Ingovány, amelyre autópályánkat építjük

Forrásaink szerint az összes probléma alfája és omegája az állandó kapkodás, a szervezetlenség, a megfelelő szakértelem hiánya és a döntéshozatal hátterének áttekinthetetlensége. Ezek együtteséből erednek az ÁSZ által jogosan megfogalmazott súlyos problémák, az alapos előkészítés elmulasztása és abból eredően a költséghatékonyság hiánya.

A tenderekre általánosan jellemző, hogy a szükséges előkészítés nélkül írják ki őket. A beruházásokért felelős NIF nyomás alatt áll, hogy gyorsítsa a folyamatokat, ami ahhoz vezet, hogy az előzetes tervek többnyire rögtönzöttek és nem a kellő műszaki és egyéb elemzések alapján készülnek. Ebből következik, hogy megalapozott költségkalkuláció sem készíthető, tehát nem tudható, milyen sávban mozoghatnak a reális ajánlati árak.

Ezt pótolják azzal, hogy a korábbi autópályaépítési költségek alapján átalányárat alkalmaznak, ami általában köszönő viszonyban sincs a valódi költségekkel, mivel minden terep más, függően a domborzattól, a talajtól, a csomópontok számától stb. Szakértőink szerint ez a kivitelezőnek is rossz, mert a fentiek alapján összeállított előzetes tervekre nem lehet megbízható árkalkulációt készíteni, mert a pontos tervek rengeteg eltérést tartalmaznak majd. Ezért a pályázók az árba biztonsági tartalékot építenek be, ami nyilvánvalóan növeli a költségeket.

Ahogy az ÁSZ is megállapította, hihetetlen, de az építési munkálatok a szűkre szabott határidők miatt elfogadott kiviteli tervek nélkül kezdődnek el, a műszaki részleteket menet közben pontosítják. Képzeljük csak el, úgy kezdünk házunk építésébe, hogy nincsenek meg a végleges, pontos és a hivatal által elfogadott tervek! Hogy a történet még abszurdabb legyen, az autópályák építésénél a területátadási tervek sincsenek meg időben, azaz még csak egy részét vették meg annak a földnek, ahol már építkeznének. Egyik forrásunk szerint előfordult, hogy a munkák megkezdése után a nyomvonal területének negyven százalékát még nem szerezte meg az állam! Ismét gondoljunk csak bele: úgy kezdünk házépítésbe, hogy a telekre még nem alkudtunk meg az előző tulajjal! Vajon milyen így az alkupozíciónk? Kizárt, hogy az államon kívül ezt bárki vállalná.

Az elképesztő hiányosságok oka szakértőink szerint elsősorban a kapkodás, másodsorban viszont az, hogy a NIF szakmailag nem áll a helyzet magaslatán. Nagy a személyi mozgás, és a spórolási célú átszervezések és leépítések miatt épp a legjobbak mennek el. Lehet, hogy ezzel megtakarítanak néhány tízmilliót, de tízmilliárdokat bukik el az állam.

További gond, hogy a különböző hatóságok tevékenységét sem hangolják össze. Emiatt húzódnak el az átadások sokszor két hónapig, miközben külföldön ezt fele annyi idő alatt lebonyolítják. Az már csak hab a tortán, hogy minden önkormányzatnak külön engedélyezési joga van a saját területén. Ezzel zsarolnak is szépen, ami időveszteséghez és többletkiadásokhoz vezet. Az ezt lehetővé tevő, Európában kuriózumnak számító törvényt feltétlenül módosítani kell ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen.

Végül forrásaink szerint súlyos gond a döntéseknek a nyilvánosság számára átláthatatlan háttere, ami szintén drágító tényező. Csak egy apró példa: a most sokat bírált, több tízmilliárdba kerülő Kőröshegyi völgyhídnál nem csupán az volt a probléma, hogy kellett-e egyáltalán, hanem az is, hogy eredetileg egy szakmailag megalapozottabb, jóval olcsóbb és könnyebb acélszerkezetes változatban készült volna el. Ezt felderítetlen okból gyors döntéssel egy jóval drágább és hétszer nehezebb, statikailag problémát jelentő megoldásra cserélték ki. És ez csak egy kiragadott példa a sok közül.