Imádkozz és dolgozz: megjön a profit is

Az 1996 óra a Világörökség részét képező Pannonhalmi Bencés Főapátság nagyszabású turisztikai fejlesztési programja keretében között nyitotta meg a nagyközönség előtt kapuit az Apátság étterme.

„Pannonhalma, az ezer év jelen időként emlegetett, élő történelem. Az Apátság a vendégfogadásban is a komoly fejlődés útjára lépett. A fejlesztéseknek köszönhetően olyan vendégbarát hellyé vált az elmúlt években, ahol a minőségi kínálat az univerzális értékekkel és a magyarság szellemi hagyományaival találkozik.” - mondta Rábai László főapáti titkár.

A most megnyílt látogatóközpont korszerű szolgáltatásokat biztosít majd a hazai és a külföldi vendégek számára egyaránt. A kétszintes, akadálymentesített épületben kapott helyet az étterem és az irodalmi, művészeti és vallási témájú rendezvények számára kialakított előadóterem is. A felszín alatt kényelmes parkolót alakítottak ki gépkocsik és autóbuszok számára, de kerékpártárolót és csomagmegőrzőt is létesítettek a kerékpáros turistákra gondolva. A létesítmény különlegessége a növényekkel gazdagon beültetett zöldtető.

A 1560 millió forintos projektköltségből, mintegy 880 millió forintba került a látogatóközpont és az étterem kialakítása. A 65 vendég befogadására alkalmas étterem a Viator nevet kapta. A latin kifejezés utast, úton lévőt jelent, utal arra is, hogy „úton vagyunk mindannyian” – magyarázta az elnevezést Várszegi Asztrik. Majd hozzátette: A viator-hoz kapcsolódhat még egy szép ókori-, és
középkori hagyomány is. A feliratok hagyománya, amelyek gyakran így kezdődnek: sta viator! Állj meg vándor! Állj meg, hogy elgondolkozz. A gyulafehérvári székesegyházban álló régi (sir)kő egyikén ez a felirat olvasható: "Sta viator! Nec abi. Morare paulum et considera. ... Állj meg vándor, ne siess, időzz egy kissé és eszmélkedj..."

Az úgynevezett Kosaras-domb eredetileg az időzés, az ejtőzés helye volt: a piacra igyekvő asszonyok itt tették le a kosarukat, hogy ha nem is eszmélkedjenek, de legalább szusszanjanak egy kicsit. Ma funkciójában pedig nemcsak pihenő-, hanem amolyan szellemi szusszanásra is alkalmas hellyé válhat. E spirituális funkció megvilágításából Angelus Silesius: A kerúbi vándorából idézett Várszegi Asztrik: "Állj meg, mit futkosol, a menny benned ragyog, akkor hiányzik csak, ha másutt hajszolod!"

A projekt további ütemeiben befejeződnek az arborétum és gyógynövénykert felújítási munkálatai, elkészül a levendula lepárló is és hamarosan megnyílik a vendégház, amely lehetővé teszi a több napos kikapcsolódást és feltöltődést.

A Főapátságot évente mintegy 120 000 turista keresi fel, és a fejlesztéseknek köszönhetően, további 20%-os látogatószám növekedést várnak.

– Szeretném megköszönni, mindenekelőtt Istennek az ajándékot, valamint az adózó magyar népnek, az illetékes hivataloknak, és számos jó embernek, hogy a pályázatok, jelen esetben a kiemelt Európai Uniós pályázattal ezt sokak és magunk örömére megtehettük, megvalósíthattuk – mondta a főapát. – Pannonhalma az ősi PAX BENEDICTINA, a bencés Regula lelkiségéből fakadó béke oázisa szeretne lenni a magyar társadalomban, keresztények és minden jóakaratú honfitársunk, és a világörökséget felkereső külföldi embertársunk számára.

– A mostani létesítmény ez egy kiemelt európai uniós turisztikai pályázatnak az elnyerése után vált lehetővé – mesélte a 168 Óra Online-nak Várszegi Asztrik. – Ahogy itt elhangzott, számszerűen 1,2 milliárd forintról van szó, enélkül mi mozdulni nem tudtunk volna, még az önrészhez is hitelt vettünk fel, hogy elinduljunk. Pannonhalma a Jóisten segítségével és az emberek jóságából él: a példa azt mutatja, hogy szeretnek bennünket, értékelnek bennünket, és ezért mellénk állnak, És ezt nem kötném csak katolikus lelkekhez, hiszen Magyarország, a társadalom, az emberek sok helyen állnak, de szeretettel vannak irántunk, és én ezt értékelem, meg is köszönöm. Ezért lehetünk így, ahogy vagyunk.

