Információszabadság: Orbán körmönfont tűszúrásai
A magyar miniszterelnök korlátozza az információs szabadságot, az Országgyűlés elfogadja a megfelelő törvényt – írja Gregor Mayer a Der Standard hasábjain.
Orbán Viktor jobboldali, populista miniszterelnök az országában végbemenő demokráciakiüresítést újabb mozaikkal egészítette ki: az Országgyűlés az általa vezetett kormányzó párt, a Fidesz szavazataival elfogadta az információs szabadságról szóló törvény módosítását, amely az információszabadság korlátozását jelentheti. Ugyanis az állam a jövőben jelentős összeget követelhet olyan adatkérésekért, amelyeket az állampolgárok, újságírók és korrupció ellenes szervezetek a közszolgálati testületek tanácsadói szerződéseire és a közbeszerzések elbírálására vonatkozóan terjesztenek be.
Nagyon sokba kerülhet, ha valaki élni szeretne az információk megismerhetőségének törvényben rögzített jogával: – a múltban ezt általában többször is bíróság előtt kellett kiharcolni. A törvénymódosítás nem említ konkrét összegeket. Szűkszavúan csak azt írja elő, hogy meg kell fizetni azt a költséget, amelyet az adott kérdés megválaszolása okozott a hivatalnoki apparátusnak. A hivatalnokok „munkavégzésének költsége” éppúgy ezek közé tartozna, mint a felhasznált adathordozók és ezek megküldésének költségei.
Hajmeresztő érvek
A megítélésnek – ugyanúgy, mint számos más orbáni törvény esetében – most is nagy játszóteret biztosítottak. A törvénymódosítás ötletének felvetésekor a kormány közeli média felháborodottan számolt be idegesítő korrupciókutatók megkereséseiről, amelyek megválaszolásához több tízezer oldalnyi dokumentumot kellett kinyomtatni. A papír és a nyomtatópatronok költségei az „adófizetőket” terhelte.
A 21. évszázad második évtizedének közepén ez az érvelés hajmeresztőnek tűnhet. Olyan, mintha még nem találták volna fel az elektronikus adatfeldolgozást, az elektronikus adathordozókat és az emaileket. Valójában azonban csak az olyan kritikus hangvételű, az atlatszo.hu-hoz hasonló oknyomozó hírportálok tevékenységének akadályozásáról van szó, amelyek nem annyira érdeklődésükkel mennek a hatóságok idegeire, mint azzal, hogy a lekérdezett adatokból nyert ismeretek terhelőnek bizonyulnak az Orbán-rendszer haszonélvezőire nézve.
Mert ennek a rendszernek a korrupció jelenti az Achilles-sarkát. A közbeszerzéseket csaknem kizárólag a politikailag „megbízható” cégek, a miniszterelnök barátai és rokonai vagy politikai kiszolgálói kapják. Különösen igaz ez azoknak az EU által támogatott projekteknek a többségére, amelyek konkrét megvalósításáról a magyar államapparátus dönt. Az átláthatóság nem kívánatos, a törvénymódosításnak ezt kell megnehezítenie. (Budapestről
Fordította: dr. Gonda László
