Horror a templomban

Nem akármilyen bejelentéssel rukkolt elő ifjabb Hegedűs Lóránt a Magyar Gárda alapításának ötödik évfordulóján. A nagyjából kétezer gárdistának tartott beszédében a lelkipásztor azt mondta: ha a zsidó hitközség miatt meghiúsulna Csurka István A hatodik koporsó című darabjának új színházbeli bemutatója, a Szabadság téri Hazatérés templomának katakombájában színre vihetik az előadást.

Ifjabb Hegedűs a gyülekezet lelkipásztora. És látnok. Ugyanis másnap Tarlós István főpolgármester azt nyilatkozta, hogy nem támogatja a mű színpadra állítását, harmadnap pedig Dörner György színházigazgató bejelentette, hogy eláll a premiertől.

Tarlós szerint A hatodik koporsó nem tartozik Csurka előadható darabjai közé, mert a vége „igazságtalan, bizonyíthatatlan, elvakult állásfoglalást” tartalmaz. Fischer Ádám, a mű ellen augusztus közepén nemzetközi aláírásgyűjtést indító karmester keményebben fogalmaz: úgy véli, a dráma antiszemita, uszító, gyűlöletkeltő, és nyíltan vállalt konklúziója, hogy minden történelmi tragédiáért kizárólag a zsidók felelősek, még a vészkorszakról is ők tehetnek.

A színmű címe amúgy 1989. június tizenhatodikára, Nagy Imre újratemetésének napjára utal. Aznap a Műcsarnok előtt hat felravatalozott koporsó állt: Nagy Imréé, Gimes Miklósé, Losonczy Gézáé, Maléter Pálé, Szilágyi Józsefé; a hatodik, lyukas trikolórral leterítve, az ismeretlen mártírokat jelképezte.

Csurka alapsztorija a trianoni békediktátumot megelőző tárgyalások köré szerveződik. A szerző időgéppel a versailles-i békekonferenciára röpít egy Franciaországba emigrált magyar feltalálót, egy ötvenhatos halálraítéltet és a fiát, valamint a zsidó bankár Rotschildot. Dörner György augusztus tizenötödikén így nyilatkozott az új évad „húzódarabjáról” a Hír TV-ben: „Ez egy szenzációs színdarab, ez egy sci-fi horror, ha meg akarom határozni a műfaját mindenképpen.”

Ennek a horrornak lenne helye a Hazatérés templomában.

S hogy miért is ajánlkozott ifjabb Hegedűs Lóránt a bemutatóra?

– Nézze, nem szeretjük a cenzúrát – mondta a 168 Órának a lelkész – Dörner György presszióra, a főpolgármester nyilatkozata miatt döntött úgy, hogy nem mutatja be a darabot. Mivel a fővárosi önkormányzat a fenntartó, kénytelen volt respektálni Tarlós úr véleményét. Ez pedig annak eredménye, hogy korábban a Mazsihisz nyílt levelében közölte, mit tart ajánlatosnak, és mit nem, így gyakorolt nyomást a fővárosra. Nem is számítottam másra, azért tettem meg már hamarabb a felajánlást. Az nem járja, hogy egy egyházi szervezet csak úgy meghatározza, mi adható elő, és mi nem. A Mazsihisz pedig nyugodtan tegye meg ellenem a feljelentést, közéleti szerepvállalásom kapcsán már amúgy is több eljárás indult az ő nyomásukra.

Hegedűs szerint elégtelen ok a cenzúrához, hogy a darab sérti egyesek érzékenységét.

– A véleményét bárki elmondhatja, elítélheti, elhatárolódhat a darabtól, de senki nem határozhatja meg, mi mutatható be közpénzből. Minden oldalon vannak érzékenységek, de az nem járja, hogy csak egyet kell a legmesszemenőbbekig figyelembe venni, a többit pedig egyáltalán nem. Árulkodó körülmény, hogy az Új Színház léte már Csurka életében nagy hullámokat vert, pedig akkor még szó sem volt a darabról. A temetés körül támadt némi csönd, de a bemutató hírére ismét megindult a hisztériakeltés. Kisstílű.
És mit mond Hegedűs arra, hogy sokak szerint kirekesztő, uszító és antiszemita a darab?

