Hosszú távon van hatása, ha egy rendszert kinevetnek

– „Valami történt, más a levegő.” Ezt a festékpatron eldobásáért első fokon közmunkára ítélt Varga Gergely mondta a Szabadság téri húsvéti tüntetésen. 2014 decemberében önök kutatták a demonstrációkat. Akkor azok mentek utcára, akiknek már volt tiltakozási tapasztalatuk. A mostani demonstrálók újoncok.

– Amikor az MTA Politikatudományi Intézetében ezt a kutatást elvégeztük, lecsengőben volt az akkori demonstrációs hullám. Korábban, a netadós tüntetések csúcspontján olyan fiatalok is megjelenhettek, akik sem előtte, sem utána nem tiltakoztak. És most is lehetnek viszonylag nagy számban olyanok, akik először demonstrálnak.

Fotó: Bazánth Ivola

– Miért pont a CEU ügye volt az utolsó csepp a pohárban? Hiszen elvont a történet, sokan azt sem tudják, hogy a Közép-európai Egyetemet rejti a betűszó.

– Igaza van, nemrég egy vidéki fiatal ismerősöm felhívott, és azt kérdezte, mit jelent a CEU rövidítés. A netadó elleni tiltakozás után ez volt a második alkalom, amikor az ifjúság világát érintő területet bolygatott meg a kormány. Az unió, a tanszabadság, az oktatás ugyanis a fiatalok világa. Ők ma racionálisan lázadók: olyan érdekérvényesítők, akik csak akkor lépnek fel, ha személyes életterüket kezdi érinteni és érzésük szerint elfoglalni a politika.

– Ezért nem jelentek meg korábban? Hiszen a rigmusokból kitűnt, tájékozottak: tudnak a föld- és a tra­­fikmutyikról, a pedagógusok helyzetéről, a Magyar Nemzeti Bank ügyei­­ről.

– Igen, de ezek nem érintették őket közvetlenül. Nem volt még meg az utolsó csepp a pohárban. Ne felejtsük el, a netadós tüntetésnek volt egy előzménye: a Hallgatói Hálózat is fellépett a kormány felsőoktatási törekvéseivel szemben. Ugyanarról a nemzedékről van szó, akkor azt vették észre, hogy a kormány a fejük felett elkezdte átszervezni a felsőoktatást. A HaHa és a HÖOK fellépésének komoly eredményei voltak, a kormány meghátrált. Most újra megjelent ez a korosztály az utcákon. Az érték- és élményközösség nyilvánvaló a két csoport között. A tavalyi kockás inges mozgalom – amikor az ifjúság együttműködött a pedagógusokkal – szintén azt mutatta, hogy a demokratikus politikai szocializációnak megjelent egy új nemzedéke, amelynek tagjai tudatosan használnak olyan eszközöket, amelyeket korábban mások nem.

– A sorsuk az lesz, mint a Hallgatói Hálózat tagjaié? Ha lecseng a tüntetés, mennek külföldre?

– Nem érzem problémának, ha külföldön tapasztalatokat, tudást szereznek a fiatalok, ha aztán visszajönnek, pártot alapítanak vagy tüntetnek, esetleg „csak” elmennek jövőre szavazni. Az elmúlt 26 évben a politikai elit úgy gondolta, a fiatalok nem fontosak, mert a szavazatmaximálási értékük alacsony. Az már pozitív hozadék lenne, ha a mostani demonstrációk után sokkal több fiatal menne el választani. Az is óriási eredmény lehetne, ha a politika elismerné, hogy a fiatalok is fontosak, és törődni kezdene velük. Persze a tüntetők nem ezért vannak az utcán, de ez a szemléletváltozás hosszú vagy középtávon hozzájárulhat egy elitcseréhez.

