Harrach Péter a KDNP jövőjéről
Huszonöt év után csúcsra ért a rendszerváltás potyautasának tartott KDNP. A centrális erőtér legközepére játszotta be magát. A párt nevét visszhangozza a sajtó, politikusai dühös rapcsasztuskák youtube-os hősei. Az oktatás államosítása, az egyházakról szóló törvény megalkotása után a vasárnapi boltbezárás csak tovább népszerűsítette őket. 1990-ben nem akadt két párt, amely karakterében, átlagéletkorában, szellemében távolabb állt volna egymástól, mint a Fidesz és a KDNP. Amit ma látunk, több, mint érdekszövetség. „Egyazon párt, két külön szervezetben.” Hogy jutottak egymásig? Erről is beszél a 168 Órának Harrach Péter, a párt parlamenti frakcióvezetője.
– Mióta érzi úgy, hogy a hatalmi válság, a pártszakadás után a KDNP megtalálta önmagát? Mióta visszavonhatatlan a Fidesszel kötött szövetség?
– ’89-ben a KDNP újraszervezése a többi párthoz képest késett. Ez a szervezők óvatosságából fakadt. Nálunk a Giczy-korszak jelentette a történet mélypontját. Néhány kitűnő embernek, elsősorban Varga Lászlónak köszönhetően sikerült újjáéleszteni a pártot. Ami a szövetséget illeti, semmi sem visszavonhatatlan. De működik. És amíg így marad, nem érdemes változtatni.
– Miért nem tud egy tisztán kereszténydemokrata párt önállóan is boldogulni?
– Tud. A Giczy-korszak előtt erősödtünk, még akkor is, amikor az MDF elbukott. És nyilván ma is működhetnénk önállóan, de sérülne a szövetség hatékonysága, ereje. Márpedig ma ez az egyetlen kormányképes erő. Léte nemzeti érdek.
– De milyen a viszonyuk az egyházakhoz, konkrétan ahhoz a katolikus püspöki karhoz, amely nem mindig fogadta szívesen az önök közeledését?
– A KDNP eszmeiségének középpontjában az egyházak társadalmi tanítása áll. Az egyházak autonómiáját természetesen tiszteletben tartjuk. Így azt a szándékukat is, hogy politikai pártokhoz közvetlenül nem kötődnek. A politikában elkerülhetetlenek a kompromisszumok. Az evangélium tanítását pedig kompromisszumok nélkül kell közvetíteni.
– Végül is milyen határig mehetnek el a Fideszhez való kötődésben opportunizmus nélkül?
– Mivel a magyar politika tele van gyanakvással, ezek egyre kevésbé érdekelnek. Röviden: addig mehetünk el, amíg a Fidesz politikája nem ütközik elveinkkel. Minden együttműködés önkorlátozás. Ami nem tévesztendő össze a megalkuvással.
