Helyreigazító közlemény

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Megdöbbenéssel olvastam a 168 óra online felületén a „Siketpolitika” című cikket, amely – sajnálatos módon – több tényt is valótlanul közöl, illetve jelentős mértékben csúsztat, azaz való tény hamis színben tüntet fel, és ezzel megsérti az objektív újságírással szemben támasztott szakmai követelményeket.

A cikk internetes elérhetősége:

8 pontban megjelölöm az önök ténybeli tévedéseit és csúsztatásait, melyek helyreigazításként való megjelenítését kérem, a 2010. évi CIV. tv. 12.§. (1) bekezdése alapján.

1. állítás: „Az ingyenes lehetőséget egyre többen vették igénybe, s épp ebből lett a baj. A „Szolgálatok,” hogy győzzék a megrendeléseket szabadúszó, külsős jeltolmácsokat is alkalmaztak.” Soha nem volt így. 2009-ben 2317 ügyfél vette igénybe a jelnyelvi tolmácsszolgáltatást (http://fszk.hu/mjp/szakmai-anyagok/Jelnyelvitolmacsszolgaltatas-igenybeveteli-adatainak-elemzese.pdf), míg 2013-ban 1946 regisztrált ügyfél (forrás: FSZK) volt.

2. állítás: „Pedig lenne politikus, aki lobbizhatna értük. Például Tapolczai Gergely, a Fidesz siket országgyűlési képviselője. Vagy a szintén fideszes Kósa Ádám, aki az Európai Parlament első siket képviselője. Ők természetesen közszereplők, ami azt is jelenti: korlátlanul igénybe vehetik a közpénzből fizetett jeltolmácsokat.” A korlátlan igénybevétel lehetősége nem állja meg a helyét. A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV törvény alapján több jogszabály módosult, amelynek alapján a magyar országgyűlési képviselők, európai parlamenti képviselők és önkormányzati képviselők, szigorúan parlamenti munkájukkal kapcsolatos ügyekben vehetik igénybe a jelnyelvi tolmácsokat. Ezt a lehetőséget az elmúlt 5 évben talán háromszor vehettem igénybe, amikor felszólaltam a Magyar Országgyűlésben. Képviselői munkámhoz az Európai Parlament a saját működési keretéből, nem pedig – a cikk megfogalmazása szerint – magyar „közpénzből” biztosítja a tolmácsolást Strasbourgban és Brüsszelben, szigorú előírások alapján.

3. állítás: „A demonstráción Kósa Ádám is megjelent, és hosszan sorolta az általa vezetett SINOSZ érdemeit. Például, hogy ők harcolták ki a Jelnyelvi törvényt. Azt elfelejtette említeni, hogy a törvényt amúgy a Bajnai-kormány alkotta meg.” Az a tény, hogy a Bajnai-kormány alatt született meg a törvényt, nem zárja ki, hogy azt a SINOSZ harcolta ki. Az előzményt mindenképpen érdemes megismerni: az MSZP-SZDSZ-kormány képviselője a SINOSZ-nak a jelnyelvi törvény elfogadásának szükségességéről szóló 2008. évi konferenciáján kijelentette, nincs szükség jelnyelvi törvényre (!!!) (http://mno.hu/migr_1834/a-siketekkel-is-vitazik-agyurcsanykormany-410775). Ezután Kósa Ádám nyílt levelet intézett Szűcs Erika miniszternek, melyben felhívta a figyelmét a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményből fakadó kötelezettségekre a jelnyelv törvényi elismerésével kapcsolatban. A nyílt levél megtette a hatását, és megkezdődött a jogalkotási munka, 2009. őszén pedig a törvénytervezet vitájában, mint fideszes Európai Parlamenti képviselő szólalhattam fel és sürgettem a törvénytervezet mielőbbi elfogadását és képviselőként több olyan módosítást sikerült elérni, amelynek köszönhetően a törvény jelentősen előremozdította a siket, nagyothalló és siketvak emberek életét. A SINOSZ fellépésének és a szervezet szakmai munkájának köszönhetően a törvényt teljes konszenzussal fogadták el a Parlamentben. Szerintem ez fedi azt az állítást, hogy a SINOSZ harcolta ki a törvényt. A Bajnai-kormány egyébként a fogyatékossággal élők érdekvédelmi szervezetek támogatásának radikális megvágásában jeleskedett, egy 2009-es, a 168 órának tett interjúmban a kolléganője erre még rá is kérdezett: http://kosaadam.hu/interju/pozitiv_diszkriminacio/. Szerencsére ezt a brutális vágást úgy-ahogy sikerült kivédeni a többi érdekvédelmi szervezettel összefogva.

