Hiteltelen történetek

Kezdetben volt az „ősbűn”, a lakosságideviza-alapú hitelezés. A bankok hitegettek, a lakosság pedig készséggel bedőlt az olcsó, milliószám felvehető, milliós értékű kölcsönöknek – így szól a válság után tömegesen beomló devizahitelek „kormányzati verziója”. A valóság persze nem ennyire egyszerű.

Árnyalja például a képet, hogy a rendszerváltás után gyakorlatilag megszűnt Magyarországon a lakossági lakáshitelezés. Ennek oka, hogy még a Kádár-rendszer egyetlen, lakossági hiteleket nyújtó pénzintézetét, az OTP-t kötelezték arra, hogy fix kamatlábbal 15 éves futamidejű hiteleket nyújtson – előbb három-, aztán ötszázalékos kamatra. Csakhogy a kilencvenes években az infláció elszabadulásával a kamatok 30-35 százalékra nőttek, az OTP vesztesége pedig ezáltal tetemesre.

Közben bérlakások nem épültek, lakáshitelhez pedig nem lehetett hozzájutni. Az első Fidesz-kormány úgy kívánta átvágni a gordiuszi csomót, hogy bevezette az államilag támogatott lakásépítési hitelt. Az emellett 2000-ben megjelenő euróalapú kölcsönök, majd később a svájcifrank-alapú hitelek tömegek számára jelentettek hiánypótló pénzpiaci megoldást. Ekkoriban egyébként frankalapú hitelt 3,5-4, az euróalapút 4-5 százalékos kamattal kínáltak, miközben a forinthitelek kamata 20-23 százalék körül mozgott. Nem volt nehéz a döntés.

Aztán jött a krach, és az első csapás a bankokra.

A bedőlő devizahitelek egyértelművé tették kormányzati és banki oldalon is, hogy a helyzetet kezelni kell. A Fidesz-kormány pedig nekilátott.

Elsőként határozatlan időre meghosszabbította a kilakoltatási moratóriumot. Az ideiglenesnek szánt tilalmat még 2010 februárjában rendelte el a Bajnai-kormány, a nagy hidegre való tekintettel. Az új kabinet egyéves huzavona és a „senkit sem hagyunk az út szélén” típusú kommunikáció után 2011 májusában oldotta fel a tilalmat, miután a lakáshitelezés újabb másfél évre bénult meg, majdnem teljesen.

A bankszektorból származó forrásaink szerint ennek egyik oka az volt, hogy bekövetkezett az úgynevezett moral hazard: fizetőképes hiteladósok tömegei egyszerűen nem törlesztettek többet, remélve, hogy az állam úgyis kimenti őket. Ezt igazolja a statisztika is, ugyanis ez idő alatt ugrásszerűen megnőtt a 90 napon túli adósok száma. Emellett a fedezetül felajánlott ingatlanoknak többé nem volt valós piaci értékük, hiszen a tilalom miatt ezeket a pénzintézet nem értékesíthette. Ugyanakkor – hangsúlyozza informátorunk – mindössze elenyésző számú adóst sikerült ilyen módon megmenteni.

Tavaly augusztusban újabb mentési kísérlet következett. Beindult az otthonvédelmi program, vagyis az első árfolyamgát. A feltételek ismertek: a devizaalapú jelzáloghitelesek rögzített,180 forintos svájcifrank-, illetve 250 forintos euróárfolyamon törleszthettek meghatározott ideig. A rögzített és a napi árfolyam különbözete gyűjtőszámlára került, ezt az összeget a bank meghitelezte az ügyfélnek, aki a „türelmi idő” lejártával visszafizeti majd.

Eleinte sikeresnek tűnt a program, ám végül mindössze háromezren csatlakoztak hozzá. Informátorunk szerint azért, mert 2011 szeptemberében egy kihelyezett hajdúszoboszlói kormányülésen Lázár János frakcióvezető „elkotyogta” a sajtónak a végtörlesztés ötletét. (Emlékeztetőül: a kormány lehetőséget adott a devizahiteleseknek, hogy egy öszszegben, rögzített árfolyamon törlesszék tartozásukat 2011. december 31-ig, vagy – a fedezet igazolásával – jelezzék ilyen szándékukat január végéig.)

Ezután felpörögtek az események: a frakcióülésen elhangzottak alapján a kormány sebtiben kidolgozta a végtörlesztéssel kapcsolatos javaslatot, s azt a parlament gyorsan jóvá is hagyta. A köztársasági elnök pedig aláírt. Ez tavaly szeptember 26-án történt, a törvény pedig három nappal később, szeptember 29-én lépett hatályba. Két nap maradt az átállásra, egyebek közt a belső szabályzat átírására, a munkatársak képzésére vagy az informatikai rendszer átállítására.

Afelől Orbán Viktornak sem volt szemernyi kétsége sem, hogy a koncepció – finoman szólva is – súrolja a törvényesség határát. A miniszterelnök már tavaly szeptemberben azt nyilatkozta a Hír TV-nek, hogy pontosan tudja: a kormányt emiatt támadni fogják, éles viták várhatók.

Igaza lett. Pár nappal a végtörlesztés hatálybalépése után a Bankszövetség és a Magyarországon működő hitelnyújtó intézetek többsége az Alkotmánybírósághoz fordult. Kifogásaik között szerepelt, hogy a törvény durván beavatkozik a magánjogi szerződésekbe, és sérti a jogbiztonságot is. Emellett a kétnapos felkészülési időt is törvényellenesnek ítélte a bankszakma.