– Új a tüntetések formája és tartalma is: lezárják az Oktogont, de nem rázzák az öklüket, hanem technozenére buliznak, transzparenseiken nem akasztófák, dühös mondatok szerepelnek, hanem vicces, ám kritikus szövegek: „Hello, Dikty!” „Módfelett mérges vagyok!” Hatásosak ezek? Mobilizálhatják a demonstrálókat, képesek erodálni a hatalmat?

– A fiatalok számára ez elképesztően hatásos. Ők ezen a nyelven beszélnek, egyik legfontosabb kommunikációs eszközük az irónia.

– Az irónia képes rongálni a hatalmat.

– De csak hosszú távon van hatása, ha egy rendszert kinevetnek. Félreértjük a magyar fiatalokat! Ne higgyük, hogy ők (rom)kocsmákban lézengő, érdektelen emberek: hiszen látják, mi zajlik körülöttük, tájékozottak. De csak ritkán hajlandók megmutatni a tudásukat a társadalomnak. A korábbi, ökölrázós tüntetésnek a dühös politikai véleménynyilvánítás volt a funkciója, a buli demonstrációk pedig egy generáció ébredését válthatják ki. Míg az előbbi taszít más társadalmi csoportokat, az utóbbi talán kevésbé botránkoztat meg.

– A kormánypárti sajtó azért tesz róla, hogy ez sikerüljön: a nagykőrösi újság arról ír, hogy rendőröket vernek a diákok, a TV2 kukaborogatásról számol be. Ez a propaganda hat a vidéki emberekre?

– Akik a helyi kontroll alatt álló újságokból tájékozódnak, különös tekintettel az idősekre, azokra igen. A fiatalokra már kevésbé, ők a Facebookról, egymástól szerzik a híreiket.

– Az értelmiség kint van a tüntetésen, a költő hozta a családját, a színházrendező Orbán-fotóval az arcán szónokol, demonstrál az énekesnő, a slammer. De ez mobilizálni tudja a borsodi vagy szabolcsi munkanélkülit? Ők foglalkoznak a tüntetésekkel egyáltalán?

– A társadalomban csak csírájában van meg a szolidaritás, így ez őket nem érdekli. Úgy gondolkodnak: miért nem azzal foglalkoztok, hogy nekem nincs munkám, hogy Ózdon megszűnt az egész ipar? Vajon képesek-e a tüntető fiatalok megértetni velük, hogy társadalmi szolidaritás nélkül a borsodi és szabolcsi munkanélküliek helyzete is rossz marad? Nem hiszem, hogy ez sikerülni fog.

– Hetvenezres tömeg nagyon nagy az utcán, de elenyésző a közvélemény-kutatási adatokban. A vonuló tömeg képei könnyen elaltathatják az ellenzéket.

– Önámítás zajlik. Nyolcmillió választópolgár töredékét jelenti csak a hetvenezer ember. Még a demonstrálók és azok rokonai sem tudják megbuktatni a kormányt. A tüntetéseknek legfeljebb közhangulat-alakító jellege lehet. Sokan gondolhatják, hogy tudunk változtatni, és ebből öngerjesztő folyamat indulhat el. Ennek lehet a kormány legitimáció­­ját megváltoztató hatása. Itt azonban nem tartunk.

Szabó Andrea

politológus, szociológus. 2009-ben szerezte doktori fokozatát, Politikai tiltakozások Magyarországon címmel írta értekezését.

Kutatási területe a politikai részvétel, a politikai szocializáció, a választói magatartás és a társadalmi integrációs folyamatok.

Korábban több ifjúságkutatás résztvevője, 2014 szeptembere óta az MTA Politikatudományi Intézet politikai viselkedés osztályának vezetője.

– Orbánnak és „sok derék keresztény embernek” viszket a tenyere, Bayer Zsolt azzal fenyeget, ha ők megmozdulnak, lesz mitől félni. Ideges a hatalom? Vagy ez is önámítás?

