Hoffmann Rózsa hét évben gondolkodik

Hoffmann Rózsa közölte: Lengyelországban 1999-ben hajtottak végre jelentős oktatási reformot, ennek pozitív hatása első ízben a 2006-os PISA-mérésekben mutatkozott meg. Mint mondta, nagyjából ennyi időre van szüksége a magyar köznevelésnek is ahhoz, hogy az átalakítás hatásai ne csak érzékelhetővé, de mérhetővé is váljanak.

Kitért arra is, hogy a 2012-ben, a köznevelés átfogó megújítása előtt, 15 éves gyermekeken végzett PISA-felmérés eredményének nyilvánosságra kerülésekor átnézett nemzetközi gyakorlat ismét arról győzte meg, hogy a meghozott magyarországi intézkedések rendszerbe illeszkednek, és együttes hatásuk más országokhoz hasonlóan néhány év múlva bizonyítottan javulást fog hozni.

A köznevelési államtitkár azt mondta: az alapfokú művészeti oktatás átfogó megújításával nem volt még lehetőség érdemben foglalkozni, és az érettségi reformja is előkészületi szakaszban van – jegyezte meg azzal kapcsolatban, hogy hol van hiányérzete.

Hoffmann Rózsa a Nemzeti Pedagóguskarról szólva elmondta, bízik benne, hogy a pedagógustársadalom legtekintélyesebb tagjai kapnak és vállalnak benne tisztséget. Ez hozzásegítheti ahhoz „a tanári céhet”, hogy nőjön a tekintélye a pedagógusszakmának. Jelenleg számos pedagógusszervezet van, de nem tudni, hogy milyen arányban képviselik az adott hivatáskört – jegyezte meg az államtitkár. Hozzátette: a kar élére információi szerint még nincs jelölt, de az előkészítés megfelelő ütemben halad, és április 30-ig de facto is létrejön az új szervezet. A kar a mindenkori köznevelésért felelős miniszter legfőbb támasza lesz, javaslatokat, véleményt, együttműködést és kritikát várnak és elfogadnak tőle – jelezte.

Az MTI alákérdezésére, vagyis, hogy „többet kellene költeni az oktatásra, vagy a lengyel példa alapján csökkentett forrásokkal, a hatékonyság növelésével is lehet eredményeket elérni”, úgy vélekedett: azt is nézni kell, hogy a GDP-arányos ráfordításokkal honnan hová jutnak el. Talán nem a legjobb nézőpont azt vizsgálni, hogy más államokban a GDP hány százalékát költik oktatásra. Ha jelentős változásokat akarnak elérni az iskolarendszerben, akkor többletforrásra van szükség, komoly átalakítás pénz nélkül nem hajtható végre – jelentette ki.

Az államtitkár szerint elő kell teremteni a forrásokat a tanfelügyelet, a minősítési rendszer, a szaktanácsadói hálózat megbízható működtetésére is. Ezek azok a segítő-támogató rendszerek, amelyek a nevelő-oktató munka minőségjavító kontrollját biztosítják.

A pedagógusok, az intézményvezetők és az iskolák egységes szempontok szerinti szakmai értékelése megteremti a lehetőséget arra, hogy a szülők ne szóbeszéd alapján, hanem a valós szakmai teljesítményt megismerve alkossanak képet egy adott iskoláról.

Klik

Arra a kérdésre, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ feladatköre megváltozik-e, azt felelte: a központ működését racionalizálni kell, ami hosszabb folyamat lesz. Hozzátette: januárban a fenntartói feladatok állami átvételéhez centralizált intézményre volt szükség. Egyéves működés után a megyei központok megerősítésével el kell mozdulni a decentralizáció felé. A változások időpontja nagymértékben függ attól, hogy milyen léptékű módosításokat hajtanak végre. Hangsúlyozta: a Kliktől és a Nemzeti Pedagóguskar tagjaitól is várja a konkrét javaslatokat. Érdemben várhatóan januártól foglalkozik majd ezzel a témával.

A délutáni iskolai foglalkozásokat érő kritikai észrevételekről, miszerint sem forrás, sem tartalom, sem iskolaszervezési kultúra nem áll mögöttük, úgy fogalmazott: a bírálatok nem felelnek meg a valóságnak, álproblémák, és alapvető szakmai hozzáértés hiányára utalnak.

A kijelentések tartalmából egyértelműen kiderül, hogy a „kritikusok” vagy nem ismerték az új szabályokat, vagy szándékosan félremagyarázták a törvény betűit – mutatott rá, kiemelve: ez az intézkedés jelentős segítséget nyújt a családoknak és a gyerekeknek, és mivel kérésre felmentést kaphatnak, számukra nem kötelező a délutáni bennmaradás.

Mint mondta, nem is állt szándékukban a gyerekek száz százalékát az intézményekben tartani, azoknak a diákoknak teremtették meg az értelmes, hasznos és szórakoztató időtöltés lehetőségét, akiknek a szülei dolgoznak, és egyedül lennének otthon. Egy nemrégiben készült felmérés eredményeiről szólva az államtitkár elmondta: nő azoknak a felső tagozatosoknak a száma, akik részt vesznek a délutáni programokon, zeneórákon, kézműves és sportszakkörökön.

Minden olyan kritika, amely a rendszert éri, lefordítható úgy is: azt kifogásolják, hogy lehetőséget biztosított az állam arra, hogy a csellengő gyerekek ne az utcán, a plázákban vagy otthon a számítógép, a tv előtt, hanem az iskolában tanári felügyelettel társaik körében értelmesen töltsék a délutánt, miközben nem írt elő ilyen kötelezettséget a családoknak.

A tankönyvellátás

A tankönyvellátásról elmondta: most már csak olyan szállítási elmaradások vannak, amelyek egy-egy kiadó által le nem gyártott könyvek hiányából adódnak. Ezeket a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (Kello) egyedileg kezeli, és próbál megegyezni az érintett kiadókkal, hogy például digitális formában állítsák elő a hiányzó példányokat, illetve tárgyalnak az iskolákkal is a megoldásról. Hoffmann Rózsa emlékeztetett arra, hogy 12 millió tankönyv rendben, tanévkezdésre megérkezett az intézményekbe, a gyerekek 98 százaléka megkapta a kiadványokat, úgy, hogy nem kellett sorba állni, és az első naptól lehetett tanítani.

Arról, hogy az idei tapasztalatok alapján várhatók-e változtatások, azt mondta: a Kello több mint egy hónapja jelezte, hogy "egyszerűsíteni, ésszerűsíteni” fogja az eljárásokat, a jelenlegi rendszert. Hoffmann Rózsa hangsúlyozta, ő is ezt kezdeményezte, mert a biztonságos tankönyvellátás mindennél fontosabb.

Kijelentette: az új szabályozás minden technikai részlettel idejében el fog jutni az iskolákba, és reményei szerint ki fogják küszöbölni a hibákat. Megjegyezte: a Kello összességében jól vizsgázott, hiszen igen kevés ideje volt, hogy felkészüljön erre az óriási feladatra.