– El kéne már felejteni ezt a kategorizálást, és azt, hogy egy szűk kör így minősítget – szól a lelkipásztor. – Elég abból, hogy akire ők ráteszik a plecsnit, az megnézheti magát. Lépjünk túl ezen, mert sérül a művészi és alkotói szabadság. Erősíti a tabukat, lehetetlen kitárgyalni az ország alapvető sorskérdéseit. Az altemplomunkban 2003 óta működő Szabó Dezső Színházban sok fontos, máshol nem látott darabot vittünk színre, a Csurka-mű nálunk méltó környezetbe kerülne.

Érdeklődésünkre az Új Színház sajtófőnöke, Mészáros Sándor ezt írta: „Az Új Színház pillanatnyilag nem foglalkozik A hatodik koporsó bemutatásával. Az első félév eredeti műsortervében ez a darab nem is szerepelt. A második félév (távlati...) terveiben valóban szerepel az, hogy a társulat a jelzett darab helyett Csurka István egy másik művét, a Megmaradnit viszi színre.”

A Balog Zoltán vezette Emberi Erőforrások Minisztériumának Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságánál is érdeklődtünk, mégpedig arról, mit szólnának ahhoz, ha Hegedűséknél kerülne színre a darab.

A válasz ugyancsak írásban érkezett: „Magyarországon az állam és az egyházak különváltan működnek, az egyházak önállóak, az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem működtethet és nem hozhat létre. Az Alaptörvény alapján az állam és az egyház különválasztását – ezzel összefüggésben az egyházak autonómiáját – biztosítja. Az egyház hitelvei, belső törvénye, szervezeti és működési szabályzata vagy azoknak megfelelő más szabályzata alapján hozott határozat érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható, azt az állami hatóságok nem vizsgálhatják. Az egyház belső egyházi szabályon alapuló döntését állami szerv nem módosíthatja vagy bírálhatja felül. A fentiek szellemében javasoljuk, hogy az előadással kapcsolatos kérdéseikkel az illetékes egyházi főhatóságot keressék meg.”

Remek ötlet.

A református egyház szervezeti felépítése szerint egyetemes ügyekben a zsinat lelkészi elnöke, Bölcskei Gusztáv, míg az egyházkerületet érintő kérdésekben a helyi püspökség az illetékes.

Mivel Bölcskei Gusztáv sajtóreferensén keresztül a Dunamelléki Református Egyházkerülethez irányított minket, úgy tűnik, az utóbbi lehet illetékes a Hegedűs-ügyben.

A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Szabó István pedig – szintén írásban – az alábbit közölte: „Az egyházi épületek fenntartásának célja az istentiszteleti élet, a szertartások és a tanítás méltó körülmények között való biztosítása, az egyházi személyekről, továbbá elesettekről való gondoskodás. Ha egy egyházközségnek nem kultuszi célra is alkalmas épülete vagy épületrésze van, annak használatáról, így például színházi előadások megtartásáról az egyházközség vezető testülete, a presbitérium dönt. Az ilyen jellegű előadásokkal kapcsolatban a hatályos egyházi törvények szerint nincs bejelentési kötelezettsége az egyházközségnek. Esetleges kegyelet- vagy törvénysértés panaszának esetén a fokozatos egyházi hatóság, az egyházmegye kezdeményez eljárást.”

További kérdéseinkre nem kaptunk választ. Így azt sem tudhattuk meg, hogy mi a püspök álláspontja arról, ha egy templomban adják elő az antiszemitának és uszítónak tekintett darabot, fellépnek-e ellene, tartanak-e a következményektől, és mi a véleményük arról, hogy egy református lelkész a szélsőséges és betiltott Magyar Gárda rendezvényén prédikál.