– Orbán Viktor és nemzedéke szereti az ilyen konfliktusos szituációkat, hiszen ebben szocializálódtak. Ráadásul, egy évvel a választás előtt, az elégedetlenség levezetődhet a tüntetésekkel. A Fidesz azt is gondolhatja, hogy amíg keretek között tudják tartani a tiltakozásokat, azok nekik nem ártanak, sőt még használhatnak is: nem lehet, hogy van abban némi tudatosság, hogy most jöttek elő a CEU ügyével, és nem fél év múlva?

– A Gulyás Márton által kezdeményezett választási mozgalom jó arra, hogy utcán tartsa az embereket?

– Úgy tapasztaltam, hogy ez volt az első komoly politikai üzenet, amikor eltérnek az adott témától, és általános rendszerkritika jelenik meg. Addig csak a CEU-val és a civilekkel kapcsolatos mondatok hangoztak el. Az arányos választási rendszer bevezetését lehet szakmailag vitatni, de legalább van egy téma, ami túlmutat a szakpolitikai kérdéseken. Attól tartok, ezzel nem lehet utcán tartani az embereket. Az ötlet túlságosan szofisztikált, hogy tömegeket érdekeljen. Ráadásul a politika hatáskörébe tartozik, hogy eldöntse, Magyarországnak milyen választási rendszerre van szüksége.

Fotó: Kökényesi Gábor

– A tiltakozók becsatornázhatók valamelyik párt mögé?

– Ez nehéz kérdés, hiszen a pártoknak meg kellene jelenniük a tüntetéseken. Most, ha jól látom, mindenki úgy viselkedik, mint az angolkisasszonyok, akik a képzésük első órájában azt tanulják meg, hogyan kell eltartaniuk a kisujjukat a teáscsészétől. A pártpolitika a csésze, amitől igyekszünk távol tartani magunkat. Pedig enélkül nem lehet eredményesen politizálni. Létezik ellenérzés a rezsimmel szemben, de ezt a jelenlegi pártok közül egyik sem tudja artikulálni.

– Érzik ezt a pártok is, politikusaik próbáltak eltűnni a tömegben.

– Mindenki várakozó állásponton volt, azt gondolják, kellő időben majd beszállunk. Az ütemet eltalálni a legnehezebb politikai feladat.

– Tehetségtelenek vagy felkészületlenek voltak?

– Egy pártnak minden forgatókönyvre fel kell készülnie. Nem hiszem, hogy a Fideszben nem modellezték, miként szerveződnek majd demonstrációk a CEU-döntés hatására. Legfeljebb a mértékét nem találták el. Erre az ellenzéki pártoknak is készülniük kellett volna.

– Szinte mindennap volt egy tüntetés; mekkora az élettartama egy ilyen tiltakozáshullámnak?

– A magyarországi tapasztalatok szerint néhány hétig tartanak csak ki a tüntetéssorozatok. Ez természetes folyamat, törvényszerűség, hogy a felfelé ívelő szakasz után eljön a csúcspont, ami után egyre kevesebb ember lesz az utcán, egyre több lesz a radikális hang, az emberek elgondolkodnak azon, megvalósult-e a cél, vagy sem. Sokan abbahagyják majd.

– De a tüntetések hatása érezhető lesz?

– A netadós tüntetés azonnali hatással bírt: a közvélemény-kutatások történetében és a Fidesz életében is az egyik legnagyobb bukást könyvelhették el. De nem biztos, hogy ennek a tüntetéssorozatnak lesz ilyen társadalmi hatása. Hiszen ez egy úgynevezett „értelmiségi” diskurzus. De legalább a fiatalokat felébresztheti.

