Helyretette a magyar vezérkari főnököt a lengyel nagykövet

Nem tudni, hogy Böröndi Gábor vezérkari főnök szándékosan, az ismeretek hiánya miatt vagy figyelmetlenségből bonyolódott-e olyan fejtegetésbe, amelynek során két ország konfliktusának nevezte Lengyelországnak a náci Németország általi lerohanását, az viszont bizonyos, hogy Lengyelország nem vett jó néven történelmi tragédiájának félreértelmezését.  

Mint arról mi is beszámoltunk Böröndi Gábor altábornagy, nemrég kinevezett vezérkari főnök az ukrajnai háborúval kapcsolatosan úgy vélekedett, hogy 1939-ben a német-lengyel háború lokális háborúnak indult, de nem fogták meg időben békefolyamattal, és ez elvezetett a második világháborúig.

Mint az közismert, a hitleri Németország 1939. szeptember 1-jén egyoldalúan lerohanta Lengyelországot, amelynek ürügyéül egy „hamis zászló alatti” német provokáció szolgált, amelynek során lengyel egyenruhás német katonák támadást intéztek egy határmenti rádióadó ellen. Középiskolai tananyag az is, hogy már a támadás előtt tudni lehetett, hogy azonnal kiterjedt európai háborúhoz fog vezetni Franciaországgal és Nagy-Britanniával, ahogy az is, hogy aligha lehetett volna a két ország közötti békekötéssel elejét venni az eszkalációnak, mivel annak célja Lengyelország államiságának megszüntetése, területének elfoglalása és – a Szovjetunióval kötött paktum értelmében – felosztása volt. 

Sebastian Kęciek nagykövet Böröndi Gábornak címzett levelét változtatás nélkül, teljes terjedelmében közöljük:

Nagy megdöbbenéssel fogadtam az ez év május 9-én, az M1 állami televíziónak adott interjújában tett Lengyelországgal kapcsolatos nyilatkozatát, amelyben a náci Németország 1939-es Lengyelország elleni agresszióját „lokális háborúnak” nevezte, amely nem eszkalálódott volna II. világháborúvá, ha megfelelő időben megállítják a békefolyamattal. 

Ezek a szavak, amelyek hazámat egy globális konfliktus eszkalációjáért és bűnrészességgel való megvádolásaként értelmezhetőek, számunkra a történelem elfogadhatatlan elferdítését jelentik, és nem szabadna elhangozniuk, különösen nem egy szoros szövetséges ország képviselője részéről. 

A második világháború kirobbanásához nem az agresszorral folytatott béketárgyalások hiánya vezetett, hanem az appeasement politikája és a Harmadik Birodalom újabb követeléseinek való engedmények. A titkos Molotov-Ribbentrop-paktum alapján Adolf Hitler és Joszif Sztálin befolyási övezeteket osztottak fel egymás között, ezzel Lengyelország felosztását is megtervezték. Ezen megállapodás értelmében 1939. szeptember 1-jén a Harmadik Birodalom hadserege fegyveres, provokálatlan támadást indított Lengyelország ellen, míg szeptember 17-én a Vörös Hadsereg támadta meg keletről a védekező Lengyelországot – ezzel megkezdődött a lengyelek közel hat évig tartó, hatmillió lengyel állampolgár életét követelő exodusa. 

Nem engedhetjük meg az áldozat és az elkövető sértő felcserélését. Lengyelország vitathatatlan áldozata volt a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió, és következésképpen a szövetségeseik által kitervelt bűnös akcióinak. 

Ma, Oroszország Ukrajna elleni teljes körű, provokálatlan és törvénytelen agressziójával szemben Európának le kellene vonnia a második világháború tanulságait, és szolidárisan a történelem helyes oldalára kellene állnia, az áldozat, nem pedig az agresszor oldalára. Csak így teremthetünk tartós békét Európában. A történelmet nem szabadna az egységünk aláásására használni. 

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megemlítsem Altábornagy Úrnak, hogy 1939-ben Magyarország, miközben hivatalosan Németországgal állt szövetségben, megtagadta Berlin kérését, hogy segítséget nyújtson a Lengyelország elleni támadásban. Gróf Teleki Pál, a Magyar Királyság kormányának akkori miniszterelnöke azt mondta: „Hamarabb felrobbantom a vasútvonalainkat, mintsem hogy részt vegyek Lengyelország inváziójában”. A magyar politikus ezen reakcióját soha nem felejtjük el.

Tisztelettel
Sebastian Kęciek

(Kiemelt képünk illusztráció. A náci Németország katonái elbontják a lengyel határon felállított sorompót 1939. szeptember 1-jén. Fotó: GetArchive)