Hihetetlen U-19: megvertük a spanyolokat!

Elvégre kiejtették Európa egyik legjobb utánpótlás-alakulatát, Portugáliát. Bejutottak Európa nyolc legjobb együttese közé, Bulgária elleni sikerükkel gyakorlatilag kvalifikálták magukat az egyiptomi U20-as világbajnokságra. A mai napon az utóbbi időben utánpótlásszinten gyakorlatilag mindent megnyerő Spanyolországgal mérkőztek. Sőt, mint tudjuk ezek a spanyolok nem csak utánpótlásszinten eredményesek mostanság. A tét egy ilyen neves ellenfél ellen nem is lehetett kisebb, mint az elődöntő. Európa négy legjobb utánpótláscsapata közé lehet bekerülni!

Mielőtt ismét kalapot emelnénk Sisa Tibor csapata előtt, azért ne áltassuk magunkat: labdarúgásunk messze nem rohamléptekben fejlődik. Sok az anyagi bizonytalansággal küszködő csapat, az MLSZ tevékenysége finoman szólva is véleményes, a pénz pedig továbbra sem zúdul Magyarországon a világ legnépszerűbb sportágába, Győr kivételével pedig még mindig az álomkategória egy kacsalábon forgó stadion – a rengeteg nagy csatát megért Puskás Ferenc Stadion pedig lassan az összeomlás szélén áll.

Mi a siker záloga?

Ám összeállni látszik egy legalábbis középszintű Magyar Válogatott, ami a korábbi évekhez képest legalábbis jelentős előrelépésnek tűnik. Utánuk pedig felnőni látszik egy generáció, amelyet látva akár merészebb álmokra is ragadtathatja magát a minden sikeren kapva- kapó honi futballrajongókat. Németh Krisztiánt nem akárhol, hanem Liverpoolban nevezik a jövő csillagának, ráadásul sorra kerülnek nívós nyugati együttesekhez fiataljaink. A teljesség igénye nélkül (zárójelben a poszt és az egyesülete): Gulácsi Péter (kapus, Liverpool), Kádár tamás (védő, Newcastle), Simon András ( csatár, Liverpool), Koman Vladimir (középpályás, Sampdoria). Ám biztosak lehetünk benne, hogy a mostani labdarúgó-seregszemlén szép számmal jelen lévő játékos megfigyelők révén újabb nevekkel bővül a lista.

A siker zálogaként a Labdarúgó Szövetség, vagy az állam helyett az MTK házi játékos-neveldéjét, a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiát nevezhetnénk meg, elvégre a csapatból 11 játékos innen került ki a futball vérkeringésébe. Sőt, a többiek megnyerték a magyar bajnokságot a felnőttek mezőnyében. Ezen persze felbuzdult több honi szinten tehetősebb tulajdonos, így gomba módra alakulnak az újabb akadémiák – reméljük, hasonló sikerrel, ám eredményességüket csak a jövőben látjuk meg, ha meglátjuk egyáltalán.

Igaz, a legjobbak külföldön kötnek ki (elvégre ettől nyereséges egy sportvállalkozás idehaza), tovább csökkentve a magyar bajnokság színvonalát, ráadásul ugyanez az MTK nemzetközi színtéren már koránt sem ennyire eredményes (tavaly örmény rivális ellen maradt alul Garami József csapata).

De ne fanyalogjunk, hiszen ezek a fiúk bizonyították be az elmúlt évtizedekben meggyökeredzett magyar közvélekedés ellenkezőjét, miszerint a kis hazánkban született futballista nem feltétlenül született antitalentum, közröhej tárgya, hanem odafigyeléssel, és megfelelő felkészítéssel akár a legjobbak között is helyet követelhet magának.

A három magyar sportcsarnona közül egy sem

De vissza fiainkhoz! Eurosport 2 híján kénytelen voltam az internetet segítségül hívni. Végül egy brazil (!) közvetítés mellett állapodtam meg. Ez egyrészt jelzi az esemény rangját, másrészt a három magyar sportcsatorna kritikája. Vajh’ mennyi lehet a közvetítési díja egy olyan meccsnek, melyre a belépő 500 forint?