Sokaknak viszket a tenyere
– Ricsaj és buli a CEU-ügyben

„Kampányfőpróba zajlik Magyarországon, ez kavarta fel az állóvizet és töltötte meg ricsajjal a nagyhetet.” Ezt Orbán Viktor mondta a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában. A kormányfő szerint most Soros György nemzetközi és hazai hálózata tiltakozik, szerinte az üzletember „megfizeti az embereit”. Orbán nem érti, hogy magyar akadémikusok, tudósok, hazai egyetemeken tanító professzorok miért nem azért lépnek fel, „hogy az ő egyetemeik is megkapják azokat a jogokat, amelyeket a CEU élvez, hanem amellett állnak ki, hogy Soros György megtarthassa a privilégiumait”. Erre a jogi felsőoktatás egyik legtekintélyesebb tanára, Király Miklós, az ELTE jogi karának tanszékvezetője Facebook-oldalán válaszolt Orbánnak. Szerinte a törvény elfogadása után lényegében az egész hazai egyetemi szféra érzi veszélyeztetve magát. Orbán ugyancsak a Kossuth rádióban a tüntetések kapcsán azt mondta: „sokaknak viszket a tenyere”. Erre a miniszterelnöki kijelentésre meg Pósfai Gábor, a Decathlon magyarországi ügyvezetője reagált közösségi oldalán. Ő – mint írta – mindig is jobboldali szavazó volt, és borzalmasnak tartja a hazai közállapotokat. Pósfai azt tanácsolta Orbánnak: „Viszket a tenyered– Mosd meg, és nyújtsd oda felebarátodnak. Ha már húsvét van.”

Miközben több jobboldali értelmiségi állt ki a CEU mellett, a kormányközeli Századvég Alapítvány egy felmérést publikált, amely szerint a lakosság döntő többsége támogatja a felsőoktatási törvény elfogadott módosítását. Schmidt Mária történész a Látószög blogon állt ki Orbán mellett. Azt írta, Soros György Európa destabilizálására, az Európai Unió bomlasztására törekszik, miközben az Egyesült Államok elnökét és Orbán Viktor miniszterelnököt is meg akarja buktatni.

A múlt héten minden napra jutott kisebb-nagyobb, buliba torkolló, zenés tüntetés Budapesten, az ellenzék pedig a parlamentben szervezkedett: a Jobbik is csatlakozott a baloldali pártok kezdeményezéséhez, hogy az Alkotmánybíróság döntsön a lex CEU-ról.

Fotó: Merész Márton

A külföldi nyomás sem csökkent: az Európai Bizottság bejelentette, hogy vizsgálatot indít a magyar felsőoktatási törvény módosításával kapcsolatban. Mark Toner, a washingtoni külügyminisztérium szóvivője pedig arra szólított fel, hogy a magyar kormány függessze fel a CEU-ra írt jogszabályt. Erre Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese úgy reagált, hogy a magyar jogrendben nem lehet törvényeket felfüggeszteni.

Korábbi hírek szerint az Egyesült Államok megbízottakat küld Magyarországra, és múlt héten már itt járt az amerikai külügyminisztérium helyettes államtitkára. Hoyt Yee országa kormányának aggodalmáról számolt be a CEU miatt. ­Michael Ignatieff, a Közép-európai Egyetem rektora véleménycikket írt a The New York Timesba, s ebben Erdogan Törökországát és Putyin Oroszországát állította párhuzamba a magyarországi fejleményekkel, cselekvésre hívta fel az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és Trumpot is. Kovács Zoltán kormányszóvivő az Observernek Ignatieffet „Kanadából jött bukott liberális politikusnak” aposztrofálta, aki a nyilvánosság előtt félremagyarázza, a tanszabadság elleni támadásnak állítja be a felsőoktatási törvényt.

Palkovics László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatásért felelős államtitkára a Kossuth rádió 180 perc című műsorában engedékenyebb hangnemet ütött meg, szerinte több módja lehet annak, hogy a CEU a jelenlegihez képest más formában, a szabályok betartása mellett működjön Magyarországon. Palkovics szerint ilyen lehetőség például a licenc­­típusú képzés, amely azt jelenti, hogy egy külföldi intézmény egy Magyarországon akkreditált egyetemnek oktatási licencet ad, és ennek alapján a külföldi intézmény hallgatóit egy magyar felsőoktatási intézmény képzi. A CEU vezetői ezt a felvetést érthetetlennek és törvénytelennek nevezték.