja fékezni a bűnök elkövetőit, és világossá teszi a társadalom minden tagja számára, hogy Magyarország nem a bűnelkövetők paradicsoma.” Állította ezt valaki?

– Egy bírától soha ne kérdezze meg, hogy egyetért-e a büntetőpolitikával! A bíró nem politizálhat, köteles végrehajtani a törvényeket, amelyeket politikai megfontolások alapján hoz a parlament. A bírákat ugyanakkor érzékenyen érinti, ha szűkül a bírói mérlegelés köre, és megbomlik a jogalkotó és a jogalkalmazó közötti hagyományos kompetenciahatár. A bűnözés visszaszorítására sokkal inkább a gyors és teljes körű felderítés, a hatékony nyomozati munka alkalmas.