Hány barátod van?

Heller Ágnes filozófus szerint az igazi, mély barátság alapja a kölcsönös bizalom:

– Bízom a másikban, hogy nem fog elárulni, becsapni és bajban is számíthatunk egymásra. A hasonló érdeklődési körön kívül fontosak a közös ügyek, amelyek összekötnek minket. A barátnak olyasmit is el tudok mondani, amit másnak nem. Előtte nem kell szégyenkezni.

Heller annak idején tagja volt a híres Lukács-iskolának. Lukács György filozófus lakásán rendszeresen összegyűltek a tanítványok: nemcsak tudományos vitakör volt ez, hanem életre szóló barátságok is szövődtek. Közülük idővel többen külföldre emigráltak. A filozófus is évtizedeken át élt és tanított Ausztráliában, majd Amerikában, de közben tartotta a kapcsolatot régi barátaival is.

A hazai barátságkutatások alapján azonban Heller Ágnes nem tartozik a tipikus magyarok közé. A legutóbbi, 2011-es országos felmérések szerint ugyanis nálunk a felnőtt lakosság 21 százalékának egyetlen barátja sincs.

– Más európai országokban ez általában 4 százalék. A magyarok kirívóan kapcsolatszegények – említi a hazai kutatás egyik vezetője, Albert Fruzsina szociológus a 168 Órának.
Elmagányosodásunknak történelmi és társadalmi okai vannak. Nehéz bizalmi, baráti kapcsolatokat kialakítani ott, ahol az egész országot a súlyos bizalmatlanság jellemzi. A szintén 2011-es magyar lelkiállapot-kutatásokban tíz megkérdezettből nyolc mondta: itt senki nem törődik a másikkal.

A bizalmi válság már a rendszerváltás után ijesztő méreteket öltött. Rengetegen váltak munkanélkülivé, miközben mások – sokszor valós tudás és teljesítmény nélkül – hatalmas vagyonokat halmoztak fel. Az ellenségeskedés, a gyanakvás légkörét tovább rontotta az állandósuló politikai háborúskodás, a jelenlegi hatalomnak pedig már lételeme a folytonos harc. Sikerült szinte minden réteget egymás ellen fordítani. A magyar társadalom rendkívül töredezett lett, és a gazdasági, kulturális, ideológiai törésvonalakat a barátságok sem tudják áthidalni. Sőt érzelmi kötelékeink inkább elmélyítik a szociális árkokat.

Albert Fruzsina úgy véli, a különböző származású és családi hátterű gyerekek lényegében már csak az általános iskolákban találkozhatnak egymással. Ezért is olyan fontos az integrált oktatás.

– De, mondjuk, egy budai elitgimnázium diákjai között ma már nem nagyon találjuk a szakmunkás szülők gyerekeit.
Ilyen közegben a barátságok a társadalom kasztosodását erősítik.

Vizsgálták azt is, hol tudunk egyáltalán barátkozni. A válaszadók 57 százaléka említette az iskolát, 67 százalék a munkahelyet, ami nemzetközi összehasonlításban is kiugróan magas arány. Albert Fruzsina szerint ez azzal is összefügg, hogy a magyarok – a közhiedelemmel ellentétben – az európai átlagnál jóval többet dolgoznak. Kérdés persze, mennyire őszinték és kölcsönösek a munkahelyi kapcsolatok.

– A munkatársak félnek, hogy elveszítik állásukat, fokozódik köztük a verseny, a rivalizálás. Gyengeségeikről, gondjaikról kevésbé mernek nyíltan beszélni – mondja a szociológus.
Akit elbocsátanak, az a kapcsolati tőkéjét is elveszítheti, s ez az egzisztenciális csődnél is fájdalmasabb lehet. Ahol a jogállam rosszul működik, ott ügyeinket informális úton, rokoni, baráti segítséggel próbáljuk elintézni. A közintézmények iránti bizalmatlanság a protekciók rendszerét legalizálja. Csakhogy az érdekbarátságok érzelmi támaszt nemigen nyújtanak. A legrosszabb helyzetben az „alacsony társadalmi státusúak” vannak: a szegények, iskolázatlanok, egyedülállók és idősek. Ők a legkevésbé értékesek a „barátságpiacon”.

Össznépi magányunkat a civil szerveződések hiánya is mélyíti. Ráadásul így privát szféránk is a politika terepévé válhat. A hazai szociológiai kutatások már tíz éve jelezték: a barátságok kialakításánál az egyik legfontosabb szempont a politikai hovatartozás. Ma már elképzelni is nehéz szoros érzelmi viszonyt jobb- és baloldali között.

– Ez csak Magyarországon van így. Nekem például Amerikában sok konzervatív barátom volt. Ám az itteni jobboldaliság teljesen mást jelent – szögezi le Heller Ágnes, akinek amerikai tanítványai közül mindenkinek volt barátja, ott ugyanis az oktatási rendszernek alapvető eleme a közösségi nevelés. Iskolák, templomok is szerveznek ifjúsági köröket.

Itthon a fiatalok közt is sok a magányos. A magyar ifjúságról készített 2012-es felmérésében a fiatalok 24 százaléka mondta azt, hogy egyetlen barátja sincsen.

Nagy Ádám ifjúságkutató úgy véli, elsősorban az önkormányzatok feladata volna ifjúsági központokat, információs irodákat működtetni, de a települések ezen is spórolnak. Az iskolák pedig az elmúlt öt évben már semmilyen támogatást nem kapnak a Klik-től közösségi programokra. Múzeumlátogatásra, kirándulásokra sincs pénz, hacsak a családok ki nem fizetik.

Közösségi terek, programok híján a fiatalok legfőbb időtöltése, hogy lógnak a neten. Arra a kérdésre: leginkább mivel töltik a szabadidejüket, 66 százalékuk válaszolta, hogy internetezéssel. Ha találkoznak, sokszor akkor is a kütyüket nyomogatják. A „képernyőnemzedék” társas magánya aggasztó jelenség.

– Alapvető interperszonális készségek sérülhetnek. Nem sajátítják el a nonverbális kommunikációt, a szemkontaktust – jegyzi meg Albert Fruzsina.

Tény, hogy az internetes közösségi oldalakon rengeteg ismerőst lehet szerezni, ugyanakkor a digitális világban a barátság fogalma átértékelődik. Heller Ágnes is hangsúlyozza: a kapcsolatok fenntartásában segíthet a világháló, de személyesség nélkül nincs barátság. A virtuális csoportok pedig nem pótolhatnak valódi közösségeket.

A legutóbbi magyarországi kutatásokban a fiatalok a magány mellett a kilátástalanságot jelölték meg legsúlyosabb problémájukként. Menekülnek a jövőtlenség érzése elől – például külföldre. Rosszabb esetben az alkoholba, drogba.

– A demokratikus viselkedési módok alapjait is barátságainkban gyakorolhatjuk. Megtanuljuk például figyelembe venni a másik szempontjait, s együttműködni vele. Ám akinek nincsenek barátai, annak külső kontrollja sincs, ezért könnyen radikalizálódhat: identitást, közösséget szélsőséges csoportokban találhat – állítja Nagy Ádám.
Az elmagányosodás tehát az egyik legsúlyosabb közpolitikai ügyünk is. Barátok nélkül nemcsak a személyes életünk válik sivárrá és boldogtalanná, hanem az ország is.