Hazudnak nekünk: nem ugrunk, hanem lemaradunk

Azt már régen megszoktuk, hogy a fideszes sikerpropagandát a tények nem zavarják, és gátlás nélkül az arcunkba hazudnak. Az viszont némiképp meglepő, hogy ezt az egyébként viszonylag visszafogott gazdasági miniszter, Varga Mihály is megteszi, hülyének nézve az embereket. Történt ugyanis, hogy nyilvánosságra hozták a

GDP második negyedévesalakulásának adatait, amelyek javulást mutatnak az első három hónaphoz képest. Míg az év elején éves szinten csupán 0,9, a szezonális és naptárhatással korrigálva 0,5 százalékos volt a bővülés, negyedéves szinten viszont visszaesett a gazdaság, addig az április-június időszakban már láthatóan jobb volt a teljesítmény.

Ezt lehetett volna tényszerűen kommentálni, mondván, hogy kifelé tartunk a gödörből, és bízunk benne, hogy éves szinten tovább javulhat a helyzet. Ehelyett azonban a szokott fideszes propaganda-reflex működött: ha bármilyen picike siker van, azt igyekezzünk minél jobban felnagyítani. Így jelentek meg bombasztikus címek a kormányközeli médiumokban, „óriásit ugrott a

magyar GDP” és ehhez hasonlók. A valóságban a növekedés éves szinten a nyers számok alapján 2,6 százalék, a kiigazítások után 1,7 százalék volt. Ez ugyan valamivel kedvezőbb az előzetes elemzői várakozásoknál – erre lehetett volna igazán hivatkozni –, szó sincs viszont arról, hogy kiugró eredmény lenne, sőt éppen ellenkezőleg.

Ami látványosan ki is derült az egyidejűleg megjelent, az EU egészének növekedését bemutató Eurostat adatokból. Ha a mi 1,7 százalékos korrigált adatunk kiugró, akkor mit szóljunk a románok 6 százalékhoz közeli és a lengyelek, szlovákok és bolgárok 3 százalék feletti vagy a körüli bővüléséről? Még az uniós átlag is 1,8 százalék, tehát még azt sem értük el, bár nem maradtunk el tőle annyira, mint az első negyedévben, amikor az utolsó előtti helyen álltunk a gazdasági növekedésben.

Tegyük hozzá, hogy a visszafogott reakciókat a részletes mutatók is indokolták volna, mert a korábbi húzóerő, az ipar továbbra is hullámzó teljesítményt nyújtott, a járműipar kivételével rosszul szerepelt, a gépipar például júniusban 30 százalékkal esett vissza. A GDP-t a várakozásoknak megfelelően a szolgáltatások húzták, köszönhetően a bérkiáramlás miatti fogyasztásbővülésnek, valamint a kedvező időjárás nyomán csúcsokat döntő mezőgazdasági termelésnek. Ez utóbbi hozzájárulása a növekedéshez az illetékes miniszter szerint 0.5 százalék volt, legutóbb 2014-ben dobta így meg a nemzeti összterméket az agrárium, akkor 0,9 százalékkal, így értük el a mostani Orbán-éra csúcsának számító 3,7 százalékos GDP-többletet.

A szerénység azonban rendkívül távol áll a Fidesztől, és ha az eredmények nem támasztják alá a sikersztorikat, hát manipulálni kell őket. Így történhetett, hogy Varga miniszter az adatokat kommentálva a közvélemény tájékozatlanságát kihasználva egyszerűen hazudott, amikor kijelentette, hogy a növekedésben „jócskán meghaladjuk az uniós átlagot”. Arra építette ezt, hogy a nem igazán hozzáértők aligha tudják, mi a különbség a nyers és kiigazított mutatók között. Az utóbbiak annyiban térnek el az előbbiektől, hogy már tartalmazzák a szezonális és naptári kiigazításokat, azaz számolnak azzal is, hogy az adott időszakban milyen egyszeri hatások voltak, mint például a munkanapok száma. Ebből következően a valós teljesítményt a kiigazított adatok mutatják, nem véletlen, hogy az uniós összegzésekben is ezek szerepelnek.

Ennek alapján az Eurostatnál az uniós átlagnövekedés 1,8 százalék volt, a mienké pedig 1,7 százalék, ahogy fentebb már írtuk. Varga azonban az uniós átlagot a mi kiigazítatlan, 2,6 százalékos számunkkal vetette össze, ami egyértelműen tudatos becsapása az embereknek, mivel kizárható, hogy ő ne tudná a különbséget a kettő között. Érthetetlen, hogy a jobb sorsra érdemes miniszter miért vállalja ezt, hagyhatná a hazugságot nyugodtan a mameluksajtóra, dobálózzanak azok a bombasztikus jelzőkkel.

Varga Mihály nem állt meg itt, egyben új gazdaságösztönző csomagot helyezett kilátásba, amelyet szerinte szeptemberben fogadnak majd el. Apró ellentmondás, hogy ha valóban annyival jobban teljesít a magyar gazdaság, mint mondta, miért van szükség extra ösztönzésre, de fogadjuk el. Ennél érdekesebb, hogy 2010 óta Orbánék már sokszor ígérték meg a tartós 3-5 százalékos növekedést, és bár ennek nyoma sincs, Varga ismét megtette. Az elmúlt évek azt bizonyították, hogy a magyar gazdaság saját erőből képtelen a növekedésre, nem hogy a fenntartható fejlődésre. A 2014-es egyszeri 3 százalék feletti bővülés a hatalmas összegű, a GDP 5 százalékát kitevő uniós támogatásnak volt köszönhető, ahogy kifutottak a keretek, jött a visszaesés, lásd az idei adatokat.

Konzekvens gazdaságfejlesztési koncepció híján Orbánék továbbra is az

uniós pénzekre építve remélik a gyorsabb növekedést, nem véletlenül erőltetik a támogatási keretek idő előtti lehívását. Eközben halmozódnak a szerkezeti problémák, a versenypiaci anomáliák, a torz és kiszámíthatatlan viszonyok miatt hiányoznak a magánszféra beruházásai és vállalkozási kedve, a munkaerőpiac súlyos gondjairól már nem is beszélve. Mindezek nyomán egyre versenyképtelenebbé válunk és gyorsulva húznak el mellettünk a térségünk országai. Egyben viszont kétségkívül jobban teljesítünk: a kormányzati sikerpropagandában.