Novemberben nyolc európai bank kérte Brüsszel segítségét a magyar kormánnyal szemben a végtörlesztés miatt. Az Európai Bizottság lépett: január végéig kapott időt a kabinet, hogy meggyőzze őket: a törvény összhangban áll az uniós joggal. Az érvelés elbukott, a végtörlesztés ügye az Európai Bíróság elé került.

Egyik panasz ügyében sincs még eredmény, de annyi biztosan tudható: elmarasztaló ítélet esetén Magyarországnak 100-150 milliárd forintos kártérítést kell kifizetnie. Ami nyilvánvalóan az adófizetőkre hárul majd.

A miniszterelnök nem ennyire borúlátó: a Hír TV-nek adott nyilatkozatában kitért arra is, hogy az esetleges visszafizetési kötelezettség nem érinti majd a végtörlesztőket, mert akkor „a magyar államnak kell helytállnia”. Arról nem beszélt, hogy az amúgy is vasszigorral fogott költségvetésből miként tudna ekkora kiadást magára vállalni az állam.

Petschnig Mária Zita közgazdász szerint nem kétséges, hogy a szóban forgó összeget a társadalommal fizettetik meg, különadók formájában. Ráadásul az Európai Bíróságnál 3-4 év az ügyek átlagos átfutási ideje, vagyis a következő kormánynak kell majd kivetnie az adót emiatt. Erre nézve a mai kormány már rendelkezett – mondja. Hozzáteszi: egyértelmű a végtörlesztés negatív hatása a gazdaság egészére, de számos káros következménnyel csak később fogunk szembesülni.

A végtörlesztés kezdete, azaz tavaly október óta az amúgy is gyenge befektetői bizalom végképp megingott. Megjósolhatatlan, hogy mekkora károkat okoz a befektetői kedv elapadása.
Emellett a végtörlesztés miatt hirtelen megugrott kereslet felfelé nyomja az euró és svájci frank árfolyamát. Így – a készpénz hiánya miatt – a végtörlesztésből kimaradók még rosszabb árfolyamra, még magasabb törlesztőrészletekre számíthatnak.

A dominóhatás ezzel még nem ért véget. A siralmasan gyenge árfolyam felpörgette az inflációt, amely a januári adatok szerint elérte az 5,5 százalékot. Legutóbb 2010 elején mértek ennél magasabbat.

S hogy miért akarta a kormány bármilyen áron kisegíteni a tehetőseket?

Petschnig Mária Zita szerint a cél egyértelműen a felső középosztály megnyerése – amúgy valószínűleg sikertelenül.

A lakosság 10 százaléka tartozik a legfelsőbb társadalmi osztályokba. A végtörlesztéssel körülbelül 15 százalékuk tudott élni, vagyis a kör kibővült a kormány nyíltan vállalt célcsoportjával, a felső középosztállyal – magyarázza.

Egyébként az 1073 milliárd forintnak csak a 20 százalékát fizették vissza hitelből. Azaz: 800 milliót saját erőből törlesztettek. Ingatlanpiaci szakértők szerint csak nagyon kevés lakást tudtak eladni a végtörlesztők, vagyis a pénz nem ingatlaneladásból származott. A „párnahuzatból” vagy családi összefogással előkerült milliók pedig nyilvánvalóan azoknál voltak, akik amúgy is tudtak volna fizetni a futamidő végéig.

A bankok pedig így elveszítették a legjobb ügyfeleiket.

A mentőakció folytatódott. Tavaly novemberben, amikor kiszivárgott, hogy a gazdasági szabadságharc a végéhez közelít, és Orbán mégis tárgyalna az IMF-fel, a miniszterelnök arról is döntött: leteszi a fegyvert a bankszektor ellen vívott harcában is, és – hosszú kihagyás után – ismét tárgyalóasztalhoz ül

a Bankszövetséggel. Az egyeztetés eredménye ismert: az újabb lakosságmentő csomag ezúttal az árfolyamgát „frissített” változata. Müller János, a Bankszövetség vezető tanácsadója azt mondja: az árfolyamgát a bankok számára lényegesen jobb konstrukció, mint a végtörlesztés.

Petschnig Mária Zita szerint öt éven keresztül sokakat megmenthet ugyan a csomag, de kérdés, hányan lesznek képesek azután kifizetni a jócskán megemelkedett összegeket.

A kormányzati kommunikáció megtévesztő volt, mivel azt sugallta: a lakosság jobban jár az árfolyamgáttal, mint a végtörlesztéssel – mondja. – Holott az árfolyamgát csak a bankoknak kedvezőbb, mivel kisebb a veszteségük, és az hosszabb időtartamra oszlik el.

Az, hogy pontosan mennyivel járnak jobban a bankok az árfolyamgáttal, egyelőre nem kiszámítható. Becslések szerint ha 300 ezren csatlakoznak a programhoz, a veszteség „csak” 150 milliárd forint lesz, 400 ezer csatlakozó esetén viszont 200 milliárd. De – hangsúlyozza a közgazdász – még a mérsékelt károk mellett is számolni kell a negatív tendenciák erősödésével: tovább csökken a hitelezés, márpedig ha nincs hitel, nincs tartós gazdasági növekedés sem.

Számokban kifejezve

A PSZÁF adatai szerint január 31-ig 142 ezren fizették ki egy összegben a tartozásukat, további 19 ezer adós tudta bemutatni, hogy rendelkezik a végtörlesztéshez szükséges fedezettel. Összesen a mintegy 5200 milliárdos hitelállomány ötödét, 1073 milliárd forintot végtörlesztettek. A bankszektor kára – számítások szerint – több mint 300 milliárd forint, aminek a 30 százalékát leírhatják majd a bankadóból, ám a hitelezési aktivitás így is jelentősen romlik.