Hátraarc

– A fotózáshoz nem kellett a Saul fia szereplőit instruálni. Még benne voltak a szerepben, látszott a mozdulataikon, a tekintetükben – meséli a 168 Órának Hermann Ildi fotográfus, a Nemes Jeles László rendezte, Golden Globe-díjra jelölt film fotósa.
Hermann Ildi a forgatás idején portrékat készített a film statisztáiról, színészeiről. A standképek digitális technikával készültek, míg a portrésorozatot filmre rögzítette a művész. A képekből nyílt Hátraarc című kiállítás január 3-ig tekinthető meg a Mai Manó Házban.

Hermann Ildi – ő korábban a 168 Órának is dolgozott – azt mondja, nem akarták, hogy a színészek a képeken eljátsszák, hogy ők valódi elszenvedői a borzalmaknak. A szereplők és filmbeli énjük eggyé válik, úgy néznek a kamerába.

A képekhez a kiindulópontot egy, a harmincas évek végén halálraítélt orosz emberek portréiból összeállított könyv adta. A harmincegy, szinte életnagyságú fotót három archív felvétel egészíti ki, amelyeknek negatívjait az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeumban őrzik. A képek egy pillanatra feltűnnek a filmben is: az egyik sonderkommandós lopva készíti el és elrejti őket, ahogy az a valóságban is történt. 1962-ben a birkenaui krematórium romjainak közelében találtak egy földbe ásott félliteres befőttesüveget. Ebben egy viaszosvászonba tekert noteszt rejtettek el: lapjain valaki a táborban átélt borzalmakat írta le. Ez az írás szerepel a kiállítótér falán. Csak egy részlet a szövegből: „Sok nő már nem tudott a saját erejéből járni, őket a kezükben cipelték le. Ezek már régen itt voltak a táborban és tudták, a bunker a halálhoz vezető utolsó szakasz. Mégis nagyon hálásak voltak az irgalomért, könyörgő tekintettel és reszkető fejmozdulattal fejezték ki köszönetüket, miközben a kezükkel mutatták, hogy nehezükre esik megszólalni.”

A tervek szerint a tárlatot külföldön is bemutatják.