Hogyan dőlt meg a politológusi közhely? – DK-jelentés egy romkocsmából

Ankert. Csak hogy tudjuk, hol vagyunk. Egy romkocsmában. A hely nem nagy, viszont kicsi. Tehát pont jó méretű: egy középpártnak szűk lenne. Vannak benne búvóhelyek a pártvezetésnek, ha nem akarnának szem előtt lenni, de a pulthoz is ki lehet jönni, a pórnép közé, ha valakinek nyilatkozhatnékja támad. Az Ankert akkora, hogy egy kicsi parlamenti párt hozzá illő méretű, elkötelezett közönsége is csápoló tömegnek látszik. Illetve látszana.

Tényleg, mekkora is lesz az akkora? Ezt a kérdést szegezzük fél nyolckor Gréczy Zsolt szóvivőnek. Felidézzük a politológusi véleményt, miszerint minél magasabb lesz a részvétel, annál kisebbnek látszik majd a DK, mert a törzsközönségén kívül nemigen tud mást megszólítani. Így akár ki is szorulhat a parlamentből.

– Ma megdől egy politológusi közhely – cáfol a szóvivő.

Az idézett álláspontot szerinte csak „nem baráti” elemzőcégek vallják, és odaszúr a versenytárs balosoknak: ezek az elemzők a szocialistákhoz állnak közel. Felidézi a 2014-es jóslatokat, amelyek szerint az európai parlamenti választásokon nem rúghattak volna labdába, de lám, akkor tízszázalékos eredményt értek el. Vagyis szerinte lesz meglepetés. Egyébként tényleg lett, de ott még nem tartunk.

Az érkező celebek száma minden eredményvárón mutat valamit. Nyolckor inkább csak a párt vezetőit, képviselőit, adminisztratív munkatársait látjuk, de üdítő kivételként megérkezik régi kedves barátunk, a baloldal rendíthetetlen ólomkatonája, Galkó Balázs. Történetet mesél, amelynek, ha akarjuk, nincs különösebb tanulsága, ha akarjuk, akkor meg van. A kedves olvasó eldöntheti. Szóval Galkó a múlt héten Sopronban volt, a piacon járt. Az egyik pulton zoknik, trikók, bugyik sorakoztak, és ahogy a színész elhaladt mellettük, a vásározó nénike kedvesen odaszólt neki: válasszon, galambocskám! Galkó úgy felelt, ő majd április nyolcadikán választ. Az anyó kedvesen replikázott. „Persze, galambom, akkor is itt leszünk majd.”

Ara-Kovács Attila képviselőjelölt is mesélt piacos történetet kilenckor. A választás előtti napon Józsefvárosban a kofák és a vevők között kampányoltak, s a szigorúnak látszó vécésnéni ingyen engedte be őket, amikor megtudta, hogy ők a híres-nevezetes politikusok, akik kijöttek ide. Ha akarom, tanulságos. Vagy nem. Mindenesetre ilyesmivel múlatja az időt egy tudósító, amikor órákon át pont nulla információval szolgál a Nemzeti Választási Iroda.

 Olykor nemcsak a kocsma romos, hanem a hangulat is

Persze Ara-Kovácsnak nekiszegezünk komolyabb kérdéseket is, például hogy az ellenzéknek lett volna győzelmi esélye, ha összehoz egy 2014-es összefogáshoz hasonló szövetséget. De eleve lemondtak a győzelemről, a pártok saját érdekeiket követték. A képviselőjelölt cáfol: a DK mindent megtett az együttműködésért, hiszen 61 választókerületben nem is indított jelöltet. Nem volt szükség közös listára, ő így is lát esélyt arra, hogy a Fideszt legyőzze az ellenzék. Azaz mindegy, létrejött-e szoros együttműködés, a visszalépések politikája így is működhet. A végén persze kiderül, tényleg mindegy volt, hogy közös-e a lista a Fidesz úthengerével szemben.

Este tíz óra körül komor Gyurcsány Ferenc lép a mikrofonhoz, és kijelenti: a mai választás nem volt szabad és nem volt tisztességes sem. De a DK-elnök változatlanul bízik a kormányváltás lehetőségében, abban, hogy a sokaság győzelmét hozza a voksolás, megelőzve egy történelmi drámát, hiszen a kérdés ma úgy áll: Orbán vagy Európa? Gyurcsány úgy vélekedik, pártjának esélyeit nem csökkenti a magas választói aktivitás, a DK közepes méretű párt lesz az Országgyűlésben, és a nap végén megsokszorozza képviselőinek számát.

A mesterszónokként ismert pártelnök még az ellenzéki kormányzásról is mond egy bonmot-t: aki elárulja a többséget, elárulja a hazát. Arra gondol, hogy esetleg a Jobbikkal együtt lehet vagy kell majd kormányozni. Komorsága azt mutatja, valamit már tudhat. Relatív optimizmusa: hogy nem eleget.

Gyurcsány beszéde után azonnal érkeznek a szendvicsek – hja, kérem, aki korábban távozott, az úgy is járt. A celebszekció kicserélődött, de marad egyszemélyes: este 11 táján ideér egy születésnapi buliból Falusi Mariann, aki még nem ismeri az Index nem hivatalos hírét: vidéken tarolt a Fidesz. Szegényt tájékoztatjuk, majd rögtön letámadjuk a kérdéssel, amelyen politológusok is sokat törik még majd a fejüket: miért? Az énekes és műsorvezető szavakész, szerinte a kishitűség diadalmaskodott. Az ellenzéki pártok a versengésben látták jövőjük lehetőségét, ami normális országban rendben is lenne. Ez az ország, ez a választási rendszer azonban messze van a normálistól.

Éjfél. Már csak az újságírók vannak jelen, a kevés lézengő is elszivárgott az Orbán-beszéd után. Gyurcsány összegez. Azt mondja, csalódott, meglepődött. Még este sem erre az eredményre számított. (Hát még mindig, még mindig tudunk és Gyurcsány is tud úgy járni, mint a paraszt bácsi a repülőben. Ugye ismerik?) Szerinte az ellenzék nem találta a választ az egybites politikára, amely fenyegetésekre, ellenségképre épít. Itt nem arról van szó, hogy szorosabb együttműködéssel még be lehetett volna húzni néhány választókerületet. Nagyobb a baj: nem látjuk a megoldást a tájékoztatás eszközeit uraló, gyűlöletkeltő politika ellen. A DK, amely most megduplázta mandátumainak számát, küzd tovább, ádáz ellenfele marad… Satöbbi satöbbi.

Tanácstalanság van.