Orando et laborando, azaz imádkozz és dolgozz: ez olvasható a debreceni református kollégium homlokzatán. Magyarországon a katolikus rendekhez általában nem kapcsolódik a serény, profitot termelő munka képzete. Ez alól a igencsak kivétel a Pannonhalmi Apátság, melynek profi munkálkodását látva még Max Weber is elégedetten dörzsölgetné a kezét. Persze, nem idegen ez hely hagyományától: ha nem is gerundiumban, hanem felszólító módban, azaz Ora et labora, azaz imádkozz és dolgozz, eredetileg a bencés szerzetesek jelmondata. volt. A főapát nem sértődik meg, hogy a protestáns etikához hasonlítom a pannonhalmi szellemiséget.

– Itt a jó dolgokat kell összekötni. Keressük hosszú és közép távon a megmaradásnak, a megkapaszkodásnak a lehetőségét. Ezt kedvesen, vonzóan, hasznosan és sokak javára akarjuk tenni, mert a múltunknak olyan kincsei vannak, a lelkiségünket is beleértve, amit szeretnénk bemutatni – mondja.

Nem sok kell már ahhoz, hogy a Viator étteremben régi apátsági receptek alapján készült ételeket is lehessen fogyasztani. Ezek az ételreceptek ugyanis a barokk korig visszamenően megvannak, csak idő kellene ahhoz, hogy átnézzék, feldogozzák, és természetesen ki is próbálják őket.

A szőlészet-borászathoz azonban már tíz éve visszatértek a pannonhalmi szerzetesek.

„Végül is ketten maradnak: Isten és a Bor” – Pannonhalmi Apátsági Pincészet

A Pannonhalmán megtelepedett bencés szerzetesek a korábbi évszázadokban mindig szoros kapcsolatban voltak a szőlőtermesztéssel és a borkészítéssel. Az adott kor legmagasabb szintű szőlő- és borkultúráját művelték. Az 1900-as évek elején az apátsági birtokméret kb. 100 hektárnyi lehetett Pannonhalma közvetlen környékén, de emellett Somlón és Tokaj-Hegyalján is rendelkezett birtokokkal az Apátság. Már abban az időben palackozott formában értékesítette fehér- és vörösborait, amelyek a történelmi határokon túlra is eljutottak.

A II. világháborút követő politikai és társadalmi átrendeződés lehetetlenné tette e több évszázados hagyomány folytatását, mivel a szőlőbirtokok és a pincészet is állami tulajdonba került. Az ezt követő évtizedekben a Pannonhalmán élő szerzetesek nem mondtak le a hagyományok újjáélesztéséről. 2000-ben kezdtek körvonalazódni azok a tervek, amelyek révén a Pannonhalmi Főapátság többségi és az MKB Bank Zrt. kisebbségi tulajdonhányadával.

Miközben az apátság borait kóstolgatjuk (újdonság: rozé is van!), megtudunk néhány dolgot a bencések és a nedű másfél évezrede kapcsolatáról:

Arra már 560-ban rájöttek, hogy a borfogyasztás nem lehet teljesen megtiltani nem lehet a bencéseknek, mert a még "a legbölcsebbet is eltaszítja a Jóistentől." A szerzetesek menzaasztalán tehát mindig ott állt üvegben vagy korsóban a bor, mely, ki gondolná, hathatós fegyelmező eszköznek bizonyultak: a vétkezőket bormegvonással büntették. Volt is rend...

No de mekkora az a napi bormennyiség, ami nem leépít, hanem felépít? Hamarosan megszületett a verdikt: egy hemina. Mivel a hemina, nem vált SI mértékegységgé, sajnos nem maradt fenn adat arról, hogy hány decinek felelne is ma meg. Az osztrák bencéseknél akár 3-5 litert is jelenthet, a pannonhalmiaknál viszont 3-4 decinél húzták meg a mértéket. Az indoklás: a tüzes pannonhalmi borból ennyi az Istennek is tetsző hemina, az osztrákok gyönge borából viszont jóval többet kell inni.

Fotógaléria (Dénes Gábor felvételei)