4. állítás: „Honlapjukon is olvasható: a központi támogatásuk 2012-ben több mint 312 millió forint volt. (Összehasonlításul: ugyanebben az évben a vakok országos szövetsége 232 milliót kapott, a mozgássérültek 189 milliót.)” A SINOSZ költségvetési támogatása (2011. évi CLXXXVIII. törvény) 2012-ben 165 millió forint volt, ugyanannyit kaptunk, mint a vakok (a 232 milliós adat sem helytálló tehát). Link: http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=139871.243469 A honlapunkon szereplő közhasznúsági beszámolóban a tolmácsszolgálataink működtetésére kapott összeggel együtt szerepel, de az nem a SINOSZ működtetésére, hanem a törvényben és a hatályos jogszabályokban előírt tolmácsszolgáltatás ellátására kell fordítanunk.

5. állítás: „Az új online tolmácsrendszer pályázatát az EMMI két éve írta ki, eleve olyan feltételekkel, hogy azon csak a SINOSZ vehetett részt.” Először is jelzem, hogy az EMMI nem írt ki semmilyen pályázatot. Illene ismerniük az uniós pályázatok kiírásának a módját. Mint ahogyan a kiemelt pályázatokra vonatkozó, rendkívül szigorú feltételeket is kell ismerni ahhoz, hogy megértsék, miért éppen a SINOSZ felelt meg ennek. A TIOP3.1.1.B-12 kiemelt pályázat volt, azon csak a SINOSZ indulhatott, mivel két olyan feltételnek is megfelelt, ami a sikeres projekt lebonyolításához szükséges: megfelelő, 13 ezer fős tagsággal és 12 megyei jelnyelvi tolmácsszolgálattal rendelkezik. Ezt egyetlen más Magyarországon működő szervezet vagy szolgáltató sem tudta felmutatni. Ez biztosítja a megfelelő minőségű teszteredményeket a kevesebb mint egy éves tesztidőszak alatt annak érdekében, hogy utána költséghatékonyan és azonnali rendelkezésre állással vehesse igénybe minden regisztrált tolmácshasználó. A szigorú kiírás a pályázat eredményességet és a hatékonyságát szolgálta.

6. állítás: „Megdöbbentő, hogy a szolgáltatást kizárólag a SINOSZ tagjai igényelhetik. Sőt, ők ingyenes tabletet is kaphatnak.” A tesztidőszak alatt csak a SINOSZ tagjai vehetik igénybe a szolgáltatást. Utána viszont, a projekt egyik feltételeként a jelenleg regisztrált összes tolmácshasználó veheti igénybe a szolgáltatást. A tabletet csak használatra kapják meg tagjaink a tesztidőszakra, kölcsönszerződés formájában, cserébe pedig kötelezik magukat arra, hogy rendszeresen használják a SINOSZ Kontakt tolmácsszolgáltatást és arról véleményt nyilvánítanak.

7. állítás: „A szakma háborog. Úgy vélik, ez diszkriminálja azokat, akik nem a SINOSZ szolgáltatásait választják.” A szakma alatt pontosan kiket értenek? A pontosítás nélkül ez erős csúsztatásnak minősíthető, ugyanis a jelenlegi állami fenntartási rendszertől teljesen elkülönül a szolgáltatás, a regisztrált tolmácshasználók hozzáférését a mostani szolgáltatásokhoz semmiben nem korlátozza, a felhasználók tolmácsolási órakeretét a tesztidőszakban KONTAKT tolmácsszolgáltatás igénybevétele nem csökkenti. Sőt a SINOSZ tagjait sem gátolja semmi abban, hogy más hasonló kezdeményezést is kipróbáljanak, legalább lesz összehasonlítási alapjuk. Még egyszer hangsúlyozom, a SINOSZ tagsága közel 13500 főből áll, miközben a regisztrált jelnyelvi tolmácsszolgálat-használók száma 1946 fő.

8. állítás: „Ráadásul a valódi verseny nélkül elnyert állami tender nagyon drága.” Ez az állítás minden alapot nélkülöz. A projektben közbeszerzési eljárást kellett lefolytatni (http://www.kozbeszerzes.hu/adatbazis/mutat/hirdetmeny/portal_7295_2013/), melynek során az eredetileg kitűzött keretösszeg 60%-ára sikerült lecsökkenteni a fejlesztési költségeket, mivel a tenderen három konzorcium is indult, vagyis volt valódi verseny.

dr. Kósa Ádám
Európa Parlamenti képviselő
Siketek és Nagyothallók Országos
Szövetségének országos elnöke