A Príbramban rendezett mérkőzésen mindenesetre szép számmal képviseltették magukat a magyar szurkolók, zúgott rendesen a Ria-ria Hungária, hazai környezetet varázsolva cseh földön. A spanyolokat mindenesetre ez nem ijesztette meg, azonnal nekünk rontottak, hosszú percekre letáborozva kapunk előtt. Komoly helyzetig is jutottak, de mindent összevetve a Debreceni András (Budapest Honvéd) vezette védelem állta a sarat. Gulácsi kifutásain látszott, hogy az angol tartalékbajnokságban edződött, ráadásul a hátvédsor a kezdeti zavar után már a középpályán is határozottan, de mindenek előtt tisztán állította meg az előrenyargaló hispán csatársort. Mintegy 25 perc után már mi is többet veszélyeztettünk, pl. a félidő legnagyobb helyzetét a magyar csapat hibázta el. Németh cselsorozata után előbb lőni próbált, majd középre gurítását Gosztonyi lőtte kapura, de Gea védett. A kavarodás után még legalább háromszor lőhettünk volna gólt, ám végül felszabadult a címvédő kapuja. Kicsivel később Németh lába előtt centikkel suhant el Gosztonyi remek csúsztatása, így gól nélküli döntetlennel vonultak pihenőre a csapatok.

A spanyolok támadtak, támadgattak, de a védelmünk feltűnő eleganciával választotta el a labdától a Gulácsi kapujára törőket. A kontrák pedig mindig magukban hordozták a magyar gólszerzési lehetőséget- különösen a jobb szélen iramodott meg többször Nagy Olivér, illetve Koman cselei után borultak jobbra-balra a spanyolok. Segítséget majdnem az odáig magabiztosan de Geától kaptunk, ugyanis a spanyol portás éppen Korcsmár elé ejtette ki egy szögletet, az újpesti pedig nem habozott kapura küldeni a játékszert, ám a gólvonalról kivágták a próbálkozást. De két perccel később már nem volt pardon!
Szabó kígyózott végig a jobbszélen, középre adását de Gea kapus és a védők együttes erővel Nagy Olivér elé terelték, akinek gurításába legfeljebb csak Németh Krisztián tudott volna beleérni….vezetünk! Tombol a brazil közvetítő stáb és a magyar tábor.

A spanyolok nyomnak, a mieink különösebb gond nélkül védekeznek, és különösebb eredmény nélkül kontráznak. Igaz, Németh minden mozdulatára ugrik a piros mezes hátvédsor, a játékvezetőtől meg nem kapja meg a sztároknak kijáró védelmet, szinte mindig őt ítélik vétkesnek– talán majd idővel fordítva lesz.

„Itthon vagyunk!” – harsogja a magyar tábor. Rájuk sem lehetett panasz.

A nemzetközi helyzet fokozódik

A helyzet kezd fokozódni. Előbb Emilio pörget egy méterről a mellette lévő Gulácsi kezébe, majd ugyanő kerül ziccerbe, ám a liverpooliak kapusán nem lehet kifogni. Egész találkozón rendkívül magabiztos volt, védései alapján pedig (túlzás nélkül) világklasszis lehet belőle.

Az iram szédületes, de a srácok futnak, hajtanak, e sorok írója pedig egyre kétségbeesetten nézi a hátralévő időt. Még egy perc a rendes játékidőből, és két perc a hosszabbítás. A stáb cserékkel tördeli a játékot, lejön Németh Krisztián is.
Sisa Tibor nem bír magával, másodpercenként ül le és áll fel.

„Szép volt fiúk!”- Kirúgás, spanyol szabálytalanság…és vége! Vége! Vége!

Kedves olvasóim, ezek a srácok Európa legjobb négy csapata közé kerültek. Nem vízilabdában, nem kézilabdában, hanem fociban. Utolsó négy tétmérkőzésükön még gólt sem kapva.

Ugye, hogy hihetetlen? És mégis igaz!