Ingyenélők?
Vicces, ahogy a focisták is a kormány segítségére sietnek. Nagy lehet a baj, ha már a Békemenet, sőt Kerényi festői is kevésnek bizonyulnak. Ahogy berontottak a diákok közé, és intelligensen előadták vádjaikat, a lényeg az volt: a diákok ingyenélők. Ez a röghöz kötés egyik fő érve is: az állam pénzén, az adófizetők pénzén tanulnak, jogos tehát, hogy viszonozzák sokéves itthoni munkával.
Nos, ez az „ingyen” tanulás gondolkodtatott el. Gyermekeim is tanultak annak idején sokat, most meg már a legnagyobb unokám (a 10 közül!) kezdte az egyetemet, tudom, mit beszélek. Nagyon nagy áldozat a szülő részéről egy gyerek taníttatása még tandíj nélkül is! Még ha a gyerek dolgozik is az iskola mellett, még ha igazán szerényen él is, még ha a legrövidebb időn belül végez, akkor is. És ahol több gyerek van, hogy mondhatná a szülő a másodiknak, harmadiknak, hogy téged már nem tudlak taníttatni? És bizony áldozat a gyerek részéről is, hiszen látja, hogy társai, akik az általános iskola vagy a gimnázium után rögtön munkába álltak, már hol tartanak, amikor ő még a szülei nyakán él.
Erre érvelnek azzal vezető politikusaink, hogy mint diplomás milyen jól fog keresni, akkor majd bezzeg nagyon is jó lesz neki. Hát attól függ. Ha pedagógusnak megy az istenadta, akkor soha nem fogja utolérni még az utcaseprőt sem. Ha védőnő lesz, vagy könyvtáros, vagy kertész, akkor se hamar. Egy-két sztárszakot kivéve bizony nem kecsegtet túl nagy anyagi sikerrel a továbbtanulás.
Hogy akkor mégis miért? Feltehető, a gyerekeinkben van valami érthetetlen vágy: többet szeretnének tudni a világról, később értelmes, érdekes munkát akarnak végezni. Úgy gondolják, hogy tanulni, tudni jó. Ezt a diákok közé rontó kedves futballhuligánoknak persze nehéz lenne elmagyarázni...
Ráczkevy Sándorné
Budapest
